(Ugy volt, hogy ma nem is fogok tudni irni, mert az egyetlen hely, ahonnan tudtam volna irni, delutan 4-ig volt nyitva. Aztan kiderult, hogy a helyi konyvtarban is vannak gepek, de inkabb nem irom le, milyenek: Kr.elott 20-bol szarmaznak kb... de a lenyeg, hogy van!!)
Az elso gondolat, amit a mai naphoz leirnek az termeszetesen Hanna szulinapja. Aki mar tavaly is olvasta a blogot, tudja, hogy mi ennek a kis hosnek a tortenete :) Es mivel Hanna pontosan ma toltotte be az 1 evet, innen is, meg egyszer: Nagyon boldog szulinapot, draga keresztlanyom! (ide jon majd az a kep, amit ma reggel 9-kor, Hanna megszuletesenek pillanataban csinaltam. Tudtam, hogy abban az oraban valami csodas helyen kell majd, hogy jarjak, es igy is lett!).
A mai nap egyebkent nem is indult olyan koran, mivel tudtuk, hogy reggelizni csak 6.30-tol lehet. Es szerencsere a hoseggel sem kell kuzdeni, igy nem volt baj, hogy csak 7 utan indultunk utnak. Meglepoen sokkal kellemesebb volt a reggel, mint tegnap, nem is volt kod sem, nem is esett. Remekul lehetett volna jonni, ha Oviedoban nem kavarodunk el egy kicsit, es kb fel oran keresztul nem jarkalunk fel-ala a kis utcakban. Nem volt ugyanis sehol egy kagylo sem, meg nyil sem. Vegul valahogy lekeveredtunk az egyik sugaruthoz, ahol megjegyeztem, hogy ez eleg gaz, hogy nem festenek jeleket a zarandokoknak. Es erre mi tortent? Pontosan! A jardan meglattam egy kagylot, a kovetkezo sarkon pedig viritott a sarga nyil! Es aztan egyre tobb nyil es kagylo, mar a terkepre sem volt szukseg, hogy az utcak nevei szerint tajekozodjunk! Ez a gondolat teremto ereje. Elotte sehol semmi nem volt, csak ki kellett mondanom, es megkaptam, amit akartam. Haladtunk kifele a forgalmas varosbol, ezeket a szakaszokat nem szeretem, de hat ezt el kell viselni, gondolatam. Majd a termeszet karpotol a zajos utakert. Azt beszeltuk, hogy milyen furcsa, hogy meg mas zarandokkal nem talalkoztunk. Es ki talaja ki, hogy a kovetkezo sarkon kiket lattunk meg? Igy van! Egy 5 fos csoportot, akiket szepen lassan utolertunk. Kiderult, hogy mexikoiak, Monterreybol vannak, unokatesok es a nagyneni. Nagyon kedvesek, szimpatikusak, egy idejig egyutt mentunk. Aztan pedig egyre tobb zarandokkal futottunk ossze, pontosabban, ertuk be egymast.
A varost elhagyva a taj csodalatos. Zold legelok tehenekkel, kecskekkel, meg tobb tehennel, macskaval. Pontosan olyan, amilyennek elkepzeltem, es ahova a tavalyi Camino utan vagytam. Es most vegre ujra ezen az uton vagyok! Tavol a civilizaciotol, a csond es nyugalom otthonaban, erdokben, szuk osvenyeken, ahol minden stressz es aggaszto gondolat olyan gyorsan pergett le rolam, mintha soha nem is leteztek volna. Emelkedok (neha eleg durvak), lejtok (na ezek meg plane durvak), megint emelkedok, mar-mar hegyek, aztan ujabb lejtok.. es igy tovabb. Ez Asturias. De ki mondta, hogy konnyu lesz?! :)
Szoval a taj mindenert karpotol., mar most! Megfogadtam, hogy igyekszem a faradtsagon es fajdalmon mindel hamarabb tultenni magam, es meglatni minden pillanat szepseget. Elvegre ezert vagyok itt, az Uton akartam lenni, es nem megerkezni, mert az Ut a cel. A mai napon pedig elmondhatom, hogy sikerult. Persze, koran van meg messzemeno kovetkezteteseket levonni, de azert leirhatom, hogy elvezetes volt ez a 27 km.
A rossz dolgok kozott meg kell emliteni, hogy ez az Osi ut tenyleg nincs jol ellatva szolgaltatasokkal. 15 km-t kellett mennunk, hogy vegre talaljunk egy bart, ahol megihatunk egy kavet! Ez nagyon sok. A Francia uton 2-3 km-kent van egy bar vagy akarmi, ahol a zarandok megpihenhet. Itt semmi. Es lesznek olyan szakaszok, ahol talan meg tobb km is eltelik pihenohely nelkul. Persze, meg lehet allni egy kellemes arnyekban, de az ambernek cipelnie kell magaval extra vizet es kajat, ami hosszutavon nem jo. Nem teljesen ertem, hogy a helyiek miert nem elnek a zarandokturizmus adta lehetosegekkel... Az emlitett egyetlen barban talalkoztunk eleg sok zarandokkal. Van egy holland hazaspar, eegy katalan hazaspar, egy angol srac, meg a mexikoiaik. A mexikoiaikat leszamitva mindenki mas mar Camino szakerto, mert minimum 2 masis Caminon voltak mar. Hat ez van. Az Osi ut nem kezdoknek valo! A rozmaringos alkoholt a katalanok is ajanlottak. A mai szakasz utan bekentem a labam, de oszinten nem tapasztaltam semmi kulonoset. Lehet, majd holnap.
A bakanccsal eddig nem volt nagyobb bajom, viszont a 2 kisujjam elegge piros lett, be is ragasztottam, nehogy holyag keletkezzen rajtuk az 1.napon. Egyelore jol vannak, de kivancsi vagyok, mi lesz a tovabbiakban :)
Megerkeztunk Gradoba, ami egy kisvaroska, gyatra internetezesi lehetoseggel :) Nincs zarandokszallo, ezt mar irtam, igy egy hostalban vagyunk. Holnap 22 km var rank, elvileg konnyebb terep, mint a mai, bar a reggel majd rogton hegymenet lesz. Nem mondom, hogy nem faradtam el, de "la vida es como tu te la tomas"- az elet olyan, ahogy te veszed :)
Folyt.kov.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése