Vege, ennyi volt. Es milyen erdekes az elet: ma van pontosan egy eve, hogy tavaly elkezdtuk az elso Caminonkat Leonban. Ez azt jelenti, hogy egy ev alatt ket Caminot is teljesitettunk.
Most meg nem igazan tudok nagy kovetkezteteseket levonni, ezt majd az ido hozza magaval. Reggel eleg gyorsan lenyomtuk az utolso 20 km-t, igazabol semmi kulonleges nem volt benne. Santiagoban talalkoztunk a csoport tobbi tagjaval, legalabbis azokkal,akik beertek. Megittunk egy sort, es lassan elbucsuztunk egymastol, hiszen sokan mar holnap reggel elutaznak Santiagobol.
Voltunk zarandokmisen. Megint az volt vele a bajom, mint tavaly: egyaltalan nem volt meg az a hangulat, amire az ember szamit. Sok a turista, fenykepeznek, beszelgetnek... hianyzik a bensoseges, csaladias legkor, ami a zarandokok kozott van egyebkent. De azt is meg kell allapitanom, hogy most mar kicsit ugy tekintek a Francia uton jarokra, mint akik behodoltak a divatnak, hiszen mostanaban sok konyv jelenik meg ebben a temaban, es pont ezert annyira nepszeru a Francia ut. Tudom, tavaly en is a Francian voltam, de az biztos, hogy a Primitivo sokkal inkabb Camino. Ezt a kovetkeztetest mar levontam :)
Ma reggel ugy mentunk Pedrouzobol, mint a hangyak, olyan volt egy-egy utmenti kavezo, mint karacsonykor valamelyik plaza. Nem ez az, amire az ember lelke vagyik, mielott megerkezik Santiagoba.
A misere visszaterve: volt egy pozitiv dolog. Megpedig, hogy volt botafumeiro. A botafumeiro az a hires, hatalmas tomjenezo, ami a santiagoio Katedralisban talalhato. Csak nagy unnepeken szoktak hasznalni., ill., ha valaki megfizeti (allitolag 200 euro). Hat kerem szepen, ma egy japan csoport megfizette, iigy lathattuk a botafumeirot mukodesben: sekrestyesek egy csoportja fogja, a pap beleszorja a tomjent, es aztan egy masik kotel segitsegevel, mint amikor a harangot kongatjak, elkezdik lengetni (vagy milyen igevel mondjak ezt?). A sulyanal fogva egyre inkabb kileng, a templom egyik szeletol a masikig. Aztan, amikor vege (kb 4-5 perc), ugy allitjak meg, hogy amikor lelassul, egy sekrestyes elkapja, es forog vele, mert kulonben nem tudna megallitani.
Ja, perszem voltunk kivaltani a Compostelat, tudjatok, az oklevelet, ami tanusitja, hogy megjartam a Caminot.
Eddig meg nem voltunk a szalloban, most megyunk. Vettem magamnak uj ruhat, mert amit eddig hasznaltam, az mar annyira rossz allapotban van, hogy Finisterren elegetem :)
Holnapra a terv, hogy megnezzuk a Katedralis muzeumat, felmegyunk a tetejere, ahogy ket eve a gyerekekkel. Es megoleljuk Szent Jakab-szobrat, mert ma mar erre nem volt alkalom. Meg persze az is terv, hogy nem lesz ebreszto, alszunk, ameddig tudunk... a rossz hir,, hogy a Katedralisban lattam az almaban ordibalo pasit. Remelem, nem a San Lazaroban szallt meg.
Ennyi volt?! Nem, lesz folytatas :)
2013. július 15., hétfő
2013. július 14., vasárnap
12.nap: Melide-Pedrouzo, Para Miguel
A mai bejegyzest egy kicsit regebbrol fogom kezdeni. 2010 oktobereben, miutan megnyertuk az orszagos eTwinning dijat, Santiagoba utaztunk a gyerekekkel. Eloszor szerveztem ilyen utat, sok almatlan ejszakat okozott, hogy a penzbol mindent ki tudjunk fizetni, legyen reggelire es vacsorara is, es a gyerekeknek ne kelljen sokat rafizetni. Kerestem megfelelo szallast Santiagoban, vegul egy albergueben, a San Lazaroban volt a legolcsobb, es azt is megengedtek, hogy nem zarandokkent megszallhassunk egy heten keresztul (oktoberben nem szokott telthaz lenni, ezert engedtek). Igy ismertem meg Miguelt, az hospitalerot. Amikor megerkeztunk Santiagoba a szallas csak egy reszet tudtam kifizetni, mert a masikat elvileg az eTwinning kozpontbol utaltak. Csakhogy valami gond volt a szamlakkal, nekem nem volt a telefonomon internet, nagy nehezen tudtam csak kommunikalni a gazdasagi osztallyal... egyszoval kicsit panikba estem, hogy mi lesz, ha nem tudom kifizetni a szallast, es esetleg kidobnak az alberguebol. Erre Miguel azt mondta, hogy egy percig se aggodjak, mert a penz nem szamit. Ha nem lesz kifizetve, akkor nem lesz kifizetve, de senki sem fog az utcara kerulni. Akkor eloszor tapasztaltam meg szemelyesen is, hogy a Caminon jo emberekkel talalkozik nem csak a zaranodok, hanem barki. Az az ut tobbek kozott Miguel miatt is felejthetetlen volt.
Mar korabban is tudtam, hogy egyszer megcsinalom a Caminot, es tavaly vegre megvalosult ez a regi alom. Nem volt kerdes, hogy Santiagoba erve hol fogok megszallni. Elvileg gyorsabb tempoban kellet volna megerkeznem, irtam is Miguelnek egy mailt, hogy megyek, es foglaljon nekunk szallast. Aztan leserultem, megint irtam, hogy egy nappal kesobb erkezunk, de nagyon orulok, hogy megint talalkozunk. Ugy hozta a sors, hogy pont aznap nem o dolgozott, es vegul sajnos megsem talalkoztunk, de irtam neki, hogy valoszinuleg egy evre ra ismet a Caminon leszek, es akkor sem fogom a San Lazarot kihagyni.
Iden szandekosan nem irtam koran emailt, nem tudtam, hogy fogom birni a gyaloglast, de most mar tenyleg a celegyenesben vagyunk, igy tegnap irtam levelet Miguelnek, hogy, ahogy megigertem, megint a Caminon vagyok, es 15-en erkezem, foglaljon nekunk szallast. Este volt egy olyan erzesem, hogy kapok tole valaszt, es, bar eddig nem szoktam, megint megneztem a leveleim. Tenyleg ott volt a valasz az alberguebol. Egy Isaac nevezetu hospitalero irt. Elolvastam a levelet, es tudjatok, van ugy, hogy elolvasol valamit, de az agyad nem akarja felfogni azonnal, amit lat. Ujra el kellett olvasnom, hogy megertsem: Miguel az ev elejen meghalt. Konnybe labadt a szemem, ereztem, ahogy a torkom elszorul, a konnyek kihullanak, es en legszivesebben zokogtam volna. De nem tehettem, csak amikor senki nem latott.
Nem veletlen, hogy a Caminon tudtam meg ezt. Tavaly a testi fajdalommal kuzdottem, iden a lelek tisztult a sirassal.
Nem tudtam elalaudni sokaig, es nem csak azert, mert Melideben bucsut rendeztek, es az unneples egesz ejjel folyt az utcakon. Azon a furcsa almon gondolkodtam, amit tegnap almodtam. Nem vagyok biztos, hogy ez volt a jelentese, de nem tudhatom.
20 km valaszt el Santiagotol. A San Lazaroban fogok megszallni. Nehez lesz. De senki sem mondta, hogy a Camino konnyu.
u.i.: Descansa en paz, Miguel <3
Mar korabban is tudtam, hogy egyszer megcsinalom a Caminot, es tavaly vegre megvalosult ez a regi alom. Nem volt kerdes, hogy Santiagoba erve hol fogok megszallni. Elvileg gyorsabb tempoban kellet volna megerkeznem, irtam is Miguelnek egy mailt, hogy megyek, es foglaljon nekunk szallast. Aztan leserultem, megint irtam, hogy egy nappal kesobb erkezunk, de nagyon orulok, hogy megint talalkozunk. Ugy hozta a sors, hogy pont aznap nem o dolgozott, es vegul sajnos megsem talalkoztunk, de irtam neki, hogy valoszinuleg egy evre ra ismet a Caminon leszek, es akkor sem fogom a San Lazarot kihagyni.
Iden szandekosan nem irtam koran emailt, nem tudtam, hogy fogom birni a gyaloglast, de most mar tenyleg a celegyenesben vagyunk, igy tegnap irtam levelet Miguelnek, hogy, ahogy megigertem, megint a Caminon vagyok, es 15-en erkezem, foglaljon nekunk szallast. Este volt egy olyan erzesem, hogy kapok tole valaszt, es, bar eddig nem szoktam, megint megneztem a leveleim. Tenyleg ott volt a valasz az alberguebol. Egy Isaac nevezetu hospitalero irt. Elolvastam a levelet, es tudjatok, van ugy, hogy elolvasol valamit, de az agyad nem akarja felfogni azonnal, amit lat. Ujra el kellett olvasnom, hogy megertsem: Miguel az ev elejen meghalt. Konnybe labadt a szemem, ereztem, ahogy a torkom elszorul, a konnyek kihullanak, es en legszivesebben zokogtam volna. De nem tehettem, csak amikor senki nem latott.
Nem veletlen, hogy a Caminon tudtam meg ezt. Tavaly a testi fajdalommal kuzdottem, iden a lelek tisztult a sirassal.
Nem tudtam elalaudni sokaig, es nem csak azert, mert Melideben bucsut rendeztek, es az unneples egesz ejjel folyt az utcakon. Azon a furcsa almon gondolkodtam, amit tegnap almodtam. Nem vagyok biztos, hogy ez volt a jelentese, de nem tudhatom.
20 km valaszt el Santiagotol. A San Lazaroban fogok megszallni. Nehez lesz. De senki sem mondta, hogy a Camino konnyu.
u.i.: Descansa en paz, Miguel <3
2013. július 13., szombat
11.nap: San Roman de Retorta- Melide, Mar csak 53 km Santiagoig!
Bizony, mert azt kihagytam, hogy Lugobol kimenve rogton at is leptuk a buvos 100 km-es hatart! Es San Roman de Retorta-ba erve mar csak 82 km valasztott el Santiagotol. Picit szomoru vagyok, hogy ilyen gyorsan veget er ez a Camino is, de meg 2 nap hatravan, es minden ut egyszer befejezodik. Hozza kell szoknom a gondolathoz.
Candido, az hospitalero elvileg 6-kor reggelit hozott volna, de ebbol 6.20 lett, es nem is o, hanem a fia jott. Nem volt valami boseges az ellatas, de nem is szamitottunk masra az elozmenyek alapjan :)
Megint kod volt, sot ismet kodszitalas! Ez az, ami a zarandoknak kell! Ugy belehuztunk reggel, hogy szinte egy pillantasnak tunt az elso 8 km az elso pihenoig, aztan 5 km a masodikig, es vegul 10 km az utolsoig. Az utolso 5 km Melideig pedig mar azert mert konnyen, mert tudtam, hogy hamarosan megerkezunk, es annak ellenere, hogy eddigre mar kegyetlenul tuzott a nap, csak haladtam, amenntyire birtam. Nem volt ma olyan sok aszfalt, de a bal talpam elegge faj meg mindig. (es fog is, ezzel tisztaban vagyok. Amig gyaloglok, addig fajni is fog). Az utolso szakaszon 2 kigyot is lattam, szerencsere mindketto halott volt. Az egyik eleg nagy. Remelem, elovel nem fog osszehozni ez az Ut sem :)
Ut kozben talaltunk egy olyan kis elhagyott hazikot, mint a Francia uton David haza, a Casa de los Dioses. Csak az a kulonbseg, hogy itt egy lany van, aki mar 7 eve ebben a kis oduban el par kutyaval. Rendszeren kivuli. Nem tudom, hogy jo-e az ilyen extrem dolog. Szerintem nem, semmilyen extrem, vegletes dolog nem lehet jo. De o ugy tunik, jol erzi igy magat, es ez a fontos. Azt gondolom, hogy a Camino sok embert, sot, szinte mindenkit, aki nyitott ra, megvaltoztatja. Csak van, akiknel ez a valtozas eleg drasztikus (pl. van egy srac, aki masodszor tette meg a teljes Francia utat az elmult 2 evben, es az elso evben a heroinrol szallt le, most az alkoholrol...). Engem is megvaltoztatott az Ut, de azert ilyen vegletekig nem jutottam el.
Atjottunk egy tehencsordan, szo szerint, es megint felotlott a nap kerdese: miert uldoznek a legyek? De kb 50-60 legy/zarandok. Es a nap elejen is, amikor elvileg meg tisztak vagyunk. Ha valaki tudja a valaszt, megkoszonnem, ha kommentelne :)
Melide. Mar csak 53 km Santiagoig. Es ez itt mar az a hely, ahol a mostani Ut elvesziti a szepseget. ugyanis itt egyesul a Camino Pimitivo es a Camino Frances, vagyis a Francia ut. A varos tele zarandokkal, akik kozul mar nehez felismerni a "mieinket". Hiszen 10-11 napon keresztul olyanok voltunk, mint egy nagy csalad. Mindig talakoztunk, egy helyen aludtunk, ettunk, ittunk. Es most itt vagyunk ebben a tomegnyomorban. Persze, sokkal tobb a szolgaltatas is, hogyne. Ami Melideben kihagyhatatlan az a polip! Egy eve vartam, hogy megint ehessek egy adag melidei polipot, ami tudjatok, kb olyan hires, mint a szegedi halaszle. Meg kell mondjam, meg mindig olyan finom, mint tavaly :)
Hivatalosan itt er veget a Camino Primitivo. Ha szamot kell rola vetnem, azt mondom, gyonyoru. Nehez, helyenkent nagyon komplikalt tereppel, de megeri, mert a termeszet karpotol mindenert. Holnap es hetfon 2 olyan szakasz jon, amit mar tavaly is megjartunk. Biztos iden mas lesz, de azert megiscsak ismeros a terep. Nem lesz nehez, csak hosszu, a holnapi meg foleg (33 km). Ha valamelyik szakaszra visszamennek, akkor az biztos, hogy az elso 3-4 nap Asturiasban, a hegymenetek, a patakok, a sar, a kod... ez az igazi Ut.
Ami ma estere marad, az egy kis finom helyi bor, Albariño, es aztan pihenes, holnap hosszu nap jon.
Folyt.kov.
