4.nap: Betanzos- Bruma, 28k/6h

A leghosszabb és elvileg legnehezebb nap következett az Angol Úton. Ahogy ilyenkor lenni szokott, rosszul aldutam, mert már fejben úton voltam, mit és hogy kell csinálni, hogy tuti legyen hely az albergueben. Ráadásul valaki (nem derült ki, hogy ki volt) éjszaka zörgött, dörömbölt az albergue ajtaján. Horkoltak is... na szóval, szép éjszaka volt.

A terv szerint 5kor keltünk. Már este szinte mindent bekészítettünk a zsákokba, hogy ezzel se legyen reggel gond. A ruha még száradt, ráadásul nagyon magas a páratartalom ezekben a napokban, vagy esik, vagy be van borulva. Csak bízni tudtam benne, hogy reggel száraz ruhát vehetek fel- nem így lett.

Elsönek keltünk fel, de basszus, egy csomó más is felkelt! Na ekkor kezdtem el félni, hogy milyen ritmusban fogom bírni a 28 km-t, ráadásul elvileg a legnehezebb 28 km-t. Reggli menetközben volt, szó szerint, gyalogolva. Egy elözö esti kávét ittam gyorsan, kb 1 perc alatt, és ennyi, irány.

Úgy mentem, mint egy robot, abszolút nem figyeltem, hogy megy a lábam, nem éreztem semmit, csak mentem. Még tök sötét volt, 5.35-kor már mentünk, fejlámpával, ahogy kell. A tájékozódás viszont így elég nehéz volt. A nyomunkban pedig a portugálok, 6an. Mivel 12 km lemaradásban voltunk azokkal, akik az elözö napon tovább mented Presedoba, és elvileg 15en voltak (kiderült, csak 14en), eleve úgy számoltam, hogy öket nem tudjuk behozni, tehát a brumai albergue 22 helyéböl már csak 7 kiadó. Mentünk megállás nélkül, és hirtelen kit látunk: a presedoiakat! Behoztuk öket! Ez volt az elsö alkalom a Caminon, amikor megint bebizonyosodott, hogy nincs lehetetlen! Amit akarsz, azt elérheted. Szépen mindenkit beértünk, mert persze, késöbb indultak, és nem tudták, hogy mennyien jönnek Betanzosból. 18 km-nél volt egy bár, az egyetelen, Egy nagyon gyors kávé, és már mentünk is az utolsó, elvileg legnehezebb 10 km felé. Hegymenet volt, de nem olyan durva, mint mondjuk a Primitivon. Persze, kif´radatam, izzadtam, alig kaptam levegöt, de én ezt szeretem, ha nem unalmas, egyenes szakaszon kell mennem.

Kielöztek a sevillaiak, akik segédkocsival mennek. meg az egyik santanderi lány, de 3.-4. helyen értünk be Brumába! Mire jöttek az elberguerok, 13 órakor már mind a 22 hely betelt. A faluban, ami 2 km-re volt, megnyitottáka sportcsarnokot a többi zarñandoknak, aki elbergue nélkül maradt. Egyébként szuper albergue volt, egy kis patak mellett, jó is volt a fáartdt lábakat belelógatni. Mivel egy csomó idönk volt, begyalogoltunk a faluba (igen, igen:2 km oda és 2 km vissza a 28 után....). Ettünk, vásároltunk. összeségében 22 eurot költöttem ezena napon :)

Hát ennnyi volt Bruma. Nincs lehetetlen. Másnap elvileg egy laza 24 km-es szakasz várt. Este nem volt gond az alvással, elf´radtam :)

3.nap: Miño-Betanzos. problemak, problemak....

A mai napon nem kellett koran felkelni, mivel csak 10k volt a cel. Miñobol kevesen tartottunk Betanzos fele, igy tuti volt, hogy lesz elegseges hely. Az hospitalerok (onkentesek) reggel mar megfoztek a kavet, elkeszitettek a reggelit, bar nekunk volt sajat. Elbucsuztunk, hat tenyleg ez volt az egyik legjobb albergue az osszes Camino kozul.

