...Pedig a regrel nagyon jol indult. Meg visszaterve a poloskakhoz, bizony bebizonyosodott, hogy a masik szallason tenyleg voltak, allitolag mar egy hete!!! Szoval szerencsere megusztuk a poloskakat, de ejjel nagyon rosszul aludtam, allandoan felebredtem, es amikor a poloskakra gonmdoltam, mindenem viszketett.
Regel koran elindultunk, mert a cel az volt, hogy probaljunk meg hozni a lemaradason. Volt egy unalmasabb, orszagut menti szakasz, de aztan jott az erdo, ami gyonyoru volt. Ismet felteem agamnak a kerdest, hogy ki vagyok, a valaszom pedig valtozot: a termeszet resze vagyok. Persze, ez nem tunmik nagy dolognak, mert ezt minmdenki tudja, de enek a felismerese igenis nagy dolog. Latni a tobbszaz eves fakat, a gyokereiket, az erintelen termeszetet es tudni, hogy en is a reszese vagyok ennek a csodanak...
Ezutan kezdodott az emelkedo. Kb 750 m-es szintkulonbseget kellett megtennunk, hogy feljussunk Cruz de Fierro-hoz, ami a Camino legmagasab pontja, 1500 m magasan van, es it talalhato egy kereszt, ahova a zarandokok a sajat hazajukbol hozot kovet helyezik le. Ekkor mar iszonyatosan tuzot a nap, semmi arnyek, felho, menedek nem volt, pedig meg csak f.11 volt reggel. Meghato pillanat volt megpillantani a keresztet 20 km gyaloglas utan... Leraktam a kovem, picit megpihentunk, es elkezdtuk az ereszkedest 600 m-re.
Na ez BRUTALIS volt. Semmi arnyek, szarazsag, egy kis elhagyatott osveny. 8 km-en keresztul nem volt SEMMI! se egy ember, se egy falu, se egy auto, elvetve par bringas zarandok. Az osveny iszonyatosan meredek, koves, csuszkaltunk jobbra-balra... szornyu volt. Belegondoltyam, hogy ha itt valami tortenik, nbem tudom, hogy lehetne a kulvilagal kapcsolatot teremteni, mert itt a mobilok se menek vm jol. Es vanak, akik ezt egyedul csinaljak vegig... bator emberek.
Vegre, nagy nehezen, fajos terddel lejutottunk El ACebo-ba. Ekkotr ugy ereztuk, hogy nbem megyunk tovab, ott alszunk. Csakhogy jott egy holgy, aki azt mondta, hogy a hatralevo, allitolag 8km MolinaSECAIG NEM OLYAN VESZES, ES MEG CSAK DU.2 ORA VAN, menjunk tovabb. Ebed utan ugy dontottunk (utolag elismerem, hogy valszeg nem volt eletem legjobb dontese, de hat most mar mindegy), hogy folytatjuk az uta, de most mar az orszaguton, mert allitolag a hagyomanyos foldut eleg gazos ott is. Az aszfalt a nagy hosegben megolvadt, a botom beleragadt, a cipom is, tovabbra is 0 arnyek es menedek, kb 37 fok, tuzo nap, es ekkorra mar nagyon fajt a terdem. De nem volt mit teni, ha mar elindultunk, nincs visszaut... Ami motivalt az az volt, hogy masnap nem kell folytanom az ereszkedest, ill. hogy Molinasecaban van patika, amire egyre nagyobb szuksegem volt....
Du.5-re erkeztunk meg, totalisan kifaradva, a terdem (mindkettot) valahol a kereszt es Molinaseca kozt hagytam, ugy ereztem, hogy masnap nem fogok tudni labra allni... ZUhanyzas utan az elso utam a patikaba vezetett, ahol vettem, 2 terdvedot (azota is csak ebben gyaloglok), meg vm spanyol kremet, ami jo az izuleteknek. A patikus azt tanacsolta, hogy menjek bele a kb16 fokos folyoba, mert nagyon jot tesz gyaloglas utan a labnak. Tenyleg isteni erzes volt a folyo hideg vize... De meg tovabbra sem tudtam, hogy fogok masnap gyalogolni. Egy valamit tudtam, hogy nem adom fel. Viszont be kellet latnom, hogy a napi 30 km tobbe nem fog menni. Ha tovabb eroltetem a labam, a korhazban kotok majd ki, es nem lesz modom eljutni Santiagoig. Tehat ujratervezes tortent, rovidebb szakaszok, napi 23-25 km.
Most nem tudom leirni a kovetkezo 3 nap torteneset, a lenyeg, hogy mar GAliciaban vagyunk, a fele utat mar megtettuk, a terdem sokat javult, bar lejtokon meg mindig csillagokat latok.
Remelem, holnap tudok jelentkezni. Folyt.kov.
Kitartás tanárnő! ez nem semmi... csodálatos élmény lehet. Vigyázz magadra!
VálaszTörlés