Candido, az hospitalero elvileg 6-kor reggelit hozott volna, de ebbol 6.20 lett, es nem is o, hanem a fia jott. Nem volt valami boseges az ellatas, de nem is szamitottunk masra az elozmenyek alapjan :)
Megint kod volt, sot ismet kodszitalas! Ez az, ami a zarandoknak kell! Ugy belehuztunk reggel, hogy szinte egy pillantasnak tunt az elso 8 km az elso pihenoig, aztan 5 km a masodikig, es vegul 10 km az utolsoig. Az utolso 5 km Melideig pedig mar azert mert konnyen, mert tudtam, hogy hamarosan megerkezunk, es annak ellenere, hogy eddigre mar kegyetlenul tuzott a nap, csak haladtam, amenntyire birtam. Nem volt ma olyan sok aszfalt, de a bal talpam elegge faj meg mindig. (es fog is, ezzel tisztaban vagyok. Amig gyaloglok, addig fajni is fog). Az utolso szakaszon 2 kigyot is lattam, szerencsere mindketto halott volt. Az egyik eleg nagy. Remelem, elovel nem fog osszehozni ez az Ut sem :)
Ut kozben talaltunk egy olyan kis elhagyott hazikot, mint a Francia uton David haza, a Casa de los Dioses. Csak az a kulonbseg, hogy itt egy lany van, aki mar 7 eve ebben a kis oduban el par kutyaval. Rendszeren kivuli. Nem tudom, hogy jo-e az ilyen extrem dolog. Szerintem nem, semmilyen extrem, vegletes dolog nem lehet jo. De o ugy tunik, jol erzi igy magat, es ez a fontos. Azt gondolom, hogy a Camino sok embert, sot, szinte mindenkit, aki nyitott ra, megvaltoztatja. Csak van, akiknel ez a valtozas eleg drasztikus (pl. van egy srac, aki masodszor tette meg a teljes Francia utat az elmult 2 evben, es az elso evben a heroinrol szallt le, most az alkoholrol...). Engem is megvaltoztatott az Ut, de azert ilyen vegletekig nem jutottam el.
Atjottunk egy tehencsordan, szo szerint, es megint felotlott a nap kerdese: miert uldoznek a legyek? De kb 50-60 legy/zarandok. Es a nap elejen is, amikor elvileg meg tisztak vagyunk. Ha valaki tudja a valaszt, megkoszonnem, ha kommentelne :)
Melide. Mar csak 53 km Santiagoig. Es ez itt mar az a hely, ahol a mostani Ut elvesziti a szepseget. ugyanis itt egyesul a Camino Pimitivo es a Camino Frances, vagyis a Francia ut. A varos tele zarandokkal, akik kozul mar nehez felismerni a "mieinket". Hiszen 10-11 napon keresztul olyanok voltunk, mint egy nagy csalad. Mindig talakoztunk, egy helyen aludtunk, ettunk, ittunk. Es most itt vagyunk ebben a tomegnyomorban. Persze, sokkal tobb a szolgaltatas is, hogyne. Ami Melideben kihagyhatatlan az a polip! Egy eve vartam, hogy megint ehessek egy adag melidei polipot, ami tudjatok, kb olyan hires, mint a szegedi halaszle. Meg kell mondjam, meg mindig olyan finom, mint tavaly :)
Hivatalosan itt er veget a Camino Primitivo. Ha szamot kell rola vetnem, azt mondom, gyonyoru. Nehez, helyenkent nagyon komplikalt tereppel, de megeri, mert a termeszet karpotol mindenert. Holnap es hetfon 2 olyan szakasz jon, amit mar tavaly is megjartunk. Biztos iden mas lesz, de azert megiscsak ismeros a terep. Nem lesz nehez, csak hosszu, a holnapi meg foleg (33 km). Ha valamelyik szakaszra visszamennek, akkor az biztos, hogy az elso 3-4 nap Asturiasban, a hegymenetek, a patakok, a sar, a kod... ez az igazi Ut.
Ami ma estere marad, az egy kis finom helyi bor, Albariño, es aztan pihenes, holnap hosszu nap jon.
Folyt.kov.
10.nap: Lugo-San Roman de Retorta, ZIMMER FERI
Ahogy sejteni lehetett, tegnap nem tudtam blogot irni, mert a telepulesen, San Roman de Retorta-ban nem hogy internet, de terero sem nagyon volt.
Tehat akkor vissza az idoben: Lugoban nem keltunk nagyon koran, ez azt jelenti, hogy 5.15 helyett 6.00-kor szolt az ebreszto. Ejjel furcsa almom volt. Ezt most nem fogom leirni, lehet, hogy majd kiderul, van-e valamilyen jelentese, mindenesetre reggel sokat gondolkodtam rajta. Eddig a Caminon soha nem almodtam, pontosabban nem emlekszem, hogy almodtam volna. De most igen, es ilyen furcsat.
A varosban reggeliztunk, majd elindultunk kifele, ami meglehetosen hosszu volt, kb 30-40 percbe telt, mig vegre kiertunk a varosbol. Mondtam, hogy nem szeretem a nagyvarosokat... Vegre kint voltunk, de akkor kezdodott igazan a szenvedes: 15-16 km aszfalt!! Es csak 3-4 km erdo. Nem volt ez hosszu szakasz, de ahhoz tul hosszu volt, hogy ennyit gyalogoljunk aszfalton. A labam egette az ut, a bal talpam kulso resze pedig teljesen leterhelodott, elegge faj most is. De fajdalom nelkul nincs Camino, ne feledjuk :) Reggelt egyebkent eleg hosszu ideig kod volt, ezert jobb tempot is lehetett volna menni, de hat ugy sikerult a dolog, hogy 12.30-ra erkeztunk meg San Roman de Retorta-ba. Ez egy annyira kis telepules, hogy ez a legkisebb az osszes kozul, ahol megszalltunk.
A szallo magan volt, de nekem attol a pillanattol kezdve, hogy beleptunk, a "Zimmer Feri"-t jutatta az eszembe. Nem koszos volt, hanem egy hatalmas putri, minden szutykos, mocskos, a matracokrol nem beszleve. Arra gondoltam, hogy, ha itt nem leszek poloskas, akkor sehol. Ennyire undorito szallot meg nem lattam.... Mas valasztas pedig sajnos nem volt, mert a kovetkezo falu szalloval 8 km tavolsagban volt, ami a labamnak mar tul sok lett volna. Mosogep nem volt, persze, kezben kimostam a legfontosabbakat, es a tulaj, Candido felajanlotta, hogy hoz ebedet. Mivel semmi nem volt a kozelben, csak egy bar, de az is 1 km tavolsagban, ugy dontottunk, hogy ok, egyunk ott. Az ebedert Lugoba ment (ami 20 km oda, 20 km vissza), de persze az mar nem volt, amit mi kertunk. Helyette azt mondta, csinal hamburgert. A szallo konyhaja kb mult szazad eleji, ami nem lenne baj, ha azota legalabb egyszer takaritottak volna benne... A hus, amit keszitett kivul megegett, belul pedig veres volt (nem ettem meg), a krumpli szaraz. Az ebed egyetlen normalis resze a kenyer es a viz volt. Mikozben Candido Lugoba ment es jott, jott es ment, senki nem volt a szallo barjaban, mindenki azt vitt el, amit csak akart (voltak, akik utkozben betertek, elvittek egy sort, es leleptek), es amikor ki akartuk fizetni a szallast, mindig csak azt mondta, hogy majd holnap. Nem nagyon ertem, hogy nem ment meg ez a lepratelep csodbe.
De azert hogy valami jot is mondjak a helyrol: este 10 utan csinalt nekunk Queimadat: ez egy galiciai ital, 60º-os alkoholt forralnak naranccsal, kaveval, cukorral, es meggyujtjak, ami miatt olyan, mintha valamilyen magiat csinalnanak. Elvileg varazsiget is kellene mondani, de az most elmaradt. Az italt forron kell meginni, nem volt rossz, de szerintem kicsit tul edes. (majd teszek ide kepet a queuimadarol). Eleg furcsa fazon ez a Candido, na.
A legjobb hir, hogy megusztam az ejszakat poloskak nelkul! Es meg egy jo hir, hogy ugyanitt szallt meg az almaban ordito ferfi (egy belga), de szerencsere masik szobaban. Ejjel megint ordibalt, de tenyleg, szo szerint, teli torokbol ordit. Annyira, hogy en a masik szobaban is felebredtem ra, azokrol a szerencsetlenekrol nem is beszleve, akik vele egy szobaban voltak. Szoval a multkori az nem a veletlen muve, ez a pasi minden ejjel ordit. Meg egy kis kellemetlen incidens: a szobankban volt meg egy katalan csalad 2 gyerekkel (a lany kb 15 eves, a fiu kb 11-12). Csak az utolso 100 kmt- csinaljak, pont a gyerekek miatt. Hat a kissrac ejjel kb 2szer is az apjat ebresztette (ezaltal mindenki mast is a szobaban), hogy nem bir aludni, mert megfullad a halozsakban, es nyissanak ablakot, nyissanak ajtot, kiment a furdobe, visszajot... bla bla. Ez sem volt egy nyugodt ejszaka osszessegeben :)
De folyt.kov. maris
Tehat akkor vissza az idoben: Lugoban nem keltunk nagyon koran, ez azt jelenti, hogy 5.15 helyett 6.00-kor szolt az ebreszto. Ejjel furcsa almom volt. Ezt most nem fogom leirni, lehet, hogy majd kiderul, van-e valamilyen jelentese, mindenesetre reggel sokat gondolkodtam rajta. Eddig a Caminon soha nem almodtam, pontosabban nem emlekszem, hogy almodtam volna. De most igen, es ilyen furcsat.
A varosban reggeliztunk, majd elindultunk kifele, ami meglehetosen hosszu volt, kb 30-40 percbe telt, mig vegre kiertunk a varosbol. Mondtam, hogy nem szeretem a nagyvarosokat... Vegre kint voltunk, de akkor kezdodott igazan a szenvedes: 15-16 km aszfalt!! Es csak 3-4 km erdo. Nem volt ez hosszu szakasz, de ahhoz tul hosszu volt, hogy ennyit gyalogoljunk aszfalton. A labam egette az ut, a bal talpam kulso resze pedig teljesen leterhelodott, elegge faj most is. De fajdalom nelkul nincs Camino, ne feledjuk :) Reggelt egyebkent eleg hosszu ideig kod volt, ezert jobb tempot is lehetett volna menni, de hat ugy sikerult a dolog, hogy 12.30-ra erkeztunk meg San Roman de Retorta-ba. Ez egy annyira kis telepules, hogy ez a legkisebb az osszes kozul, ahol megszalltunk.
A szallo magan volt, de nekem attol a pillanattol kezdve, hogy beleptunk, a "Zimmer Feri"-t jutatta az eszembe. Nem koszos volt, hanem egy hatalmas putri, minden szutykos, mocskos, a matracokrol nem beszleve. Arra gondoltam, hogy, ha itt nem leszek poloskas, akkor sehol. Ennyire undorito szallot meg nem lattam.... Mas valasztas pedig sajnos nem volt, mert a kovetkezo falu szalloval 8 km tavolsagban volt, ami a labamnak mar tul sok lett volna. Mosogep nem volt, persze, kezben kimostam a legfontosabbakat, es a tulaj, Candido felajanlotta, hogy hoz ebedet. Mivel semmi nem volt a kozelben, csak egy bar, de az is 1 km tavolsagban, ugy dontottunk, hogy ok, egyunk ott. Az ebedert Lugoba ment (ami 20 km oda, 20 km vissza), de persze az mar nem volt, amit mi kertunk. Helyette azt mondta, csinal hamburgert. A szallo konyhaja kb mult szazad eleji, ami nem lenne baj, ha azota legalabb egyszer takaritottak volna benne... A hus, amit keszitett kivul megegett, belul pedig veres volt (nem ettem meg), a krumpli szaraz. Az ebed egyetlen normalis resze a kenyer es a viz volt. Mikozben Candido Lugoba ment es jott, jott es ment, senki nem volt a szallo barjaban, mindenki azt vitt el, amit csak akart (voltak, akik utkozben betertek, elvittek egy sort, es leleptek), es amikor ki akartuk fizetni a szallast, mindig csak azt mondta, hogy majd holnap. Nem nagyon ertem, hogy nem ment meg ez a lepratelep csodbe.
De azert hogy valami jot is mondjak a helyrol: este 10 utan csinalt nekunk Queimadat: ez egy galiciai ital, 60º-os alkoholt forralnak naranccsal, kaveval, cukorral, es meggyujtjak, ami miatt olyan, mintha valamilyen magiat csinalnanak. Elvileg varazsiget is kellene mondani, de az most elmaradt. Az italt forron kell meginni, nem volt rossz, de szerintem kicsit tul edes. (majd teszek ide kepet a queuimadarol). Eleg furcsa fazon ez a Candido, na.
A legjobb hir, hogy megusztam az ejszakat poloskak nelkul! Es meg egy jo hir, hogy ugyanitt szallt meg az almaban ordito ferfi (egy belga), de szerencsere masik szobaban. Ejjel megint ordibalt, de tenyleg, szo szerint, teli torokbol ordit. Annyira, hogy en a masik szobaban is felebredtem ra, azokrol a szerencsetlenekrol nem is beszleve, akik vele egy szobaban voltak. Szoval a multkori az nem a veletlen muve, ez a pasi minden ejjel ordit. Meg egy kis kellemetlen incidens: a szobankban volt meg egy katalan csalad 2 gyerekkel (a lany kb 15 eves, a fiu kb 11-12). Csak az utolso 100 kmt- csinaljak, pont a gyerekek miatt. Hat a kissrac ejjel kb 2szer is az apjat ebresztette (ezaltal mindenki mast is a szobaban), hogy nem bir aludni, mert megfullad a halozsakban, es nyissanak ablakot, nyissanak ajtot, kiment a furdobe, visszajot... bla bla. Ez sem volt egy nyugodt ejszaka osszessegeben :)
De folyt.kov. maris
2013. július 11., csütörtök
9.nap: Castroverde- Lugo, Ilyen az, ha az ember (a zarandok) nem alszik jol ejjel...
...Es raadasul nem is tehet rola, hogy nem tud aludni.
Nagyon faradtan ebredtem, ahogy azt sejteni lehetett. De nem volt mit tenni, a mai napon is 22 km vart ram, az a bizonyos 22 km, amikor sehol semmi nincs az uton.
Megreggeliztunk, ittunk egy mar szokasos nescafet, es elindultunk. A jobb terdem ereztem egy picit az elejen, de arra gondoltam, hogy ez a kis fajdalom arra jo, hogy erzem, elek. Es milyen szep ez az elet! Milyen jo, hogy mindezt megtapasztalom, a poros cipom orrat a harmat mossa le minden reggel, az ut melletti koveket moha lepi be es ad nekik eletet, a karom viragok, novenyek erintik, es en minden erintessel megtapasztalom az eletet. Minden osszevetve azt kell mondja, megeri. Megeri neha szenvedni, ha a jutalom maga az elet, barmennyire rovid is. Hat ilyesmiken gondolkodtam.