Aztan meg egy kave egy barban, es le is ment a 10k. A problema tovabbra is az aszfalt :( a taj egyebkent nagyon szep, arnyekos is, reggel nem is volt olyan hideg, mint tegnap.

10.30kor mar Betanzosban voltunk. Az albergue zarva, nincs semmi tel.szam, hogy legalabb a zsakot itt lehessen hagyni, 13kor nyitnak. Hat jo, igyunk egy kvet! Levettem a bakancsom... es mig megittam a kavet, bedagadt a talpam!!! A kisujjamnal. Ereztem, hogy faradt ez a resze a talpamnak , de nem gondoltam, hogy bedagad. Hat sebaj, egyunk valamit.

Polip es egy kis krokett a faradt zarandoknak, meg ha kicsit a koltsegvetes terhere is megy, holnap sporolunk. Aztan vissza az alberguehez es basszus, sor!!! 12.30kor mar 15en voltunk a 35 helyre!! Mondanom sem kell, megtelt az albergue 16 ora elott, es egy csomo embert elkuldtek. Pepe, az hospitalero egy kicsit szigoruan veszi a szabalyokat. Megnyitottak az iskola tornatemet a zarandokoknak, ott is kb 20An vannak vagy meg tobben.

Hivtam Siguierot, ott egyaltalan nem biztos, hogy a sportcsarnokot megnyitjak, hivjak megint holnap. Viszont Brumaban azt mondtak, tuti megnyitjak, mert nagyon sokan tartunk oda holnap, es az albergue csak 22 helyes. 28 km es elvileg a legnehezebb szakasz jon holnap. Raadasul "sietni" kell hogy legyen hely.

Mit mondjak meg? Ebreszto 5.00kor, amilyen koran csak lehet, indulas Brumaba, hogy meg legyen hely az albergueben. A talpam? Hat, ki kell tartania :) a problemakat azert kapjuk, hogy meg is oldjuk oket.

2.nap: Neda- Miño, 26 km

Hogy lett a tervezett 16bol 26 km? Reggel koran keltunk, de egyidejuleg mindenki mas is. Mivel keves mosdo volt az albergueben, ott is varni kellett, aztan reggeli, igy kb. 7.30kor indultunk el. Annyira hideg volt reggel (12 fok), hogy meg a leheletunket is latni lehetett. Szinte mindenk8 megelozott minket, de azt gondoltuk, hogy semmi gond, ugyis behozzuk. Az ut mar sokkal elvezetesebb volt, erdosebb, dombosabb, nem voltak gyarak, halfeldolgozok. Csak egy baj van, hogy szinte mindenhol, meg az erdoben is, aszfaltos ut van!

Fene nevezetu varosban beertuk a korabban indulokat, epp reggeliztek, persze egy kvra nekem is szuksegem volt. Igy megint elonyre tettek szert a tobbiek. Ez csak egy dolog miatt volt aggaszto: keves a hely a pontedeumei albergueben. Osszefutottunk egy santanderi csoporttal, 5 lany, akik azt mondtak, hogy ok Miñoig mennek aznap, ami az a bizonyos +10k. Mar ekkor felmerult a gondolat, hogy menni kene tovabb.

Az erdos utat megszakitotta egy ipari park. Ideiglenesen at kell rajta menni, mert az autopalyat epitik, ezert elterelik a Caminot. Mint kiderult, az egyik helyen rossz oldalra tertunk (meg mindig nem ertem, hogy, mert megeskudnek, hogy balra mutatott a nyil). A lenyeg, hogy egy faluba keveredtunk, ahol mar semmilyen jelzes nem volt. Egy ferfit szolitottunk meg, aki annyira rendes volt, hogy meg a fiat is felhivta, hogy tuti jo utbaigazitast mondjon. Vegul visszakeveredtunk a Caminora, es mar nagyon kozel voltunk Pontedeumehez. Viszont a tobbiekhez kepest ujabb 30perc hatranyba kerultunk.... Pontedeumebe erve, ami egy nagyon hangulatos tengerparti varos, megalltunk egy kavera. Ket idosebb bacsikaval szobaelegyedtunk, azt mondtak hogy Miño 10 km, de egy brutalis hegymenet, viszont megjarhato, mert koran van.