Azt mondtak, a taj monoton lesz es unalmas, de egyaltalan nem igy volt, szerencsere. Erdokon jottunk at, legelok es kis patakocskak mellett, a levego friss volt es illatos. Gyorsan eltelt az elso 6-7 km, sot, talan az elso 14 km sem tunt olyan megeroltetonek. Addig nem is zavart, hogy nem tudok normalis kavet inni, picit megpihentunk egy falucskaban, es amikor ujra jarni kezdtem, ereztem, hogy szegeny talpamnak egyre nehezebb a gyaloglas.
Mar majdnem Lugoban voltunk, de meg kellett meg egyszer allnunk, le kellett vennem a cipom, hogy megmaszirozzam a labfejem, meg egyunk es igyunk egy kicsit. Ekkorra mar tuzott a nap (de azert szerencsere tenyleg nem annyira, mint a het elejen), csunya, kopar, ipari telepeken kellett atjonni, ahol egy kobor kutya kicsit rank is ijesztett... Alig vartam, hogy megerkezzunk. A tegnapi ejszakabol kiindulva, ma szerettunk volna jol aludni, ezert nem az alberguebe mentunk, hanem egy kollegiumot valasztottunk. Ami persze jobb, de van egy nagy baja: nagyon messze van a Caminotol es a belvarostol. A nagyon messze alatt kb 1,5 km-t ertek, de a 9.nap magassagaban ez mar tenyleg soknak szamit. Odavonszoltam magam, lezuhanyoztam, es arra sem volt erom, hogy ebedelni menjek. Elaludtam az agyon, es 3 ora elott ebredtem fel. Osszeszedtem magam, bementunk a varosba, es ekkorra mar jobban voltam. Az ebed es a finom kave is javitott a helyzetemen :) Korbeneztuk a belvarost, Lugo nagyon szep, hasonlit Santiagora. De azert meg kell mondjam, sokkal jobban szeretem a kis falvakat, varoskakat, sokkal emberibb. Ott mindenki koszon mindenkinek, nincsenek nagy tavolsagok, mindig talalkozunk ismerossel... egy nagyvarosban ez nem igy van. Megbamulnak az utcan, mert ugye mar elegge latszik rajtunk, hogy 9 napja gyaloglunk es tabori korulmenyek kozott elunk. Engem nem zavar, csak vicces, ahogy meregetnek az utcan :)
Holnap pedig a 10.nap, egy rovidebb szakasz, kb 20 km San Roman de Retorta-ig. Nem fogok tudni irni, mert ez is egy kis telepules, az utolso kicsi Santiagoig. Hihetetlen, hogy 4 nap mulva megerkezunk. Sajnalom, hogy vege lesz ilyen hamar. Minden fajdalom ellenere, ahogy irtam, nagyon jo a Caminon lenni. Itt elek igazan.
Foly.kov.
Nagyon faradtan ebredtem, ahogy azt sejteni lehetett. De nem volt mit tenni, a mai napon is 22 km vart ram, az a bizonyos 22 km, amikor sehol semmi nincs az uton.
Megreggeliztunk, ittunk egy mar szokasos nescafet, es elindultunk. A jobb terdem ereztem egy picit az elejen, de arra gondoltam, hogy ez a kis fajdalom arra jo, hogy erzem, elek. Es milyen szep ez az elet! Milyen jo, hogy mindezt megtapasztalom, a poros cipom orrat a harmat mossa le minden reggel, az ut melletti koveket moha lepi be es ad nekik eletet, a karom viragok, novenyek erintik, es en minden erintessel megtapasztalom az eletet. Minden osszevetve azt kell mondja, megeri. Megeri neha szenvedni, ha a jutalom maga az elet, barmennyire rovid is. Hat ilyesmiken gondolkodtam.
Azt mondtak, a taj monoton lesz es unalmas, de egyaltalan nem igy volt, szerencsere. Erdokon jottunk at, legelok es kis patakocskak mellett, a levego friss volt es illatos. Gyorsan eltelt az elso 6-7 km, sot, talan az elso 14 km sem tunt olyan megeroltetonek. Addig nem is zavart, hogy nem tudok normalis kavet inni, picit megpihentunk egy falucskaban, es amikor ujra jarni kezdtem, ereztem, hogy szegeny talpamnak egyre nehezebb a gyaloglas.
Mar majdnem Lugoban voltunk, de meg kellett meg egyszer allnunk, le kellett vennem a cipom, hogy megmaszirozzam a labfejem, meg egyunk es igyunk egy kicsit. Ekkorra mar tuzott a nap (de azert szerencsere tenyleg nem annyira, mint a het elejen), csunya, kopar, ipari telepeken kellett atjonni, ahol egy kobor kutya kicsit rank is ijesztett... Alig vartam, hogy megerkezzunk. A tegnapi ejszakabol kiindulva, ma szerettunk volna jol aludni, ezert nem az alberguebe mentunk, hanem egy kollegiumot valasztottunk. Ami persze jobb, de van egy nagy baja: nagyon messze van a Caminotol es a belvarostol. A nagyon messze alatt kb 1,5 km-t ertek, de a 9.nap magassagaban ez mar tenyleg soknak szamit. Odavonszoltam magam, lezuhanyoztam, es arra sem volt erom, hogy ebedelni menjek. Elaludtam az agyon, es 3 ora elott ebredtem fel. Osszeszedtem magam, bementunk a varosba, es ekkorra mar jobban voltam. Az ebed es a finom kave is javitott a helyzetemen :) Korbeneztuk a belvarost, Lugo nagyon szep, hasonlit Santiagora. De azert meg kell mondjam, sokkal jobban szeretem a kis falvakat, varoskakat, sokkal emberibb. Ott mindenki koszon mindenkinek, nincsenek nagy tavolsagok, mindig talalkozunk ismerossel... egy nagyvarosban ez nem igy van. Megbamulnak az utcan, mert ugye mar elegge latszik rajtunk, hogy 9 napja gyaloglunk es tabori korulmenyek kozott elunk. Engem nem zavar, csak vicces, ahogy meregetnek az utcan :)
Holnap pedig a 10.nap, egy rovidebb szakasz, kb 20 km San Roman de Retorta-ig. Nem fogok tudni irni, mert ez is egy kis telepules, az utolso kicsi Santiagoig. Hihetetlen, hogy 4 nap mulva megerkezunk. Sajnalom, hogy vege lesz ilyen hamar. Minden fajdalom ellenere, ahogy irtam, nagyon jo a Caminon lenni. Itt elek igazan.
Foly.kov.
8.nap: Fonsagrada- Castroverde, 32 km! cause I like how it feels ;)
Az ugy volt, hogy a 7.napon Fonsagradaban elmentunk a zarandok informacios irodaba (mert Galiciaban mar ilyen is van minden szakasz vegen). Eredetileg Cadavo Baleiraba mentunk volna, ami Fonsagradatol kb 24 km, tehat nem lett volna olyan vesz. De latva, hogy mennyi zarandok van, es minden nap megtelnek a szallok, no meg az informacios holgy is ezt tanacsolta, ugy dontottunk, hogy 8,7 km-rel meghosszabbitjuk a szakaszt, es Castroverdeig megyunk, ahol egy teljesen uj szallo van. Raadasul Castroverdetol a kovetkezo megallo Lugo (22 km), es a koztes uton nincs SEMMI. Jobbank tunt leroviditeni ezt a szakaszt, es nem csinalni 31 km-t ugy, hogy az utolso 22 km-en nem talalunk egy szerencsetlen bart, kavezot vagy boltot.
Mivel tudtuk, hogy meleg lesz (bar szerencsere mar a napi max. homerseklet csokkent), koran keltunk, 6.15-kor mar uton voltunk. Az elozo napi kaves tortenetbol kiindulva, reggel egy instant nescafe-val inditottunk. Szerencsere a kellemes kod ismet megjelent reggel egy kisebb hegymenet utan. Olyan jo volt ismet friss, paras levegoben gyalogolni. Majd osszel is ez fog eszembe jutni: neha nagyon jo, hogy van kod : ) es osszel is lehet, hogy valakinek jo lesz, hogy van, ezert majd igyekszem nem merelodni rajta :)
Az elso megallunk 13-14 km utan volt. Eleg sok mindenkivel talalkoztunk itt a csoportbol, de tobben azt mondtak, nem jonnek Castroverdeig, maradnak az eredeti tavnal, a 24 km-nel. Nagyon hamar lenyomtuk ezt az elso szakaszt, igy ugy ereztem, menni fog a masik resze is. Sajnos eleg sokat kellett aszfalton menni, ami viszont a labnak nem valami jo. Teljesen felmelegszik, mar-mar egeti a talpat az aszfalt a sok gyaloglas utan. Es persze idovel a kellemes kod felszallt, jott a meleg. Az utolso 8 km elott meg megalltunk egy kavera, picit megmasziroztam a labam, aztan (masodszor ezen a Caminon) zenevel tettem meg a maradek utat. Igy nem tunt olyan hosszunak es farasztonak, de mire vegre megerkeztunk Castroverdebe, lezuhanyoztam, bekentem a labam a rozmaringos cuccal, kijott rajtam a faradtsag.
Elmentunk ebedelni, es meg kell hagyni, eddig itt ettem a legjobb kajat! Isteni volt, es nem rossz aron. Megtudtuk, hogy itt is van strand, ami nincs bezarva, igy elvonszoltuk magunkat odaig (a varoska kulso reszen van, persze). Kepzeljetek, itt a strand ingyenes! Ez teljesen hihetetlen, de igy van. Igaz, nincs nagy uszomedence, de nem is akartam sportolni :) Csak egy picit megmartozni es pihenni a fuvon.
A szallo tenyleg teljesen uj, szep, szinte minden volt ott, kiveve mosogepet es internetet (ami a varosban sehol sem volt, ezert nem irtam tegnap). Minden jo lett volna, ha ejjel az egyik alvotars nem horkol, mint egy medve, ami miatt nem birtam elaludni. Aztan az ejszaka kellos kozepen egy masik alvotars almaban nem beszelt, hanem kiabalt, de tenyleg. Valami rosszat almodott, es tok hangosan felkialtott 3-szor, amire midenki felebredt, kiveve azt, aki horkolt. Igy aztan megint nem tudtam elaludni egy darabig, reggel 5.15-kor pedig mar szolt az ebreszto, es ezzel megkezdodott a 9.nap a Caminon.
Folyt. kov.
Mivel tudtuk, hogy meleg lesz (bar szerencsere mar a napi max. homerseklet csokkent), koran keltunk, 6.15-kor mar uton voltunk. Az elozo napi kaves tortenetbol kiindulva, reggel egy instant nescafe-val inditottunk. Szerencsere a kellemes kod ismet megjelent reggel egy kisebb hegymenet utan. Olyan jo volt ismet friss, paras levegoben gyalogolni. Majd osszel is ez fog eszembe jutni: neha nagyon jo, hogy van kod : ) es osszel is lehet, hogy valakinek jo lesz, hogy van, ezert majd igyekszem nem merelodni rajta :)
Az elso megallunk 13-14 km utan volt. Eleg sok mindenkivel talalkoztunk itt a csoportbol, de tobben azt mondtak, nem jonnek Castroverdeig, maradnak az eredeti tavnal, a 24 km-nel. Nagyon hamar lenyomtuk ezt az elso szakaszt, igy ugy ereztem, menni fog a masik resze is. Sajnos eleg sokat kellett aszfalton menni, ami viszont a labnak nem valami jo. Teljesen felmelegszik, mar-mar egeti a talpat az aszfalt a sok gyaloglas utan. Es persze idovel a kellemes kod felszallt, jott a meleg. Az utolso 8 km elott meg megalltunk egy kavera, picit megmasziroztam a labam, aztan (masodszor ezen a Caminon) zenevel tettem meg a maradek utat. Igy nem tunt olyan hosszunak es farasztonak, de mire vegre megerkeztunk Castroverdebe, lezuhanyoztam, bekentem a labam a rozmaringos cuccal, kijott rajtam a faradtsag.
Elmentunk ebedelni, es meg kell hagyni, eddig itt ettem a legjobb kajat! Isteni volt, es nem rossz aron. Megtudtuk, hogy itt is van strand, ami nincs bezarva, igy elvonszoltuk magunkat odaig (a varoska kulso reszen van, persze). Kepzeljetek, itt a strand ingyenes! Ez teljesen hihetetlen, de igy van. Igaz, nincs nagy uszomedence, de nem is akartam sportolni :) Csak egy picit megmartozni es pihenni a fuvon.
A szallo tenyleg teljesen uj, szep, szinte minden volt ott, kiveve mosogepet es internetet (ami a varosban sehol sem volt, ezert nem irtam tegnap). Minden jo lett volna, ha ejjel az egyik alvotars nem horkol, mint egy medve, ami miatt nem birtam elaludni. Aztan az ejszaka kellos kozepen egy masik alvotars almaban nem beszelt, hanem kiabalt, de tenyleg. Valami rosszat almodott, es tok hangosan felkialtott 3-szor, amire midenki felebredt, kiveve azt, aki horkolt. Igy aztan megint nem tudtam elaludni egy darabig, reggel 5.15-kor pedig mar szolt az ebreszto, es ezzel megkezdodott a 9.nap a Caminon.
Folyt. kov.
7.nap: Grandas de Salime- Fonsagrada, Vegre Galicia!
A 6.naphoz meg egy picit vissza kell ternem, a multkor nem tudtam befejezni, mert a konyvtar mar bezart. Szoval, azt terveztuk, hogy elmegyunk a helyi strandra. Jo lett volna a faradt labainkat kicsit kiaztatni a vizben. De, mikor odaertunk, kiderult, hogy hetfon zarva van. Aztan szerettem volna irni a blogot, de kiderult, hogy pont hetfotol a konyvtar szabadsag miatt zarva. Ilyen az en formam :)
Meg aznap ejjel volt egy kis incidens: egy belga ejjel 1-kor be akart jonni a szalloba, es azt allitotta, hogy fizetett, de termeszetesen ez nem volt igaz. Amikor mondtak neki, hogy menjen el, agresszivve valt, valoszinuleg valamilyen szert hasznal, mert tagak voltak a pupillai. A lenyeg, hogy a rendorseget is ki kellett hivni, es allitolag mar tobb alberguebol kidobtak. Masnap reggel lattuk, hogy a kapolna elott alszik egy padon...
A 7. nap nehezen indult, mert elvileg kellet volna, hogy a 3 km-re levo bar mar 7-kor kinyisson, de nem igy volt... Es sajnos ezert 15 km-t kave nelkul kellett megtennunk. Annyira faradt voltam, hogy a szemeim maguktol csukodtak. Mar tobbszor irtam, hogy Asturiasban nagyon hianyos a szolgaltatas, es most ismet megtapasztalhattuk ezt. Biztos ennek is oka volt, de a nap legjobb hire megis az volt, hogy atleptunk Galiciaba :) Asturias es Galicia kozott van egy kis tablacska, ami jelzi, hogy atleptel az egyik Comunidadbol a masikba, de semmi ahhoz foghato, ami a Francia uton, Castilla- Leon es Galicia kozott van. Latszik, hogy ez az Ut kicsit mostoha, annak ellenere, hogy tavaly 20%-kal tobben jottek ezt az utat megcsinalni, mint 2011-ben. Es az elorejelzesek szerint 2013-ban meg tobben vagyunk!
Termeszetesen Galiciaban az elso dolog az volt, hogy megalltunk El Acebo telepulesen (ami egy haz volt, ami egyben bar is). Megittuk a napi elso kavenkat, es maris nagyobb kedvvel folytattuk az utat. Nagy nehezen, hatalmas hosegben erkeztunk meg Fonsagradaba. Mint mindig, az utolso km-ek nagyon nehezen teltek, szinte mar csak vonszoltuk magunkat. Fonsagradaban nincs albergue, egy hostalban szalltunk meg, de ugy gondoltuk, hogy jobb lesz ez igy, hiszen a telepules, ahol albergue van (Padron) olyan kicsi, hogy nincs ott se egy bar, se uzlet, semmi... Nagyon sokan ugy gondolkodtak, mint mi, a csoport nagy resze Fonsagradaban toltotte az ejszakat. Ha Galiciaban vagyunk, az ebed nem lehetett mas, mint a hires galiciai polip, es termeszetesen az este soran egy orujot is megittunk (olyan, mint a palinka). Delutan pedig aludtunk, annyira faradtak voltunk. Nem is emlekszem, mikor aludtam delutan utoljara, ovodas koromban sem tudtam aludni, csak, ha beteg voltam. De most nagyon jol esett, es kicsit felfrissultem.
Este egy csodas naplementeben volt reszunk: lattuk a hegyeket, a felhoket, a legeleszo teheneket (egyebkent tenyleg meg kell allapitani, hogy az asturiasi tehenek sokkal tisztabban vannak tartva, mint a galiciai tarsaik). Es aztan szepen fokozatosan a nap eltunt a horizonton. (majd ide jon kep)
Hamarosan folyt.kov. (most inkabb atmegyek egy masik internetezobe, mert a mellettem ulok annyira hangosak, hogy nem tudok figyelni arra, amit irok. Raadasul tok meleg is van itt)
Meg aznap ejjel volt egy kis incidens: egy belga ejjel 1-kor be akart jonni a szalloba, es azt allitotta, hogy fizetett, de termeszetesen ez nem volt igaz. Amikor mondtak neki, hogy menjen el, agresszivve valt, valoszinuleg valamilyen szert hasznal, mert tagak voltak a pupillai. A lenyeg, hogy a rendorseget is ki kellett hivni, es allitolag mar tobb alberguebol kidobtak. Masnap reggel lattuk, hogy a kapolna elott alszik egy padon...
A 7. nap nehezen indult, mert elvileg kellet volna, hogy a 3 km-re levo bar mar 7-kor kinyisson, de nem igy volt... Es sajnos ezert 15 km-t kave nelkul kellett megtennunk. Annyira faradt voltam, hogy a szemeim maguktol csukodtak. Mar tobbszor irtam, hogy Asturiasban nagyon hianyos a szolgaltatas, es most ismet megtapasztalhattuk ezt. Biztos ennek is oka volt, de a nap legjobb hire megis az volt, hogy atleptunk Galiciaba :) Asturias es Galicia kozott van egy kis tablacska, ami jelzi, hogy atleptel az egyik Comunidadbol a masikba, de semmi ahhoz foghato, ami a Francia uton, Castilla- Leon es Galicia kozott van. Latszik, hogy ez az Ut kicsit mostoha, annak ellenere, hogy tavaly 20%-kal tobben jottek ezt az utat megcsinalni, mint 2011-ben. Es az elorejelzesek szerint 2013-ban meg tobben vagyunk!
Termeszetesen Galiciaban az elso dolog az volt, hogy megalltunk El Acebo telepulesen (ami egy haz volt, ami egyben bar is). Megittuk a napi elso kavenkat, es maris nagyobb kedvvel folytattuk az utat. Nagy nehezen, hatalmas hosegben erkeztunk meg Fonsagradaba. Mint mindig, az utolso km-ek nagyon nehezen teltek, szinte mar csak vonszoltuk magunkat. Fonsagradaban nincs albergue, egy hostalban szalltunk meg, de ugy gondoltuk, hogy jobb lesz ez igy, hiszen a telepules, ahol albergue van (Padron) olyan kicsi, hogy nincs ott se egy bar, se uzlet, semmi... Nagyon sokan ugy gondolkodtak, mint mi, a csoport nagy resze Fonsagradaban toltotte az ejszakat. Ha Galiciaban vagyunk, az ebed nem lehetett mas, mint a hires galiciai polip, es termeszetesen az este soran egy orujot is megittunk (olyan, mint a palinka). Delutan pedig aludtunk, annyira faradtak voltunk. Nem is emlekszem, mikor aludtam delutan utoljara, ovodas koromban sem tudtam aludni, csak, ha beteg voltam. De most nagyon jol esett, es kicsit felfrissultem.
Este egy csodas naplementeben volt reszunk: lattuk a hegyeket, a felhoket, a legeleszo teheneket (egyebkent tenyleg meg kell allapitani, hogy az asturiasi tehenek sokkal tisztabban vannak tartva, mint a galiciai tarsaik). Es aztan szepen fokozatosan a nap eltunt a horizonton. (majd ide jon kep)
Hamarosan folyt.kov. (most inkabb atmegyek egy masik internetezobe, mert a mellettem ulok annyira hangosak, hogy nem tudok figyelni arra, amit irok. Raadasul tok meleg is van itt)
2013. július 9., kedd
6.nap: Berbucedo- Grandas de Salime, Asturiastol megis szepen bucsuzunk
Jott, aminek jonnie kell! Eloszor picit lefele, aztan hegymenet 1100 m-re, ahol megint zihaltam egy kicsit, viszont a kilatas ismet gyonyoru volt. A nap mar reggel tuzott, intenziven, hol voltak mar a jo kis kodos reggelek...
Ha egyszer fel, akkor aztan jon a lefele is... De egyaltalan nem volt olyan veszes, mint hittem. Egy uj strategiara is szert tettem: lefele apro lepesekkel, gyorsan kell haladni, mintha futnek. A sulyt a popsira helyezni, kicsit roggyantott terddel. Ez ugy nez ki, mint amikor a Jobaratokban Phoebe futni megy Rachellel, nagyon vicces, de a terdnek hatarozottan sokkal jobb! Igy "futva" jottem lefele, ahol a terep engedte. Erdosse valt a taj, volt arnyek, es mar latni lehetett a 12 km-rel odebb fekvo Grandas de Salime telepulest. Egy to tunt fel lent, kod vol felette, mi meg meg magasabban, de a to szintjere kellett lejutni. Gyonyoru volt. Olyan bekes, kristalyosan csillogo. Szepseges. A to igazabaol egy vizszabalyozo zsilipkapu mogott van, hiszen a folyonak is ezt a hatalmas, tobbszaz meteres szintkulonbseget kell megtennie.
Az ut levitt a zsilipig, megkerultuk a tavat, aztan ujra felfele kellett menni a varosig. Szerencsere volt egy szalloda, ahol tudtunk pihenni, kavezni, es onnan mar csak 5 km volt hatra, igaz, nagy melegben es az orszagut mellett. Megsem ereztem magam faradtnak, sot, ugy ereztem, akar egy honapig is tudnek meg gyalogolni, es meg ezen a napon is tobb km-t meg tudnek tenni.
Megerkeztunk a varoskaba, ha lehet annak nevezni a maga 250 lakosaval :) Az albergue uj, szep, tiszta, az hospitalero kedves, kozvetlen. Olyan hippy, kicsit idos hippy :) Azt mondta, ha megtelik a 38 ferohely, akkor vannak matracok, a garazsban is lehet aludni, ill. szemben egy hazikot is kibereltek, mert mostanaban sokkal tobben jovunk ezen az uton. Elmeseltem neki a La Mesa-i hospitalerot. Azt mondta, hogy ne aggodjak, azt az embert holnap kirugjak. Csodalkozva neztem ra, mire igy szolt: en vagyok a felelos a La Mesa-i szalloert, es mar tobb panasz volt. Szoval annak az embernek mennie kell, ezt nem szabad igy hagyni.
Mondtam, mindenki megkapja a melto bunteteset vagy jutalmat! Az elet szigoru bira.
Este egy szerencsetlen zarandok hogutaval erkezett. Vegul mentonek kelelett elvinnie, annyira rossz allapotban volt. Pedig mar tobb Caminot megcsinalt. Nem szabad felelotlennek lenni, ez a tanulsag. Koran kell kelni, meg ha nehez is.
Na, most mennem kell, mert ki akarnak dobni a konyvtarbol. A lenyeg, hogy aznap minden zarandok tudott aludni valahogy, valahol, hogy aztan a 7. napon jo koran kelhessunk, es megerkezzunk Fonsagradaba.
Ez majd talan holnap jon.
Folyt.kov.valamikor
Ha egyszer fel, akkor aztan jon a lefele is... De egyaltalan nem volt olyan veszes, mint hittem. Egy uj strategiara is szert tettem: lefele apro lepesekkel, gyorsan kell haladni, mintha futnek. A sulyt a popsira helyezni, kicsit roggyantott terddel. Ez ugy nez ki, mint amikor a Jobaratokban Phoebe futni megy Rachellel, nagyon vicces, de a terdnek hatarozottan sokkal jobb! Igy "futva" jottem lefele, ahol a terep engedte. Erdosse valt a taj, volt arnyek, es mar latni lehetett a 12 km-rel odebb fekvo Grandas de Salime telepulest. Egy to tunt fel lent, kod vol felette, mi meg meg magasabban, de a to szintjere kellett lejutni. Gyonyoru volt. Olyan bekes, kristalyosan csillogo. Szepseges. A to igazabaol egy vizszabalyozo zsilipkapu mogott van, hiszen a folyonak is ezt a hatalmas, tobbszaz meteres szintkulonbseget kell megtennie.
Az ut levitt a zsilipig, megkerultuk a tavat, aztan ujra felfele kellett menni a varosig. Szerencsere volt egy szalloda, ahol tudtunk pihenni, kavezni, es onnan mar csak 5 km volt hatra, igaz, nagy melegben es az orszagut mellett. Megsem ereztem magam faradtnak, sot, ugy ereztem, akar egy honapig is tudnek meg gyalogolni, es meg ezen a napon is tobb km-t meg tudnek tenni.
Megerkeztunk a varoskaba, ha lehet annak nevezni a maga 250 lakosaval :) Az albergue uj, szep, tiszta, az hospitalero kedves, kozvetlen. Olyan hippy, kicsit idos hippy :) Azt mondta, ha megtelik a 38 ferohely, akkor vannak matracok, a garazsban is lehet aludni, ill. szemben egy hazikot is kibereltek, mert mostanaban sokkal tobben jovunk ezen az uton. Elmeseltem neki a La Mesa-i hospitalerot. Azt mondta, hogy ne aggodjak, azt az embert holnap kirugjak. Csodalkozva neztem ra, mire igy szolt: en vagyok a felelos a La Mesa-i szalloert, es mar tobb panasz volt. Szoval annak az embernek mennie kell, ezt nem szabad igy hagyni.
Mondtam, mindenki megkapja a melto bunteteset vagy jutalmat! Az elet szigoru bira.
Este egy szerencsetlen zarandok hogutaval erkezett. Vegul mentonek kelelett elvinnie, annyira rossz allapotban volt. Pedig mar tobb Caminot megcsinalt. Nem szabad felelotlennek lenni, ez a tanulsag. Koran kell kelni, meg ha nehez is.
Na, most mennem kell, mert ki akarnak dobni a konyvtarbol. A lenyeg, hogy aznap minden zarandok tudott aludni valahogy, valahol, hogy aztan a 7. napon jo koran kelhessunk, es megerkezzunk Fonsagradaba.
Ez majd talan holnap jon.
Folyt.kov.valamikor
5.nap: Pola de Allande- Berducedo, A Camino Primitivo tetejen
Reggel csodalatos modon nem fajt a terdem! Magam sem nagyon hittem, de igy volt. Magyarazatot adni megint nem tudok, azt gondolom, hogy sikeres volt a jegeles, es nem volt annyira leterhelve, mint mondjuk tavaly a 3.napon.
Koran keltunk, szerencsere az egyik bar mar 6kor nyitott, pedig vasarnap volt. Eljott a nap, hogy megmasszuk a legmagasabb hegyet, 1146 m volt a cel. Picit reggel eltevedtunk, mar mondtam, hogy Asturiasban nem valami jol vannak kijelolve az utak. Nem sokat mentunk foloslegesen, de akar 100 m is megbosszulhatja magat a nap vegere.
Azt mondtak, ez a legszebb szakasza a Camino Primitivonak.
Es tenyleg! Annyira csodalatos volt a felfele ut, hogy azt nem tudom szavakban leirni. Patakok, csodas erdok, illatok, szinek, pici kod, friss levego, viragok minden szinben es formaban. Es ahogy egyre feljebb ertunk, egyre szebb es szebb volt minden. Kar, hogy a fenykepek sem tudjak visszaadni a pillanat csodajat. Ezt at kell elni, csak az az igazi. Nem volt konnyu a hegy, neha kikoptem a tudomet, de felertunk. Es hegyre fol szinte mindig mi vagyunk a leggyorsabbak. Persze, nem verseny ez, de igy van :)
Azt gondoltam, hogy majd itthagyom a kovem, amit otthonrol hoztam. Meg abbol van, amit a kedves "potosztalyomnak" gyujtottem a Dunanal :) (Innen is puszi Nektek, 4.C!) De fent nem volt semmi, ahol hagyhattam volna. Helyette kegyetlenul fujt a szel, nagyon eros lokesekkel helyenkent. A kilatas pedig... huuu, fantasztikus! Igaz, nem 360ºos, de lehetett latni alattunk a felhoket es a kodot, olyan volt, mint egy hatalmas tejszinhab :) Az volt a terv, hogy majd itt fent tizoraizunk, de nem lehetett a szel miatt, igy elindultunk lefele. Na, az volt a nem semmi! 400-500 m-en iszonyatosan brutalis, koves, csuszos es nagyon keskeny osveny, szakadek mellett! Neha meg-megcsusztam, egyszer majdnem el is estem, es ettol annyira megijedtem, hogy a kezem kb 5 percig remegett. A szel pedig ugy megdobott neha, hogy meg azt is ki kellett egyensulyoznom valahogy. Szerencsere az ereszkedes tobbi resze mar normalisabb volt, legalabbis nem szakadek mellett kellett menni.