Ez a jo ebben a Caminoban: lehet, hogy a jelzesek rosszak es hianyosak, de az emberek nagyon kozvetlenek es azonnal segitenek.

A dontes megszuletett: folytatjuk!

Tenyleg jo kis emelkedo volt, de azert nem olyan brutalis. Osszetalalkoztunk egy 2 portoi es egy cadizi trioval, nagyon szimpik, vegre egy kis igazi zarandokszellem! Aztan leszakadtunk, mert lassan jottek, es a santanderiekkel talalkoztunk.

Mar Miñoban voltunk, mikor ujra eltevedtunk: nem talaltuk az alberguet. Aztan megszolitottunk egy not, aki el is kisert, mert o is arra ment! Egy csomohasznis tanacsot is adott, tobbek kozt, hogy melyik beachre menjunk. Ez volt ugtanis az utolso tengerpartos szakasz, innentol kezdve szarazfold.

Az albergue csucs! Egy brazil srac vezeti, mellette 4 onkentes: kolumbiai, malagaiak. Annyira klassz hangulat volt: kozos vacsi, beszelgetesek, ismerkedes. Ez az a hangulat, amit hianyoltam. Megismertuk a tobbieket, a santanderi lanyokkal voltunk egy szoban, de ott volt meg a santiagoi par is, akikkel meg Nedaban talalkoztunk.

Elotte persze meg a kek zaszlos, 1km hosszu, feher homokos tengerpart sem maradhatott el. Viszont kiderult hogy a Santiago elotti utolso szakaszvegen, Siguiero nevezetu helyen mar nincs szabad agy az albergueben. Meg kulonben is, egy magan albergue, ami 18 eurot keregy agyert!! Kicsit durva... igy most azon vagyok, hogy a varoshaza megengedje, hogy a spirtcsarnokban aludjunk.

Ami pedig a szamokat illeti: 2kv 2.10, egy pohar bor 1,50, ebed 9, szallas 6, vacsi/reggeli 5.85

Ami pedig a 3.napot illeti:problemak, problemak...ez az elozetes :)

1.nap: Ferrol-Neda

Az első nap nem kellett koran kelni. Nem volt nehez ez a kb.15 km, az volt a rossz benne, hogy eleg sok ipari resz mellett kell eljonni, igaz a tenger van szinte vegig a masik oldalon. Gyaraj, kikoto, sok futo es biciklis, igy lehet jellemezni a mai szakaszt. Nem sok zarandokot lattunk, meg Ferrolnal egy 5 fos csoportot, de az igazat megvallva hianyzik beloluk az igazi zarandokszellem. Szinte csak azert koszontek, mert mi is...

Az albergue egy kis tisztason van a varos szelen, a ria mellett. Hangulatos a taj, hegy huzodik erdovel mogotte, az hospitalerok pedig egy retro buszbart us mukodtetnek rogton az alberguenel. Kiderult hogy tegnap teljesen megtelt az albergue, meg a tornacon is aludtak!! Mi elsokent erkeztunk, meg takaritottak. Leultunk egy kavera, kozben az a bizonyos csoport is befutott, de azonnal egy madik asztalhoz ultek... aztan jott egy hazaspar, Toni es Mercedes, valenciaiak. Meghivtuk oket az asztalunkhoz, kedves, kozvetlen emberek, kb 45 ev koruliek. Ma nem albergueben alszanak, hanem a barataiknal, holnap viszont ok is Pontedeumeben maradnak.

Elfoglaltuk az agyakat, aztan ebedelni mentunk. Minden eleg draga volt, vegul kb 2 km gyaloglas utan, talaltunk egy remek helyet, 5.50bol meg kavet is ittam. Mivel vasarnap van,egy szupermarket sincs nyitva. De azt mondtak, van egy 24 oras bolt, menjunk oda. 15.10kor ertunk a bolthoz, ami meg egyszer mondom, elvileg 24 oras. Erre mi van kiirva a nyitvatartason: 15 es 17 ora kozott zarva! Remek. Mivel 2 kmre van az alberguetol, visszamenni semmi ertelme, ezert egy pohar bor tarsasagaban elutottunk valahogy 1 orat, a masikat egy parkban meg a bolt elott. Vasarlas megtortent:vacsi es reggeli fejenkent 4,50.