Meg fent a hegyen megeloztunk egy csoportot, akiket kocsival vittek fel a hegyre, es kis hatizsakkal (vagy sokan anelkul) csinatlatak az utat, kvazi zarandokkent, de akinek a cuccat auto szallitja, sot az auto vegig mellettuk magy, ha esetleg valaki be szeretne szallni, az minden, csak nem zarandok. Arrol beszletek, hogy Berbucedooban fognak megszallni (ahol mi is akartunk). Igen, csak a gond, hogy 12 helyes a szallas, illetve meg egy maganszallas van, de a csoporttal egyutt sokkal tobben voltunk.
Kieloztuk oket, es picit sietosebbre vettuk a dolgot, mert nem mindegy, hogy lesz-e nekunk hely vagy nem. Tuzott a nap kegyetlenul, de rottul a km-ket, hogy minel hamarabb megerkezzunk. Mar nem volt sok hatra, de a meleg nagy ellenseg.
Elsokent ertunk a szallora Berbucedoban. Meg be volt zarva, elmentunk a barba, ahol a kulcsot lehetett atvenni. Be is iratkoztunk, lebelyegezte a Credencialt, es ki is fizettuk az 5 eurot fejenkent. Azt mondta, hogy ahogy jonnek a tobbi zarandokok maradhatnak, amig meg nem telik a szallas. Mire visszaertunk mar sokan megerkeztek, zuhanyoztunk, pihgengettunk, mire hirtelen jon a tulaj lanya, hogy, akik fizettunk, maradhatunk, akik nem, azok menjenek el. Mert megerkezett egy csoport (a hulye kvazi zarandokok!!!), es nekik adjak ki. Erre felhaborodtunk, hogy az a csoport nem zarandok, es a zarandokszallo elosorban azoknak van, akik teljesen maguk, gyalog, segitseg nelkul csinaljak az utat, aztan a biciklisenken es a lovasoknak, vegul pedig, ha van hely, akkor a turistaknak. A csaj kototte az ebet a karohoz, de mi is, olyaninnyira, hogy megfenyegettuk, hogy feljelentjuk a szallot. A csaj elment beszleni az anyjaval, majd visszajott, hogy igazunk van, es maradhat mindenki. Azert megmondtam neki, hogy nem ertem, Asturiasban miert panaszkodnak, hogy nincs eleg zarandok naluk, mert mindenki a Francia utra megy, aztan pedig igy bannak velunk. Magyarazkodott, de ezt nem lehet megmagyarazni. Jottek a tobbiek is, mar nem volt hely a privat szallon sem, vegul a foldon aludtak a mi alberguenkben, amiert 3 eurot szamlaztak neki, es meg csak egy takarot, matracot sem kaptak! Felelmetes...
Elmentunk vacsorazni, es ekkor jott a hab a tortan! Beszelgettunk a tobbiekkel az esemenyekrol. Volt egy szallo La Mesaban, kb 5km-re Berbudecotol, de allitolag az is megtelt, legalabbi telefonon azt mondtak. ERre a pincer segedje odaszol, hogy nem tudja, honnan vesszuk ezt, de La Mesaban meg van 5-6 hely! Es hogy miert nem ot kerdeztuk, mert o ott az hospitalero. Mondom, ember, hat a telefont hivtak, ami ki van teve, es ott mondtak, hogy megtelt, nem menjenek! De hogy ez nem igaz, bla, bla. Mondom, akkor szoljal a zarandokoknak, akik a foldon alszanak, hogy meg van hely, vagy itt ez a daniai csalad, akik epp egy taxiba szallnak be, hogy 30 km-rel odebb megszallhassanak, mert mar sehol sincs hely. Erre azt mondja, hogy o aztan nem fog senki utan menni, miert nem kerdezik meg ot szemleyesen. De hat honnan tudja, egy zarandok, hogy o a La Mesa-i hospitalero, nincs a homlokara irva!! Meg egyebkent is, mit keres Berbucedoban, miert nem vegzi a dolgat az albergueben, helyette itt sorozget! Felhaborito. Ennyit az asturiasi banasmodrol,. gondoltam. De mindenki megkapja melto bunteteset, csak ezt ekkor meg nem tudtam.
Aludtunk, ahogy tudtunk. Kicsit feltem attol, hogy masnap jon a legnagyobb ereszkedes: 1100 m-rol 200-ra...
Folyt.kov....
Koran keltunk, szerencsere az egyik bar mar 6kor nyitott, pedig vasarnap volt. Eljott a nap, hogy megmasszuk a legmagasabb hegyet, 1146 m volt a cel. Picit reggel eltevedtunk, mar mondtam, hogy Asturiasban nem valami jol vannak kijelolve az utak. Nem sokat mentunk foloslegesen, de akar 100 m is megbosszulhatja magat a nap vegere.
Azt mondtak, ez a legszebb szakasza a Camino Primitivonak.
Es tenyleg! Annyira csodalatos volt a felfele ut, hogy azt nem tudom szavakban leirni. Patakok, csodas erdok, illatok, szinek, pici kod, friss levego, viragok minden szinben es formaban. Es ahogy egyre feljebb ertunk, egyre szebb es szebb volt minden. Kar, hogy a fenykepek sem tudjak visszaadni a pillanat csodajat. Ezt at kell elni, csak az az igazi. Nem volt konnyu a hegy, neha kikoptem a tudomet, de felertunk. Es hegyre fol szinte mindig mi vagyunk a leggyorsabbak. Persze, nem verseny ez, de igy van :)
Azt gondoltam, hogy majd itthagyom a kovem, amit otthonrol hoztam. Meg abbol van, amit a kedves "potosztalyomnak" gyujtottem a Dunanal :) (Innen is puszi Nektek, 4.C!) De fent nem volt semmi, ahol hagyhattam volna. Helyette kegyetlenul fujt a szel, nagyon eros lokesekkel helyenkent. A kilatas pedig... huuu, fantasztikus! Igaz, nem 360ºos, de lehetett latni alattunk a felhoket es a kodot, olyan volt, mint egy hatalmas tejszinhab :) Az volt a terv, hogy majd itt fent tizoraizunk, de nem lehetett a szel miatt, igy elindultunk lefele. Na, az volt a nem semmi! 400-500 m-en iszonyatosan brutalis, koves, csuszos es nagyon keskeny osveny, szakadek mellett! Neha meg-megcsusztam, egyszer majdnem el is estem, es ettol annyira megijedtem, hogy a kezem kb 5 percig remegett. A szel pedig ugy megdobott neha, hogy meg azt is ki kellett egyensulyoznom valahogy. Szerencsere az ereszkedes tobbi resze mar normalisabb volt, legalabbis nem szakadek mellett kellett menni.
Meg fent a hegyen megeloztunk egy csoportot, akiket kocsival vittek fel a hegyre, es kis hatizsakkal (vagy sokan anelkul) csinatlatak az utat, kvazi zarandokkent, de akinek a cuccat auto szallitja, sot az auto vegig mellettuk magy, ha esetleg valaki be szeretne szallni, az minden, csak nem zarandok. Arrol beszletek, hogy Berbucedooban fognak megszallni (ahol mi is akartunk). Igen, csak a gond, hogy 12 helyes a szallas, illetve meg egy maganszallas van, de a csoporttal egyutt sokkal tobben voltunk.
Kieloztuk oket, es picit sietosebbre vettuk a dolgot, mert nem mindegy, hogy lesz-e nekunk hely vagy nem. Tuzott a nap kegyetlenul, de rottul a km-ket, hogy minel hamarabb megerkezzunk. Mar nem volt sok hatra, de a meleg nagy ellenseg.
Elsokent ertunk a szallora Berbucedoban. Meg be volt zarva, elmentunk a barba, ahol a kulcsot lehetett atvenni. Be is iratkoztunk, lebelyegezte a Credencialt, es ki is fizettuk az 5 eurot fejenkent. Azt mondta, hogy ahogy jonnek a tobbi zarandokok maradhatnak, amig meg nem telik a szallas. Mire visszaertunk mar sokan megerkeztek, zuhanyoztunk, pihgengettunk, mire hirtelen jon a tulaj lanya, hogy, akik fizettunk, maradhatunk, akik nem, azok menjenek el. Mert megerkezett egy csoport (a hulye kvazi zarandokok!!!), es nekik adjak ki. Erre felhaborodtunk, hogy az a csoport nem zarandok, es a zarandokszallo elosorban azoknak van, akik teljesen maguk, gyalog, segitseg nelkul csinaljak az utat, aztan a biciklisenken es a lovasoknak, vegul pedig, ha van hely, akkor a turistaknak. A csaj kototte az ebet a karohoz, de mi is, olyaninnyira, hogy megfenyegettuk, hogy feljelentjuk a szallot. A csaj elment beszleni az anyjaval, majd visszajott, hogy igazunk van, es maradhat mindenki. Azert megmondtam neki, hogy nem ertem, Asturiasban miert panaszkodnak, hogy nincs eleg zarandok naluk, mert mindenki a Francia utra megy, aztan pedig igy bannak velunk. Magyarazkodott, de ezt nem lehet megmagyarazni. Jottek a tobbiek is, mar nem volt hely a privat szallon sem, vegul a foldon aludtak a mi alberguenkben, amiert 3 eurot szamlaztak neki, es meg csak egy takarot, matracot sem kaptak! Felelmetes...
Elmentunk vacsorazni, es ekkor jott a hab a tortan! Beszelgettunk a tobbiekkel az esemenyekrol. Volt egy szallo La Mesaban, kb 5km-re Berbudecotol, de allitolag az is megtelt, legalabbi telefonon azt mondtak. ERre a pincer segedje odaszol, hogy nem tudja, honnan vesszuk ezt, de La Mesaban meg van 5-6 hely! Es hogy miert nem ot kerdeztuk, mert o ott az hospitalero. Mondom, ember, hat a telefont hivtak, ami ki van teve, es ott mondtak, hogy megtelt, nem menjenek! De hogy ez nem igaz, bla, bla. Mondom, akkor szoljal a zarandokoknak, akik a foldon alszanak, hogy meg van hely, vagy itt ez a daniai csalad, akik epp egy taxiba szallnak be, hogy 30 km-rel odebb megszallhassanak, mert mar sehol sincs hely. Erre azt mondja, hogy o aztan nem fog senki utan menni, miert nem kerdezik meg ot szemleyesen. De hat honnan tudja, egy zarandok, hogy o a La Mesa-i hospitalero, nincs a homlokara irva!! Meg egyebkent is, mit keres Berbucedoban, miert nem vegzi a dolgat az albergueben, helyette itt sorozget! Felhaborito. Ennyit az asturiasi banasmodrol,. gondoltam. De mindenki megkapja melto bunteteset, csak ezt ekkor meg nem tudtam.
Aludtunk, ahogy tudtunk. Kicsit feltem attol, hogy masnap jon a legnagyobb ereszkedes: 1100 m-rol 200-ra...
Folyt.kov....
4.nap: Tineo- Pola de Allande, B-nek ajanlva
El sem hiszem, hogy ennyi nap utan vegre talaltam egy helyet, ahol van internet, es tudok irni. Igyekszem bepotolni az elmaradt napok kronikajat. Tehat akkor vissza az idoben, ime a 4. nap.
A reggel a mar-mar szokasos koddel kezdodott, ami sajnos hamar felszallt, de azt majd kesobb. Nem volt semmi bajom. Mintha eddig egyetlen km-t sem gyalogoltam volna. Sem izomlaz, sem faradtsag, semmi. Nem tudom, hogy ez minek volt koszonheto, de kezdem azt hinni, hogy a rozmaringos cucc tenyleg mukodik!
A kodos, friss idoben, a 4. napon vegre az agy is teljesen kikapcsol, pontosabban a monoton gyaloglas es a fizikai megterheles hatasara csak ugy aramolnak reggelente a gondolatok.
Azon gondolkodtam, hogy miert ismetlodnek meg bizonyos sorsok? Hogy lehet az, hogy szinte ujra atelem, ami pontosan egy eve volt. Vagyis, nem konkretan en, de szinte ugyanaz lejatszodik, csak egy masik szemellyel. Mi az univerzum uzenete ezzel annak, aki az egyetlen kapocs a ket sors kozott? Arra jutottam, hogy nem csak azoknak kell tanulni az esemenyekbol, akikkel konkretan megtortenik, hanem talan nekem is, aki osszekoto elem. De mit kell nekem tanulnom?
Ha ket sors lehet egyforma, akkor a csodak is megismetlodhenek?
15 km utan vegre talaltunk egy nyitott bart Campielloban. EKkor mar kezdett a nap is egyre jobban melegiteni. Ahogy elindultunk es megtettunk par km-t, hirtelen a terdem elkezdett szurni. Aztan minden lepesnel es egyre intenzivebben. Kivetelesen nem a jobb, hanem a bal, ami az orvos szerint stabil... Hat, talan megsem annyira az. Es egyre melegebb volt, szinte mar vizunk sem maradt. EGy kis faluban egy nenike mondta, hogy van egy forras nem messze, de vegul nem mentunk feltolteni a kulacsokat, mert egy eleg meredek lejton kellett volna lemenni. Gondoltuk, hogy majd megallunk a barban, ami par km-re van. Igen am, csakhogy az bar zarva volt! Hat ennyi, ha kapsz egy jelet fenntrol, akkor azt eszre is kell venni. A mi hibank volt, hogy "lustasagbol" nem mentunk a forrashoz, aztan szenvedhettem a meleg es szomjusagtol egy darabig. Jo kis lecke megint.
Nagyon hosszura nyult a delutan, majdnem 30 km-t gyalogoltunk, mire megerkeztunk Pola de Allandebe. Az albergue annyira gaz volt, mocskos matracokkal, hogy inkabb nem kockaztattunk, es egy panzioba mentunk. A jo kis ebed, a zuhany csodakra kepes, bar a terdem nem volt az igazi. Jegeltem egesz delutan es este is, ami hatarozottan segitett a dolgon. Mar csak egy kerdes volt: hogy fogom birni a masnapot, amikor a Camino Primitivo legmagasabb pontjara kell majd felmaszni?
De ez mar az 5.naphoz tartozik...
Folyt.kov.
A reggel a mar-mar szokasos koddel kezdodott, ami sajnos hamar felszallt, de azt majd kesobb. Nem volt semmi bajom. Mintha eddig egyetlen km-t sem gyalogoltam volna. Sem izomlaz, sem faradtsag, semmi. Nem tudom, hogy ez minek volt koszonheto, de kezdem azt hinni, hogy a rozmaringos cucc tenyleg mukodik!
A kodos, friss idoben, a 4. napon vegre az agy is teljesen kikapcsol, pontosabban a monoton gyaloglas es a fizikai megterheles hatasara csak ugy aramolnak reggelente a gondolatok.