Visszasetaltunk az albergueba, es megtelt!! Meg nem ismerunk senkit, tobbnyire parok, van egy 6fos csoport: lanyok, koztuk egy cseh is. Ezt onnan tudom, hogy a zsakjan a cseh zaszlo, de meg nem szolitottam meg. Az igazat megvallva, eddig ugy nez ki, mindenki inkabb olyan maganakvalo. Hianyzik az a feeling, ami a Primitivon volt. Peresze, ez meg valtozhat.

A kicsit aggaszto hir, hogy a rovid szakasz ellenere a cipom eljezdte dorzsolni a talpam. Bekentem extra koromviraggal, de keretik a sok pozitiv energia, nehogy tobbszaz km utan 15 artson meg, es legten vizholyagom!

Szamok: ebed 5,50, kv 2,40, bor 1.45, albergue 6, vacsi/reggeli 4,50. Osszesen kb 20, de szamoljatok ki :D

0.nap: Ferrol ☺

Folytatom, ahol tegnap befejeztem. A vonatozás hosszú és fárasztó volt. A lábam sehogy se tudtam kinyújtani, netán feltenni, kb.félóránkét felébredtem, hogy változtassak a pozíciómon, de félig ülve, félig fekve az ülésen egyáltalán nem tudtam kipihenni magam. Ráadásul a klíma miatt annyira hideg volt, hogy elő kellett szednem a hálózsákom is, de mindenki fullra beöltözve azzal takarózott, amivel csak tudott: törülköző, kabát, stb. Aztán 4.50kor leszállt az átlósan szemben ülő utastárs, és végre volt helye a lábamnak, meg fel is tudtam rakni, igaz, csak átlósan ☺

Írtam, hogy a vonatban egy csomó zarándok volt. Viszont a 90% leszállt Sarriában, ami a Francia Út egyik állomása, 100 km-re van Santiagotol. A következő 5% Lugoban szállt, ez a Primitivo állomása, szintén 100 km-re Santiagotól. Így innentől kezdve szinte kiürült a vagon.

Ferrol esővel és 20 fokkal fogadott. Holnap is ilyen lesz kb. Kiderült, hogy az albergue (zarándokszálló) 10 km-re van, a busz tényleg nem nagyon jár, így az lett a döntés, hogy keressünk olcsó szállást, de maradjunk a költségvetésen belül. Elmentünk a tourinformba, kaptunk is tippeket. Kiderült, hogy az Inglés a legkevésbé frekventált út, évente kb 2000 zarándok járja meg, szemben a Franciával, amit kb 200.000-en!

A szállás:egy egyszerű, de tiszta panzió a belvárosban, 14 euro/fő. Melegvizes zuhi, ágy és 2 órás szieszta... megváltás! Ebéd (8 euro), séta a belvàrosban, halpiac, középkori vásár. Jó ujra a Caminon ☺ nem sok zarándokot látni, akik a vonatban Ferrolig jöttek, még ma elkezdtek gyalogolni, de nekem nagyon jó volt ez az egy nap pihi.

Számok: az ebéden és szálláson kívül 2 kávét ittam, valamint vacsira felvágott, saliba zöldségek, sajt, egy főre 4.65 euro, összesen: 30.05  ☺

Holnap laza 15 km-rel végre indul a Camino 2014!!! ☺

-1.nap: Utazás, utazás, utazás...