Azon gondolkodtam, hogy miert ismetlodnek meg bizonyos sorsok? Hogy lehet az, hogy szinte ujra atelem, ami pontosan egy eve volt. Vagyis, nem konkretan en, de szinte ugyanaz lejatszodik, csak egy masik szemellyel. Mi az univerzum uzenete ezzel annak, aki az egyetlen kapocs a ket sors kozott? Arra jutottam, hogy nem csak azoknak kell tanulni az esemenyekbol, akikkel konkretan megtortenik, hanem talan nekem is, aki osszekoto elem. De mit kell nekem tanulnom?
Ha ket sors lehet egyforma, akkor a csodak is megismetlodhenek?
15 km utan vegre talaltunk egy nyitott bart Campielloban. EKkor mar kezdett a nap is egyre jobban melegiteni. Ahogy elindultunk es megtettunk par km-t, hirtelen a terdem elkezdett szurni. Aztan minden lepesnel es egyre intenzivebben. Kivetelesen nem a jobb, hanem a bal, ami az orvos szerint stabil... Hat, talan megsem annyira az. Es egyre melegebb volt, szinte mar vizunk sem maradt. EGy kis faluban egy nenike mondta, hogy van egy forras nem messze, de vegul nem mentunk feltolteni a kulacsokat, mert egy eleg meredek lejton kellett volna lemenni. Gondoltuk, hogy majd megallunk a barban, ami par km-re van. Igen am, csakhogy az bar zarva volt! Hat ennyi, ha kapsz egy jelet fenntrol, akkor azt eszre is kell venni. A mi hibank volt, hogy "lustasagbol" nem mentunk a forrashoz, aztan szenvedhettem a meleg es szomjusagtol egy darabig. Jo kis lecke megint.
Nagyon hosszura nyult a delutan, majdnem 30 km-t gyalogoltunk, mire megerkeztunk Pola de Allandebe. Az albergue annyira gaz volt, mocskos matracokkal, hogy inkabb nem kockaztattunk, es egy panzioba mentunk. A jo kis ebed, a zuhany csodakra kepes, bar a terdem nem volt az igazi. Jegeltem egesz delutan es este is, ami hatarozottan segitett a dolgon. Mar csak egy kerdes volt: hogy fogom birni a masnapot, amikor a Camino Primitivo legmagasabb pontjara kell majd felmaszni?
De ez mar az 5.naphoz tartozik...
Folyt.kov.
2013. július 5., péntek
3.nap: Salas-Tineo, A kisertes
Emlitettem, hogy tegnap Miguel szallojaban maradtunk... Nem, kezdjuk inkabb korabbrol a tegnapi napot: azt irtam, hogy egesz nap reggel Eross Zsoltra gondoltam, de nem igazan tudtam mit kezdeni ezzel a gondolattal. Nem ertettem, hogy miert jut annyirszor eszembe, ezert nem is fejtettem ki ezt a reszt. Hat, ma ejjel megertettem.
Es akkor most terjunk vissza Miguelre: tavaly nyitotta a szallot, amikor kiderult, hogy egy degenerativ betegseben szenved, az egyik szemere mar nem lat, a masikra is csak 30%ban, es el fogja vesziteni azt is teljesen. Sokat turaztak a betgeseg elott a kornyeken, es emlitette, hogy Borresbol lehetne menni egy masik utvonalos, Hospitalesen keresztul. Allitolag az volt az eredeti ut, de mivel telen akar 1,5 m ho is hullhat, mara mar inkabb Pola de Allande fele mennek a zarandokok. Az sem konnyu, 3as erossegu, de tobb a szolgaltatas arrafele, viszont allitolag Hospitalesnel a kilatas megfizethetetlen. (Azert Hospitales a hely neve, mert a Kozepkorban 3 korhaz is volt itt, nem veletlenul...) Csak egy baj van: 20 km-en keresztul nincs SEMMI, es szinte SENKI. De megeri. Arra kell vigyazni, hogy ne kodbe menjunk, mert ott hirtelen lesz kod, es akkora, hogy nem latod a cipod hegyet, de tenyleg. Ilyenkor jobb nem menni tovabb, mert elveszel, meg azok sem mennek tovabb, akik a kornyeken laknak. Jobb a hegyen ataludni, es reggel lejonni.
A kisertes az volt, hogy a kihivast megcsinaljam. Felmenni egy brutalis hegyre, elvezni a 360ºos panoramat, belatni Leont, Asturiast es Galiciat, es megcsinalni ezt az utvonalat minden szolgaltatas es ellatas nelkul. Tenyleg kisertesbe estem.
De aztan ejjel megvilagosodtam. Eross Zsolt talan tulvallalta magat. Nem ertek a dologhoz, nem fogok okoskodni, de ez lehetett a vegzetenek az egyik oka. Kihivas volt megmaszni azt a hegyet, azokban a korulmenyekben, sherpa nelkul. Kisertette a vegzetet, es sajnos vesztett. Pontosan akkor tudtam meg, hogy valoszinuleg meghalt, bar akkor meg kerestek, amikor a turacipomet vettem. Ott az uzletben. Ejjel megertettem, hogy en nem csinalhatom ezt, nem azert vagyok itt, hogy bizonyitsak, nem versenyzek senkivel, nem kell hosse valnom. A biztonsag mindennel fontosabb. Igy szinte marad minden az eredeti terv szerint, azzal a kulonbseggel, hogy holnap megprobaljuk egyben lenyomni a Pola de Allande hegymenetet (vagyis, hegy-volgy, hegy-volgy kombot). Ez 26 km, de ahogy mondtam 3as fokozat.
Es akkor a kitero utan a mai nap jellemzese ket szoban: sar es kod. Reggel kod volt (egeszen delig), szitalt az eso, hideg is volt egy picit, 16-17º. Nem volt ez rossz, megint erdoben mentunk eleg sokaig, egy ket cudar emelkedovel, de azt is lehetett elvezni, annak ellenere, hogy teljesen kifulladtam, mire a hegy tetejere ertem. Viszont lattunk ozet es nem csak tehenet, meg birkakat :) A taj meses, ezt mar irtam. A kod picit elrontotta a kilatast, de az biztos, hogy sokkal jobb ilyen homersekletben gyalogolni, nem 36-38ºban, mint amennyi jelenleg a Francia ut egyes szakaszain van (szegeny ottani zarandokok!!). Megalltunk egy kavera 10 km utan, es elvileg ugy volt, hogy lesz meg egy bar 4-5 km mulva. Elvileg, de gyakorlatilag az a bar mar bezart. Igy minden szolgaltatas nelkul kellett a masodik 10 km-t lenyomni, es az utolso 3-4 km mar tenyleg nagyon hosszunak tunt. De megerkeztunk, es az izomlazon kivul (ami most mar szinte minden testreszemet illeti), nincs bajom. Az eso es a kod miatt mindenhol hatalmas, neha 30-40 cm sar volt. A cipom, az borzalmas allapotban van. Vettunk egy kiskefet, hatha le lehet rola vaakrni a szaraz koszt. Olyan allapotban erkeztem meg Tineoba, hogy a varos elejen egy kutya teljesen megijedt tolem, es oldalazva elszaladt. Inkabb nem neztem tukorbe, lezuhanyoztam, es felfedeztuk ezt a varost, ami szep, csak egy baja van: csupa emelkedo es lejto.
Holnap durva hegymenet, gondoljatok ram, kicsit felek...
u.i.: Hajra, B., tudom, hogy meg tudod csinalni!!! Gondolok Rad!
Es akkor most terjunk vissza Miguelre: tavaly nyitotta a szallot, amikor kiderult, hogy egy degenerativ betegseben szenved, az egyik szemere mar nem lat, a masikra is csak 30%ban, es el fogja vesziteni azt is teljesen. Sokat turaztak a betgeseg elott a kornyeken, es emlitette, hogy Borresbol lehetne menni egy masik utvonalos, Hospitalesen keresztul. Allitolag az volt az eredeti ut, de mivel telen akar 1,5 m ho is hullhat, mara mar inkabb Pola de Allande fele mennek a zarandokok. Az sem konnyu, 3as erossegu, de tobb a szolgaltatas arrafele, viszont allitolag Hospitalesnel a kilatas megfizethetetlen. (Azert Hospitales a hely neve, mert a Kozepkorban 3 korhaz is volt itt, nem veletlenul...) Csak egy baj van: 20 km-en keresztul nincs SEMMI, es szinte SENKI. De megeri. Arra kell vigyazni, hogy ne kodbe menjunk, mert ott hirtelen lesz kod, es akkora, hogy nem latod a cipod hegyet, de tenyleg. Ilyenkor jobb nem menni tovabb, mert elveszel, meg azok sem mennek tovabb, akik a kornyeken laknak. Jobb a hegyen ataludni, es reggel lejonni.
A kisertes az volt, hogy a kihivast megcsinaljam. Felmenni egy brutalis hegyre, elvezni a 360ºos panoramat, belatni Leont, Asturiast es Galiciat, es megcsinalni ezt az utvonalat minden szolgaltatas es ellatas nelkul. Tenyleg kisertesbe estem.
De aztan ejjel megvilagosodtam. Eross Zsolt talan tulvallalta magat. Nem ertek a dologhoz, nem fogok okoskodni, de ez lehetett a vegzetenek az egyik oka. Kihivas volt megmaszni azt a hegyet, azokban a korulmenyekben, sherpa nelkul. Kisertette a vegzetet, es sajnos vesztett. Pontosan akkor tudtam meg, hogy valoszinuleg meghalt, bar akkor meg kerestek, amikor a turacipomet vettem. Ott az uzletben. Ejjel megertettem, hogy en nem csinalhatom ezt, nem azert vagyok itt, hogy bizonyitsak, nem versenyzek senkivel, nem kell hosse valnom. A biztonsag mindennel fontosabb. Igy szinte marad minden az eredeti terv szerint, azzal a kulonbseggel, hogy holnap megprobaljuk egyben lenyomni a Pola de Allande hegymenetet (vagyis, hegy-volgy, hegy-volgy kombot). Ez 26 km, de ahogy mondtam 3as fokozat.
Es akkor a kitero utan a mai nap jellemzese ket szoban: sar es kod. Reggel kod volt (egeszen delig), szitalt az eso, hideg is volt egy picit, 16-17º. Nem volt ez rossz, megint erdoben mentunk eleg sokaig, egy ket cudar emelkedovel, de azt is lehetett elvezni, annak ellenere, hogy teljesen kifulladtam, mire a hegy tetejere ertem. Viszont lattunk ozet es nem csak tehenet, meg birkakat :) A taj meses, ezt mar irtam. A kod picit elrontotta a kilatast, de az biztos, hogy sokkal jobb ilyen homersekletben gyalogolni, nem 36-38ºban, mint amennyi jelenleg a Francia ut egyes szakaszain van (szegeny ottani zarandokok!!). Megalltunk egy kavera 10 km utan, es elvileg ugy volt, hogy lesz meg egy bar 4-5 km mulva. Elvileg, de gyakorlatilag az a bar mar bezart. Igy minden szolgaltatas nelkul kellett a masodik 10 km-t lenyomni, es az utolso 3-4 km mar tenyleg nagyon hosszunak tunt. De megerkeztunk, es az izomlazon kivul (ami most mar szinte minden testreszemet illeti), nincs bajom. Az eso es a kod miatt mindenhol hatalmas, neha 30-40 cm sar volt. A cipom, az borzalmas allapotban van. Vettunk egy kiskefet, hatha le lehet rola vaakrni a szaraz koszt. Olyan allapotban erkeztem meg Tineoba, hogy a varos elejen egy kutya teljesen megijedt tolem, es oldalazva elszaladt. Inkabb nem neztem tukorbe, lezuhanyoztam, es felfedeztuk ezt a varost, ami szep, csak egy baja van: csupa emelkedo es lejto.
Holnap durva hegymenet, gondoljatok ram, kicsit felek...
u.i.: Hajra, B., tudom, hogy meg tudod csinalni!!! Gondolok Rad!
2013. július 4., csütörtök
2.nap: Grado-Salas; Ne hallgass masokra...
Tegnap nem irtam, azt hiszem, hogy a szallo vezetoje nagyon gyozkodott, hogy csak reggel 7 utan induljunk, mert konnyu szakasz lesz, csak 22 km, es o meg reggel 7-kor nyit. Szerintem a szandeka az volt, hogy nala reggelizzunk. Picit tuljartunk az eszen, mert megvettuk a szupermarketben a szendvicsnek valot. Haha. De nem tudtuk a szobat hamarabb kifizetni, igy muszaj volt 7-ig varni, es azert egy kavet is ittunk... Osszegezve kesobb indultunk, mint ahogy jo lett volna.
Nem volt hideg reggel, de meleg sem. Hegymenettel inditottunk, eleg durva volt, de egy kis kellemes kodszitalas elviselhetobbe tette a kifulladast. Ha egyszer fel kell menni valahova, akkor sajnos onnan le is kell jonni. A hegymenet utan jott az ereszkedes. Raadasul egy kofejto mellett, ami meg esztetikai elmenyben sem reszesit. Viszont egy csomo uj zarandokkal talalkoztunk, tobbek kozt egy nagyon.nagyon santikalo, tervedos fiuval. Lemaradozott, de aztan valahogy csak behozta a lemaradast, es itt Salasban megint talalkoztunk. Aztan egy sevillai fiuval es 2 tarsaval jottunk egy rovid erdos szakaszon at. Az erdo huuuu, hat az valami gyonyoru!! Olyan volt, mar megint, mint a Faun labirintusaban! Teljesen magikus, misztikus, hatalmas fak, indak, a zold mindenfele arnyalata, harsany minden. Es egy kis patakocska, vizesessel! Hirtelen pedig egy pici haziko, amit belepett a moha, keresztben a tetejen egy faag... Tudjatok mi volt ez a haziko? Vizimalom! Egy ici-pici vizimalom a patakban!! Majd ide is teszek kepet, mert ez tenyleg bamulatos. Igaz, jo nagy sartengeren kellett atmenni, aldottam is az eszem, hogy jo bakancsom van! Aztan jott megint egy kis fel-le, de erdon belul. Neha ezeket a lejoveteleket veszelyesse teszi a sar, meg a viz, ami lefele zudul a koveken. Neha nagyon keskeny osvenyeken kell jonni, de ez az a Camino, amit szeretek :)
Nem tudom, miert, de ma delelott egy csomoszor Eross Zsolt jutott az eszembe.
Kaveztunk 12 km utan, es ekkor mar teljesen optimista voltam, hogy mar csak 10 van hatra Salasig. Igen, csak sokkal lassabban ment ez 10, mert az utviszonyok hasonloak voltak, mint elotte: sar, kidolt fa, csuszos kovek... Szoval, amikor azt hittem, hogy Salasban vagyunk, meg 5 km hianyzott!! Es ekkorra mar a nap is tuzni kezdett, igy a gradoi asszonysag edesanyjarol megemlekeztem. Soha tobbet nem hallgatok masra, csak a sajat eszemre. Marmint ilyen helyzetekben es ilyen emberekre.