Lassan 23 óra, és ma reggel 2kor keltem. Azóta nem aludtam. Reptér, Barcelona, Madrid... és jelenleg is Madridban vagyok még, mert bár elvileg a vonat pontosan indult volna, a gyakorlat mégsem ezt mutatja. Már 20 perce úton kellene lennünk. A jó dolog, hogy a vonaton lehetünk, nem egy váróteremben kell dekkolnunk. A rossz, hogy 4es üléseket kaptunk, a lábam nem tudom kinyújtani... hosszú lesz az éjszaka. Ez a vonat viszont teke van zarándokokkal, nem is gondoltam volna! Meg már a repülőn is találkoztam magyar zarándokokkal (a ruházatról fel lehet minket ismerni), de ők a Francia Útra mentek.

Most Madridban egyébként taliztam az egyik spanyol diákkal, aki a csereprogiban részt vett és azóta többször volt Pesten, Komáromban. Roberto ezúton mindenkit üdvözöl.

Az Ave nagyon szuper volt, ahhoz képest ez a vonat nem valami kényelmes, de hát ez van. Szerintem ennyi lesz a mai bejegyzés, fáradt vagyok. Holnap igyekszem többet írni, de ma az utazásokon kívül úgy sem történt semmi különös.

-3.nap: Sztrájk és herpesz ☺

Igen, igen... jó állapotban megyek a Caminora ☺ A számon egy hatalmas herpesz, kb mint a fél fejem, pedig nem vagyok herpeszes típus. Eddig még csak egyetlen egyszer volt herpeszem, amikor egy fordításon dolgoztam 3 hónapon keresztül, megállás nélkül. Ezt úgy értem, hogy 3 hónapon keresztül nem volt egyetlen szabadnapom, szabad hétvégém sem, mert persze mellette tanítottam is. A szervezetem annyira kimerült, mint most. Hosszú egy hónap áll mögöttem, ami nem viselt volna meg ennyire, ha ez az évemnem lett volna ilyen hosszú. Nem panaszkodom, mert nagyon szeretem a munkám, hálás vagyok, hogy ilyen szépen beindult az iskolám, de azért a heti 44-46 letanított óra nem múlik el nyomtalanul ☺ és a nyoma most a számon éktelenkedik. Semmi baj, ez nem tragédia, majd a Caminon kipihenem magam.

Picit nyugtalanítóbb, hogy a spanyol vasutasok ma és holnap sztrájkolnak. Elvileg a Barcelona- Madrid vonatot nem érinti a sztrájk, de a Madrid- Ferrolt igen. Momentán 1-1,5 órás késéssel számolnak, de sztrájk esetén bàrmi előfordulhat. Mivel ma tízmilliószoros nap van, ezért pozitívan gondolkodunk, és bízunk benne (vagyis, meg vagyunk róla győződve), hogy a vonat elindul ☺

Ehhez már csak hab a tortán, hogy a térdem megint fájdogál ☺☺ nem baj, ez mind nem tragédia. Minden legyőzhető és megoldható.

Holnap ilyenkor már a spanyol légtérben leszek!!

Camino 2014, én így szeretlek ☺

-5. nap: A felkészülésről

Nem akartam a felkészülésről az előző posztban írni, viszont itt mindent megtaláltok, ami a számokkal kapcsolatos. Kezdjük ott, hogy miért a Camino Inglés. Már írtam, hogy az ötlet tavaly született, Oviedoban, még a Camino Primitivo első napján. A szállóban, ahol megszálltunk, a recepciós mesélte, hogy ő a Primitivot nem, de az Inglést megjárta, és nagyon jó, de tele van kalandos szakaszokkal, heggyel, tengerparttal, embertpróbáló távokkal. Ennél több nem is kellett, hogy a következő céllá váljon ☺ aztán találkoztunk olyanokkal is, akik mar megjárták mindkét utat (Primitivo, Inglés), volt reális összehasonlítási alapjuk, és szerintük a Primitivo sokkal igényesebb. Hát, idén kiderül ☺ Tény, hogy az Inglésen picit átalakultak a szakaszok, már nincs 40 km-es nap, szóval szerintem nem lesz vész.

120 km, 6 nap, 200 euro. Ez számokban az idei út. A 200 euro kis rezervával úgy jön ki, hog6 napi 30-at költhetek, amibe mindennek, jelzem, mindennek vele kell férnie: egész napos kaja, kávék és egyéb "extrák", szállás. Ezt az összeget a következő módon kaptam: max.10 euro a szállásra, max.10 euro egyszeri menüs ebédre, a maradék 10 euro pedig reggeli, vacsi, kávé, mosás. Az Inglés-szel kapcsolatos blogok alapján elmondható, hogy az alberguék (zarándokszálló) általában 5-7 euro között mozognak. Jó hír, hiszen ez napi pár euro spórolást jelent! A menü szintén 10euro alatt szokott lenni, ezért a szigorú költségvetésben azért van rezerva ☺

Persze, ahogy ezt írtam már, még ennél olcsóbban is ki lehet hozni egy Caminot, hiszen az ebédet közös főzésekkel simán meg lehet úszni pár euroból, de úgy gondolom, azt azért megengedhetem magamnak, hogy naponta egyszer rendesen egyek ☺ ezt még elbírja a költségvetés ☺

Utazás

Barcelonaba repülő, onnan vonat Madridba, majd Ferrolba. Ez utóbbi 2 út 120 euro.  Santiagobol vissza Barcelonaba 50. Szóval, Ferrolba elutazni nem egyszerű, de legfőképp nem olcsó.

A fizikai felkészülésem rendben történt, leszámítva az utolsó 2 hetet, amikor a rengeteg munka + sérülés miatt nem tudtam se futni, se edzeni. Este 8, 9 vagy 10-re jártam haza, mindezt úgy, hogy reggel 7.30kor már indulok az állomásra. Ráadásul jött a sérülés: futottam a villamosra (ami mellesleg nem várt meg), és úgy meghúztam a térdem, hogy 8-10 napig lépcsőzni, hajlítani alig bírtam. Ezt leszámítva remek formában érzem magam, hegymenetben továbbra is sokkal jobb vagyok, mint lefelé, de a lejtmenetre is megvan a taktikám, amit tavaly tanultam (apró, pici futólépések, bottal stabilizálva- kívülállónak vicces, de nagy hasznos, mert a térdizület nem kap bagy terhelést).

Radio salil, körömvirág, rozmaringos krém, vazelin, térdvédő bekészítve. 5 nap és megkezdődik. Camino 2014

Szent Jakab apostol napja, júl. 25.

Pénteken szerettem volna írni, de akkor sajnos nem jött össze. Július 25-e Szent Jakab apostol napja, azaz día de Santiago. Ez Santiago de Compostela legnagyobb ünnepe, tavaly azonban egy tragédia beárnyékolta, ami miatt az ünneplés elmaradt.

2013 egy furcsa év volt... július 24-én, egy nappal Santiago napja előtt, a város előtt pár kilométerrel kisiklott egy vonat, ami a megengedett sebesség sokszorosával szágoldutt a veszélyes szakasz felé. 78 ember vesztette ott életét. A vonat Madridból Ferrolba tartott, vagyis ugyanazt az útvonalat tette volna meg a vonat, amit idén én. Akkor még nem sejthettem, hogy a munkám során közvetve megismerem az egyik áldozat élettörténetét, aki a budapesti Cervantes Intézetben dolgozott, nyári szabadságát töltötte volna Galiciában, de Ferrolba már nem érkezett meg...

Azóta az a bizonyos kanyar a spanyol vasút egyik legbiztonságosabb része. Bebizonyosodott, hogy nem csak a mozdonyvezető hibázott, rossz volt az automatikus fékrendszer beállítása is. Ma már úgy van kalibrálva a rendszer, hogy előbb 60, majd 30 km/h-ra kényszeríti a vonatot, ezt a sebességet nem tudja átlépni, még ha akarná sem. Furcsa dolog az élet. Ez a baleset 1 évvel később is történhetett volna, máskor, mással, más helyen. A miértekre nincs válasz, kérdezni felesleges és helytelen. Csak arra gondolok, hogy többször ott egy ilyen baleset nem történhet. Az áldozatok nyugodjanak békében.