Vegre megerkeztunk Salasba. Ez egy nagyon kis varoska, de nagyon hangulatos is. Zarandokszalloban vagyunk, de vannak 2 es 4 agyas szobak is, pici felarert. Es annyira jofej Miguel, a tulaj! Rogton meghivott egy sorre, ami a faraszto nap utan izlik a legjobban :) Es elkuldott minket szembe az etterembe, ahol kulonleges ebed van zarandokoknak: 7 fogasos!!! Na jo, a 7.fogas az ua., mint a 6., ha kered :) Mi mar nem kertuk, mert mar nem birtuk :) Miguelnek van reggeli is, jo boseges, ugyhogy azt is megrendletuk holnapra. Elvileg egy 1-es nehezsegu szakasz jon majd (elvileg a mai is 1-es volt... a 3-as a legerosebb. bele sem akarok gondolni).
Kifaradtam, de megint tanultam valamit.... :)
Folyt.kov.
u.i.: Az ujjaim eleg jol vannak. Ma reggel leragasztottam inkabb. Picit piros, de nem zavart gyaloglas kozben szerencsere. Izomlazam, az van. Leginkabb a labszaramban, ill. annak az oldalso felen. Megis ma reggel ugy keltem fel, hogy szivesen gyaloglok meg. Biztosan nem vagyok normalis :) Holnap reggel majd meglatjuk, mert mar ma delutan ereztem az izomfaradtsagot. De a terdem jol van, egyelore!
Nem volt hideg reggel, de meleg sem. Hegymenettel inditottunk, eleg durva volt, de egy kis kellemes kodszitalas elviselhetobbe tette a kifulladast. Ha egyszer fel kell menni valahova, akkor sajnos onnan le is kell jonni. A hegymenet utan jott az ereszkedes. Raadasul egy kofejto mellett, ami meg esztetikai elmenyben sem reszesit. Viszont egy csomo uj zarandokkal talalkoztunk, tobbek kozt egy nagyon.nagyon santikalo, tervedos fiuval. Lemaradozott, de aztan valahogy csak behozta a lemaradast, es itt Salasban megint talalkoztunk. Aztan egy sevillai fiuval es 2 tarsaval jottunk egy rovid erdos szakaszon at. Az erdo huuuu, hat az valami gyonyoru!! Olyan volt, mar megint, mint a Faun labirintusaban! Teljesen magikus, misztikus, hatalmas fak, indak, a zold mindenfele arnyalata, harsany minden. Es egy kis patakocska, vizesessel! Hirtelen pedig egy pici haziko, amit belepett a moha, keresztben a tetejen egy faag... Tudjatok mi volt ez a haziko? Vizimalom! Egy ici-pici vizimalom a patakban!! Majd ide is teszek kepet, mert ez tenyleg bamulatos. Igaz, jo nagy sartengeren kellett atmenni, aldottam is az eszem, hogy jo bakancsom van! Aztan jott megint egy kis fel-le, de erdon belul. Neha ezeket a lejoveteleket veszelyesse teszi a sar, meg a viz, ami lefele zudul a koveken. Neha nagyon keskeny osvenyeken kell jonni, de ez az a Camino, amit szeretek :)
Nem tudom, miert, de ma delelott egy csomoszor Eross Zsolt jutott az eszembe.
Kaveztunk 12 km utan, es ekkor mar teljesen optimista voltam, hogy mar csak 10 van hatra Salasig. Igen, csak sokkal lassabban ment ez 10, mert az utviszonyok hasonloak voltak, mint elotte: sar, kidolt fa, csuszos kovek... Szoval, amikor azt hittem, hogy Salasban vagyunk, meg 5 km hianyzott!! Es ekkorra mar a nap is tuzni kezdett, igy a gradoi asszonysag edesanyjarol megemlekeztem. Soha tobbet nem hallgatok masra, csak a sajat eszemre. Marmint ilyen helyzetekben es ilyen emberekre.
Vegre megerkeztunk Salasba. Ez egy nagyon kis varoska, de nagyon hangulatos is. Zarandokszalloban vagyunk, de vannak 2 es 4 agyas szobak is, pici felarert. Es annyira jofej Miguel, a tulaj! Rogton meghivott egy sorre, ami a faraszto nap utan izlik a legjobban :) Es elkuldott minket szembe az etterembe, ahol kulonleges ebed van zarandokoknak: 7 fogasos!!! Na jo, a 7.fogas az ua., mint a 6., ha kered :) Mi mar nem kertuk, mert mar nem birtuk :) Miguelnek van reggeli is, jo boseges, ugyhogy azt is megrendletuk holnapra. Elvileg egy 1-es nehezsegu szakasz jon majd (elvileg a mai is 1-es volt... a 3-as a legerosebb. bele sem akarok gondolni).
Kifaradtam, de megint tanultam valamit.... :)
Folyt.kov.
u.i.: Az ujjaim eleg jol vannak. Ma reggel leragasztottam inkabb. Picit piros, de nem zavart gyaloglas kozben szerencsere. Izomlazam, az van. Leginkabb a labszaramban, ill. annak az oldalso felen. Megis ma reggel ugy keltem fel, hogy szivesen gyaloglok meg. Biztosan nem vagyok normalis :) Holnap reggel majd meglatjuk, mert mar ma delutan ereztem az izomfaradtsagot. De a terdem jol van, egyelore!
2013. július 3., szerda
1.nap- Oviedo-Grado; Isten eltessen, Hanna!
(Ugy volt, hogy ma nem is fogok tudni irni, mert az egyetlen hely, ahonnan tudtam volna irni, delutan 4-ig volt nyitva. Aztan kiderult, hogy a helyi konyvtarban is vannak gepek, de inkabb nem irom le, milyenek: Kr.elott 20-bol szarmaznak kb... de a lenyeg, hogy van!!)
Az elso gondolat, amit a mai naphoz leirnek az termeszetesen Hanna szulinapja. Aki mar tavaly is olvasta a blogot, tudja, hogy mi ennek a kis hosnek a tortenete :) Es mivel Hanna pontosan ma toltotte be az 1 evet, innen is, meg egyszer: Nagyon boldog szulinapot, draga keresztlanyom! (ide jon majd az a kep, amit ma reggel 9-kor, Hanna megszuletesenek pillanataban csinaltam. Tudtam, hogy abban az oraban valami csodas helyen kell majd, hogy jarjak, es igy is lett!).
A mai nap egyebkent nem is indult olyan koran, mivel tudtuk, hogy reggelizni csak 6.30-tol lehet. Es szerencsere a hoseggel sem kell kuzdeni, igy nem volt baj, hogy csak 7 utan indultunk utnak. Meglepoen sokkal kellemesebb volt a reggel, mint tegnap, nem is volt kod sem, nem is esett. Remekul lehetett volna jonni, ha Oviedoban nem kavarodunk el egy kicsit, es kb fel oran keresztul nem jarkalunk fel-ala a kis utcakban. Nem volt ugyanis sehol egy kagylo sem, meg nyil sem. Vegul valahogy lekeveredtunk az egyik sugaruthoz, ahol megjegyeztem, hogy ez eleg gaz, hogy nem festenek jeleket a zarandokoknak. Es erre mi tortent? Pontosan! A jardan meglattam egy kagylot, a kovetkezo sarkon pedig viritott a sarga nyil! Es aztan egyre tobb nyil es kagylo, mar a terkepre sem volt szukseg, hogy az utcak nevei szerint tajekozodjunk! Ez a gondolat teremto ereje. Elotte sehol semmi nem volt, csak ki kellett mondanom, es megkaptam, amit akartam. Haladtunk kifele a forgalmas varosbol, ezeket a szakaszokat nem szeretem, de hat ezt el kell viselni, gondolatam. Majd a termeszet karpotol a zajos utakert. Azt beszeltuk, hogy milyen furcsa, hogy meg mas zarandokkal nem talalkoztunk. Es ki talaja ki, hogy a kovetkezo sarkon kiket lattunk meg? Igy van! Egy 5 fos csoportot, akiket szepen lassan utolertunk. Kiderult, hogy mexikoiak, Monterreybol vannak, unokatesok es a nagyneni. Nagyon kedvesek, szimpatikusak, egy idejig egyutt mentunk. Aztan pedig egyre tobb zarandokkal futottunk ossze, pontosabban, ertuk be egymast.
A varost elhagyva a taj csodalatos. Zold legelok tehenekkel, kecskekkel, meg tobb tehennel, macskaval. Pontosan olyan, amilyennek elkepzeltem, es ahova a tavalyi Camino utan vagytam. Es most vegre ujra ezen az uton vagyok! Tavol a civilizaciotol, a csond es nyugalom otthonaban, erdokben, szuk osvenyeken, ahol minden stressz es aggaszto gondolat olyan gyorsan pergett le rolam, mintha soha nem is leteztek volna. Emelkedok (neha eleg durvak), lejtok (na ezek meg plane durvak), megint emelkedok, mar-mar hegyek, aztan ujabb lejtok.. es igy tovabb. Ez Asturias. De ki mondta, hogy konnyu lesz?! :)
Szoval a taj mindenert karpotol., mar most! Megfogadtam, hogy igyekszem a faradtsagon es fajdalmon mindel hamarabb tultenni magam, es meglatni minden pillanat szepseget. Elvegre ezert vagyok itt, az Uton akartam lenni, es nem megerkezni, mert az Ut a cel. A mai napon pedig elmondhatom, hogy sikerult. Persze, koran van meg messzemeno kovetkezteteseket levonni, de azert leirhatom, hogy elvezetes volt ez a 27 km.
A rossz dolgok kozott meg kell emliteni, hogy ez az Osi ut tenyleg nincs jol ellatva szolgaltatasokkal. 15 km-t kellett mennunk, hogy vegre talaljunk egy bart, ahol megihatunk egy kavet! Ez nagyon sok. A Francia uton 2-3 km-kent van egy bar vagy akarmi, ahol a zarandok megpihenhet. Itt semmi. Es lesznek olyan szakaszok, ahol talan meg tobb km is eltelik pihenohely nelkul. Persze, meg lehet allni egy kellemes arnyekban, de az ambernek cipelnie kell magaval extra vizet es kajat, ami hosszutavon nem jo. Nem teljesen ertem, hogy a helyiek miert nem elnek a zarandokturizmus adta lehetosegekkel... Az emlitett egyetlen barban talalkoztunk eleg sok zarandokkal. Van egy holland hazaspar, eegy katalan hazaspar, egy angol srac, meg a mexikoiaik. A mexikoiaikat leszamitva mindenki mas mar Camino szakerto, mert minimum 2 masis Caminon voltak mar. Hat ez van. Az Osi ut nem kezdoknek valo! A rozmaringos alkoholt a katalanok is ajanlottak. A mai szakasz utan bekentem a labam, de oszinten nem tapasztaltam semmi kulonoset. Lehet, majd holnap.
A bakanccsal eddig nem volt nagyobb bajom, viszont a 2 kisujjam elegge piros lett, be is ragasztottam, nehogy holyag keletkezzen rajtuk az 1.napon. Egyelore jol vannak, de kivancsi vagyok, mi lesz a tovabbiakban :)
Megerkeztunk Gradoba, ami egy kisvaroska, gyatra internetezesi lehetoseggel :) Nincs zarandokszallo, ezt mar irtam, igy egy hostalban vagyunk. Holnap 22 km var rank, elvileg konnyebb terep, mint a mai, bar a reggel majd rogton hegymenet lesz. Nem mondom, hogy nem faradtam el, de "la vida es como tu te la tomas"- az elet olyan, ahogy te veszed :)
Folyt.kov.
Az elso gondolat, amit a mai naphoz leirnek az termeszetesen Hanna szulinapja. Aki mar tavaly is olvasta a blogot, tudja, hogy mi ennek a kis hosnek a tortenete :) Es mivel Hanna pontosan ma toltotte be az 1 evet, innen is, meg egyszer: Nagyon boldog szulinapot, draga keresztlanyom! (ide jon majd az a kep, amit ma reggel 9-kor, Hanna megszuletesenek pillanataban csinaltam. Tudtam, hogy abban az oraban valami csodas helyen kell majd, hogy jarjak, es igy is lett!).
A mai nap egyebkent nem is indult olyan koran, mivel tudtuk, hogy reggelizni csak 6.30-tol lehet. Es szerencsere a hoseggel sem kell kuzdeni, igy nem volt baj, hogy csak 7 utan indultunk utnak. Meglepoen sokkal kellemesebb volt a reggel, mint tegnap, nem is volt kod sem, nem is esett. Remekul lehetett volna jonni, ha Oviedoban nem kavarodunk el egy kicsit, es kb fel oran keresztul nem jarkalunk fel-ala a kis utcakban. Nem volt ugyanis sehol egy kagylo sem, meg nyil sem. Vegul valahogy lekeveredtunk az egyik sugaruthoz, ahol megjegyeztem, hogy ez eleg gaz, hogy nem festenek jeleket a zarandokoknak. Es erre mi tortent? Pontosan! A jardan meglattam egy kagylot, a kovetkezo sarkon pedig viritott a sarga nyil! Es aztan egyre tobb nyil es kagylo, mar a terkepre sem volt szukseg, hogy az utcak nevei szerint tajekozodjunk! Ez a gondolat teremto ereje. Elotte sehol semmi nem volt, csak ki kellett mondanom, es megkaptam, amit akartam. Haladtunk kifele a forgalmas varosbol, ezeket a szakaszokat nem szeretem, de hat ezt el kell viselni, gondolatam. Majd a termeszet karpotol a zajos utakert. Azt beszeltuk, hogy milyen furcsa, hogy meg mas zarandokkal nem talalkoztunk. Es ki talaja ki, hogy a kovetkezo sarkon kiket lattunk meg? Igy van! Egy 5 fos csoportot, akiket szepen lassan utolertunk. Kiderult, hogy mexikoiak, Monterreybol vannak, unokatesok es a nagyneni. Nagyon kedvesek, szimpatikusak, egy idejig egyutt mentunk. Aztan pedig egyre tobb zarandokkal futottunk ossze, pontosabban, ertuk be egymast.