Félelmetes (leginkább önmagunk miatt), de az élet megy tovább. És menni fog, mindig. Mintha semmi sem történt volna. A nap újra felkel, a hajók a kikötőből kihajóztak, a köd felszáll, a hullámok tovább mossák a sziklák szélét, és bármennyire fájó, az univerzum nem érzékeli a hiányt... ez az élet rendje.

Camino projekt 2014 - (bő) 1 hét az indulásig

Hol is kezdjem?! (Vagyis, folytassam)

Eltelt egy újabb év a legutolsó Caminom óta. És annyi minden történt, hogy lehetetlen egy bejegyzésben összefoglalni. 2013 egy nagyon furcsa év volt, az események pedig főleg a Camino után gyorsultak fel. Nem fogom elemezni a döntéseim, abban hiszek, amit a legutóbb mondott nekem egy ismerős: nincs jó és rossz döntés az életben, csak döntés, ami előbb vagy utóbb a hasznodra válik, tanulsz belőle, tapasztalsz. Ehhez tartom magam ☺

Nagyon köszönöm mindenkinek a pozitív visszajelzéseket a blog kapcsán ☺ sokszor meglepődöm, hogy azok is olvassák, akikről nem gondoltam volna ☺Természetesen idén nyáron sem maradtok blog nélkül, hiszen bő egy hét múlva (!!!) ismét az Utat taposom.

Több okból kifolyólag (munka, esküvő- nem az enyém, stb.) egy rövidebb útvonalat kellett választanunk. Még tavaly Oviedoban az út első napján megfogadtuk, hogy a következő Caminonk a Camino Inglés, vagyis az Angol Út. Még mindig sokan azt hiszik, hogy csak egyetlen Camino van, a leghíresebb, a Francia. Pedig nem! Igazából annyi Camino van, ahány zarándok, mert mindenki Útja már akkor megkezdődik, amikor kilép a lakása ajtaján ☺a hivatalos Caminok azok a történelmi útvonalak, amelyeket többezer zarándok megjárt az évszázadok során. Így pl. Lengyelországban van 5000 km kijelölt, hivatalos Camino, Magyarországon kb. 270 km.

Az Angol Út az északról, a Középkorban a tengeren át érkező zarándokok útját követi. Galiciában, A Coruñaban vagy Ferrolban lehet megkezdeni, mi ez utóbbi városkában, hogy meglegyen az a bizonyos 100 km, és idén is kaphassunk Compostelat (oklevél).

Pár GYIK-kel folytatom ☺nagyon sokan kérdezik, hogy miért csinálom meg már megint. És ez az a kérdés, amire nem tudok válaszolni. Ez az, amire Erőss Zsolt azt mondta (persze, a hegyekkel és hegymászással kapcsolatban), hogy "mert ott van". Valami ilyesmi. Rá lehet kattanni. Én általában azt válaszolom, hogy "mert jó", meg "mert tudok gondolkodni". Nem tudom, hogy Ti hogy vagytok vele, de én évközben alig gondolkodom. Kivétel, ha kimegyek futni, és el tudok vonatkoztatni a fizikai nehézségektől, de hát ez is csak kb.30 percnyi gondolkodás! (Megjegyzés: a napi szintű problémamegoldást, munkahely, főzés, takarítás, stb.-vel kapcsolatos teendőket nem veszem gondolkodásnak, mert... nem az). Vagyis, gondolkodni járok a Caminora, egy kis túlzással. Azt már korábban is leírtam, hogy

milyen döntéseket hoztam meg a Camino alatt, aki nem olvasta, visszakeresheti (elnézést, nincsenek címkék)címkék.

A következő gyakori kérdés, hogy mennyibe kerül. A válasz: amennyit szánsz rá. Igazából eddig soha sem számoltam össze, mert nekem ez volt a szabadság, csak nagyságrendileg tudom, hogy kb.annyit költöttem, mint más egy tengerparti nyaraláson. Iden viszont- és ez lesz a blog újdonsága- pontos költségvetést vezetek majd a fentebb említett okok miatt (esküvő-nem az enyém). Amit ebbe a költségvetésbe nem számolok bele, az a kiutazás Spanyolországba. A többiről kaptok infót, de még egyszer jelzem: a Camino annyiba kerül, amennyid van. Annyi pénzed pedig mindig lesz, hogy, ha Úton kell lenned, akkor úton lehess.