A varost elhagyva a taj csodalatos. Zold legelok tehenekkel, kecskekkel, meg tobb tehennel, macskaval. Pontosan olyan, amilyennek elkepzeltem, es ahova a tavalyi Camino utan vagytam. Es most vegre ujra ezen az uton vagyok! Tavol a civilizaciotol, a csond es nyugalom otthonaban, erdokben, szuk osvenyeken, ahol minden stressz es aggaszto gondolat olyan gyorsan pergett le rolam, mintha soha nem is leteztek volna. Emelkedok (neha eleg durvak), lejtok (na ezek meg plane durvak), megint emelkedok, mar-mar hegyek, aztan ujabb lejtok.. es igy tovabb. Ez Asturias. De ki mondta, hogy konnyu lesz?! :)
Szoval a taj mindenert karpotol., mar most! Megfogadtam, hogy igyekszem a faradtsagon es fajdalmon mindel hamarabb tultenni magam, es meglatni minden pillanat szepseget. Elvegre ezert vagyok itt, az Uton akartam lenni, es nem megerkezni, mert az Ut a cel. A mai napon pedig elmondhatom, hogy sikerult. Persze, koran van meg messzemeno kovetkezteteseket levonni, de azert leirhatom, hogy elvezetes volt ez a 27 km.
A rossz dolgok kozott meg kell emliteni, hogy ez az Osi ut tenyleg nincs jol ellatva szolgaltatasokkal. 15 km-t kellett mennunk, hogy vegre talaljunk egy bart, ahol megihatunk egy kavet! Ez nagyon sok. A Francia uton 2-3 km-kent van egy bar vagy akarmi, ahol a zarandok megpihenhet. Itt semmi. Es lesznek olyan szakaszok, ahol talan meg tobb km is eltelik pihenohely nelkul. Persze, meg lehet allni egy kellemes arnyekban, de az ambernek cipelnie kell magaval extra vizet es kajat, ami hosszutavon nem jo. Nem teljesen ertem, hogy a helyiek miert nem elnek a zarandokturizmus adta lehetosegekkel... Az emlitett egyetlen barban talalkoztunk eleg sok zarandokkal. Van egy holland hazaspar, eegy katalan hazaspar, egy angol srac, meg a mexikoiaik. A mexikoiaikat leszamitva mindenki mas mar Camino szakerto, mert minimum 2 masis Caminon voltak mar. Hat ez van. Az Osi ut nem kezdoknek valo! A rozmaringos alkoholt a katalanok is ajanlottak. A mai szakasz utan bekentem a labam, de oszinten nem tapasztaltam semmi kulonoset. Lehet, majd holnap.
A bakanccsal eddig nem volt nagyobb bajom, viszont a 2 kisujjam elegge piros lett, be is ragasztottam, nehogy holyag keletkezzen rajtuk az 1.napon. Egyelore jol vannak, de kivancsi vagyok, mi lesz a tovabbiakban :)
Megerkeztunk Gradoba, ami egy kisvaroska, gyatra internetezesi lehetoseggel :) Nincs zarandokszallo, ezt mar irtam, igy egy hostalban vagyunk. Holnap 22 km var rank, elvileg konnyebb terep, mint a mai, bar a reggel majd rogton hegymenet lesz. Nem mondom, hogy nem faradtam el, de "la vida es como tu te la tomas"- az elet olyan, ahogy te veszed :)
Folyt.kov.
2013. július 2., kedd
0.nap
Olyan jo volt sokaig aludni! Nem is emlekszem, mikor keltem utoljara 8 utan... Meg volt otthonrol sajat muzlim, igy csak egy kavet ittam a barban, aztan pedig ismet belevetettuk magunkat a nyirkos, esos, hideg Oviedoba.
A vastag zokni, bakancs, esokabat es futofelso alapfelszereles itt, de legalabb nem faztam/fazom. Elso dolgunk volt, hogy beszerezzuk a Credencialt, vagyis a zarandokutlevelet. Olvastam a neten, hogy a Katedralisban is lehet valtani, igy rogton arra vettuk utunkat. Tenyleg lehet ott is kerni Credencialt, pontosabban VENNI, mert itt fix osszegert adjak (nem ugy, mint Barcelonaban, ahol mindenki annyit ad, amennyit akar). raadasul ami meginkabb antipatikussa tette a Katedralis muyeumaban dolgozo emberket, hogy teljesen szemelytelen volt: nekunk kellett minden adatot kitolteni, azt sem kerdezte, mikor indulunk, meg a Credencialban a pecset mar elore benne volt. Az volt a lenyeg, hogy fizess 2,50 €-t egy utlevelert, es mar mehetsz is...
De egyebkent ezt az egy kicsit negativ tapasztalatot leszamitva, az itteni emberek nagyon kedvesek, nyitottak, segitenek mindenben. Talan nincsenek annyira hozzaszokva a zarandokokhoz, mert az Eszaki Ut nem annyira kozkedvelt, mint a Francia.
Es akkor most egy picit meselek az Eszaki Utrol: sokaig volt egy vita, hogy melyik a regibb, a Francia vagy ez. Mara mar a torteneszek egybehangzoan azt valljak, a Francia volt az elso. De ez semmit sem valtoztat azon, hogy az Eszaki a mai napig megmaradt termeszetkozelinek, nincs akkora tomeg... Es en ezen belul is az "Osi" utat fogom megtenni (Camino Primitivo), amit eloszor a XI. szazadban II.Alfonz, Asturias kiralya tett meg, hogy meglatogassa Szent Jakap sirjat. Hiszen ebben az idoszakban az arabok, vagyis morok szinte mar az egesz felszigetet elfoglaltak, es csak az olyan hegyekkel korbezart eszaki teruletek voltak erintetlenek, mint Asturias. Vagyis, kellett, hogy a keresztenyek ebben a nehez idoszakban egy tamaszt talaljanak ismet a vallasukban, igy "jol jott", hogy a sirt megtalaltak. II.Alfonz utrakelt, es az Osi uton elgyalogolt Santiagoba. Kesobb a zarandokok inkabb a Francia utat valasztottak, hiszen kevesbe igenyes, mint az Eszaki vagy az Osi ut.
Ezzel minden elmondtam: holnap kezdodik a java! Jonnek a hegyek, volgyek :)
Ujra uton.
Folyt kov.
A vastag zokni, bakancs, esokabat es futofelso alapfelszereles itt, de legalabb nem faztam/fazom. Elso dolgunk volt, hogy beszerezzuk a Credencialt, vagyis a zarandokutlevelet. Olvastam a neten, hogy a Katedralisban is lehet valtani, igy rogton arra vettuk utunkat. Tenyleg lehet ott is kerni Credencialt, pontosabban VENNI, mert itt fix osszegert adjak (nem ugy, mint Barcelonaban, ahol mindenki annyit ad, amennyit akar). raadasul ami meginkabb antipatikussa tette a Katedralis muyeumaban dolgozo emberket, hogy teljesen szemelytelen volt: nekunk kellett minden adatot kitolteni, azt sem kerdezte, mikor indulunk, meg a Credencialban a pecset mar elore benne volt. Az volt a lenyeg, hogy fizess 2,50 €-t egy utlevelert, es mar mehetsz is...
De egyebkent ezt az egy kicsit negativ tapasztalatot leszamitva, az itteni emberek nagyon kedvesek, nyitottak, segitenek mindenben. Talan nincsenek annyira hozzaszokva a zarandokokhoz, mert az Eszaki Ut nem annyira kozkedvelt, mint a Francia.
Es akkor most egy picit meselek az Eszaki Utrol: sokaig volt egy vita, hogy melyik a regibb, a Francia vagy ez. Mara mar a torteneszek egybehangzoan azt valljak, a Francia volt az elso. De ez semmit sem valtoztat azon, hogy az Eszaki a mai napig megmaradt termeszetkozelinek, nincs akkora tomeg... Es en ezen belul is az "Osi" utat fogom megtenni (Camino Primitivo), amit eloszor a XI. szazadban II.Alfonz, Asturias kiralya tett meg, hogy meglatogassa Szent Jakap sirjat. Hiszen ebben az idoszakban az arabok, vagyis morok szinte mar az egesz felszigetet elfoglaltak, es csak az olyan hegyekkel korbezart eszaki teruletek voltak erintetlenek, mint Asturias. Vagyis, kellett, hogy a keresztenyek ebben a nehez idoszakban egy tamaszt talaljanak ismet a vallasukban, igy "jol jott", hogy a sirt megtalaltak. II.Alfonz utrakelt, es az Osi uton elgyalogolt Santiagoba. Kesobb a zarandokok inkabb a Francia utat valasztottak, hiszen kevesbe igenyes, mint az Eszaki vagy az Osi ut.
Ezzel minden elmondtam: holnap kezdodik a java! Jonnek a hegyek, volgyek :)
Ujra uton.
Folyt kov.
A tenyleges -1.nap...
(Azert "a tenyleges", mert nem tudok szamolni :) Vagyis, megmagyarazom: a legutobbi bejegyzesemnel ugy szamoltam a napokat, hogy ahhoz mertem, mikor erkezunk meg Oviedoba. Igen am, csakhogy itt meg eltoltunk 2 napot, es a gyaloglas, tehat az Ut, csak julius 3-an indul.)
Mielott leirom a -1.nap torteneset, azert megemlekezem a -2. naprol is, hiszen ekkor utaztam Barcelonaba. Kicsit korulmenyes volt a repterre kijutni, mert vonattal, aztan potlo busszal, aztan metroval, aztan pedig megint busszal erkeztem, hogy vegul repulhessek, es 1800 km-rel kozelebb keruljek Santiagohoz.
A repules jo volt, es ezt en mondom, igy elhiheti mindenki, hogy turbulencia es lgorveny mentes, nyugodt ut volt. Meg a legiutaskisero elveszett fulbevalojat is megtalaltam, amiert nagyon halas volt, es ezt a kis mementot maris egy pozitiv jelkent ertekeltem :) Este meg egy jot beszelgettunk Adriekkal, aztan jo koran keltem a -1.napon. hogy osszepakoljam a zsakom. Az utazas pedig folytatodott, hiszen vonatra szalltunk, hogy 10 oraval kesobb megerkezhessunk Asturias fovarosaba (NEM Ausztria....), Oviedoba.
Az erkezes eleg erdekes volt, hiszen ahogy elhagytuk Castilla-Leont, a taj kodbe borult, lehult a levego, es itt mar csak 16-17 fok volt, esett, fujt a szel, es annyira atfagytam (mert rovidgatya volt rajtam, meg egy polo), hogy szinte ereztem, ahogye elhalnak a vegtagjaim. Szep oximoron.
A szallonk fantasztikus. Nem zarandokszallo, mert 2 napot maradunk, es altalaban csak 1 ejszakat lehet zarandokszalloban tolteni. De ez hely (IBIS Budget) nem sokkal dragabb, mint egy privat albergue, es a zarandokoknak kulon kedvezmenyt adnak a reggeli arabol (50%), egy csomo jotanaccsal ellatott a recepcios, hol egyunk, igyunk, mit es mikor. Eees a Caminoval kapcsolatban is volt egy jo tanacsa: vegyunk "alcohol de romero"-t (alkoholba aztatott rozmaring, ilyet nalunk meg soha nem lattam), amitol allitolag a faradt labak az ujjaszuletnek. Nem inni kell, hanem a labat bekenni vele. Majd leirom, hogy tenyleg hasznalt-e, mert mar be is szereztunk a patikaban egy kis uveggel.
Aztan az este a gasztronomia felfedezesevel folytatodott: almabor, almaboros sangria es helyi sultek. Az almabort a magasbol ontik a poharba (majd aztan teszek ide kepet), es ennek most mar tudom az okat: igy habos lesz a szensav miatt az ital, es az almabor habja edes, ennek kovetkezteben pedig nem erezni az egyebkent kicist ecetes izet az italnak. Be kell vallanom, hogy szerintem a szolobol keszult bor azert sokkal jobb, de itt ez a jellegzetes, en pedig annak a hive vagyok, hogy mindig a helyit kell kostolni, ami az adott regio specialitasa. A "sangria" meg inkabb egy citromos-narancsos, picit almaboros uditore emlekeztetett.
Faradtan aludtam el, kb 5 masodperc alatt. Es megnytugtato volt a tudat, hogy masnap, utoljara, nem az ebresztore fogok ebredni.....
Mielott leirom a -1.nap torteneset, azert megemlekezem a -2. naprol is, hiszen ekkor utaztam Barcelonaba. Kicsit korulmenyes volt a repterre kijutni, mert vonattal, aztan potlo busszal, aztan metroval, aztan pedig megint busszal erkeztem, hogy vegul repulhessek, es 1800 km-rel kozelebb keruljek Santiagohoz.
A repules jo volt, es ezt en mondom, igy elhiheti mindenki, hogy turbulencia es lgorveny mentes, nyugodt ut volt. Meg a legiutaskisero elveszett fulbevalojat is megtalaltam, amiert nagyon halas volt, es ezt a kis mementot maris egy pozitiv jelkent ertekeltem :) Este meg egy jot beszelgettunk Adriekkal, aztan jo koran keltem a -1.napon. hogy osszepakoljam a zsakom. Az utazas pedig folytatodott, hiszen vonatra szalltunk, hogy 10 oraval kesobb megerkezhessunk Asturias fovarosaba (NEM Ausztria....), Oviedoba.
Az erkezes eleg erdekes volt, hiszen ahogy elhagytuk Castilla-Leont, a taj kodbe borult, lehult a levego, es itt mar csak 16-17 fok volt, esett, fujt a szel, es annyira atfagytam (mert rovidgatya volt rajtam, meg egy polo), hogy szinte ereztem, ahogye elhalnak a vegtagjaim. Szep oximoron.
A szallonk fantasztikus. Nem zarandokszallo, mert 2 napot maradunk, es altalaban csak 1 ejszakat lehet zarandokszalloban tolteni. De ez hely (IBIS Budget) nem sokkal dragabb, mint egy privat albergue, es a zarandokoknak kulon kedvezmenyt adnak a reggeli arabol (50%), egy csomo jotanaccsal ellatott a recepcios, hol egyunk, igyunk, mit es mikor. Eees a Caminoval kapcsolatban is volt egy jo tanacsa: vegyunk "alcohol de romero"-t (alkoholba aztatott rozmaring, ilyet nalunk meg soha nem lattam), amitol allitolag a faradt labak az ujjaszuletnek. Nem inni kell, hanem a labat bekenni vele. Majd leirom, hogy tenyleg hasznalt-e, mert mar be is szereztunk a patikaban egy kis uveggel.
Aztan az este a gasztronomia felfedezesevel folytatodott: almabor, almaboros sangria es helyi sultek. Az almabort a magasbol ontik a poharba (majd aztan teszek ide kepet), es ennek most mar tudom az okat: igy habos lesz a szensav miatt az ital, es az almabor habja edes, ennek kovetkezteben pedig nem erezni az egyebkent kicist ecetes izet az italnak. Be kell vallanom, hogy szerintem a szolobol keszult bor azert sokkal jobb, de itt ez a jellegzetes, en pedig annak a hive vagyok, hogy mindig a helyit kell kostolni, ami az adott regio specialitasa. A "sangria" meg inkabb egy citromos-narancsos, picit almaboros uditore emlekeztetett.
Faradtan aludtam el, kb 5 masodperc alatt. Es megnytugtato volt a tudat, hogy masnap, utoljara, nem az ebresztore fogok ebredni.....
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)