Itiner 2014

Azt már tudod, kedves Olvasó, hogy Ferrolba kezdem idén a Caminot. Összesen 120 km, 6 nap gyaloglás választ majd el Santiagotol, ami az előző évek 320 és 330 km-hez képest nem sok. A terwp nem tünik vészesnek, 1-2 nehezebb nap lesz, a napi átlag 20 km is eltörpül az eddig 25-26-hoz képest. Augusztus 3-án indulunk, 8-án érkezünk meg a tervek szerint.

A legelső nehézséget a Ferrolba történő utazás jelentette. Mivel Barcelonaba repülök, onnan kellett megoldást találni. Hosszas számolás után ez a variació nyert: még aug.1jén, amikor Barcelonaba érkezem, délután AVE-val (spanyol gyorsvonat, ami 300-zal megy) átutazunk Madridba, onnan éjjel vonat, hogy reggel 9-re Ferrolban legyünk. A probléma, hogy aug.2. Szombati nap, amikor nincs normális buszközlekedés Ferrol és a 8km -re levő zarándokszálló között. Nem szállhatunk meg hotelben, panzióban a szigorú költségvetés miatt, így, ha törik, ha szakad, át kell mennünk (akár gyalog, a kb 3000 megtett km után) Covasba. A másnapi, elvileg 15 km-nyi szakasz is 8 nem hivatalos km-rel bővül (het) annak függvényében, hogy 3án reggel lesz-e busz vagy sem Covas és Ferrol között...

Az idei Camino legnagyobb kihívása tehát a szigorú költségvetésen belül maradni minden áron ☺

Ez a bejegyzés már így is hosszú, de ezzel az idézettel zárok, ami remélem, válasz a "miért mész már megint?!" kérdésre ☺

Mit ér, hogy itt vagyunk, ha nem tudjuk, hogy hol vagyunk?
- Annyit, hogy végül mégis itt vagyunk.
A célnál? Nem tudom. A cél, Szerápion,
sokszor maga az út, de csak ha nem
céltalan; s minden célból, ha valóban
cél volt, mindig új út vezet tovább.
Úton vagyunk. Azt hiszem, épp elég,
ha ennyit tudsz. A többi csak lidérc
és délibáb, Szerápion.
Megállás soha nincs?
- Megállás? Nem tudom, mit értesz
megálláson, Szerápion. Aki úton van, áll. Csak az áll igazán,
aki úton van. Aki egyszer eltökélte,
hogy útnak indul, attól fogva áll. Magában, mélyre gyökerezve,
s minden lépéssel még mélyebbre. Úgy halad, hogy
haladtában, valahol, mozdulatlan. Hogy nőttön nő valami titkos
központ felé, míg lép, előre mindig,
a titkos Cél felé. S a kettő
végül, valahol összeér. Saját magába ér,
ha célhoz ér, Szerápion.*

(Rónay György: Szerápion legendák)

*2013. május 31-én szentelték fel Nyalka-Kishegyen a magyarországi Szent Jakab zarándokutat.

Részlet Dr. Várszegi Asztrik bencés főapát ünnepi beszédéből (Dukát Csilla publikálta a Szent Jakab zarándokút Fb oldalán).

Magyar Camino projekt

A hétvégén meghívtak, hogy tartsak egy kis beszámolót a Caminoimról. Természetesen azonnal igent mondtam, mert a Caminoról mindig szívesen beszélek :)

 Nem fogom részletezni az eseményt, csak az egyik elhangzott kérdést használom fel a bevezetőben (egyébként ezt a kérdést szinte mindig felteszik nekem, ha szóbajön a zarándoklás): megyek-e a közeljövőben ismét? És, ha igen, akkor melyik útra?

 Hát persze, hogy megyek! :D Mégpedig a magyar Caminora. És a következő hétvégén :D

 u.i.: Üzenem a locsolóknak, hogy nem leszek otthon... megtaláltok valahol, Úton :)