...Es raadasul nem is tehet rola, hogy nem tud aludni.
Nagyon faradtan ebredtem, ahogy azt sejteni lehetett. De nem volt mit tenni, a mai napon is 22 km vart ram, az a bizonyos 22 km, amikor sehol semmi nincs az uton.
Megreggeliztunk, ittunk egy mar szokasos nescafet, es elindultunk. A jobb terdem ereztem egy picit az elejen, de arra gondoltam, hogy ez a kis fajdalom arra jo, hogy erzem, elek. Es milyen szep ez az elet! Milyen jo, hogy mindezt megtapasztalom, a poros cipom orrat a harmat mossa le minden reggel, az ut melletti koveket moha lepi be es ad nekik eletet, a karom viragok, novenyek erintik, es en minden erintessel megtapasztalom az eletet. Minden osszevetve azt kell mondja, megeri. Megeri neha szenvedni, ha a jutalom maga az elet, barmennyire rovid is. Hat ilyesmiken gondolkodtam.
Azt mondtak, a taj monoton lesz es unalmas, de egyaltalan nem igy volt, szerencsere. Erdokon jottunk at, legelok es kis patakocskak mellett, a levego friss volt es illatos. Gyorsan eltelt az elso 6-7 km, sot, talan az elso 14 km sem tunt olyan megeroltetonek. Addig nem is zavart, hogy nem tudok normalis kavet inni, picit megpihentunk egy falucskaban, es amikor ujra jarni kezdtem, ereztem, hogy szegeny talpamnak egyre nehezebb a gyaloglas.
Mar majdnem Lugoban voltunk, de meg kellett meg egyszer allnunk, le kellett vennem a cipom, hogy megmaszirozzam a labfejem, meg egyunk es igyunk egy kicsit. Ekkorra mar tuzott a nap (de azert szerencsere tenyleg nem annyira, mint a het elejen), csunya, kopar, ipari telepeken kellett atjonni, ahol egy kobor kutya kicsit rank is ijesztett... Alig vartam, hogy megerkezzunk. A tegnapi ejszakabol kiindulva, ma szerettunk volna jol aludni, ezert nem az alberguebe mentunk, hanem egy kollegiumot valasztottunk. Ami persze jobb, de van egy nagy baja: nagyon messze van a Caminotol es a belvarostol. A nagyon messze alatt kb 1,5 km-t ertek, de a 9.nap magassagaban ez mar tenyleg soknak szamit. Odavonszoltam magam, lezuhanyoztam, es arra sem volt erom, hogy ebedelni menjek. Elaludtam az agyon, es 3 ora elott ebredtem fel. Osszeszedtem magam, bementunk a varosba, es ekkorra mar jobban voltam. Az ebed es a finom kave is javitott a helyzetemen :) Korbeneztuk a belvarost, Lugo nagyon szep, hasonlit Santiagora. De azert meg kell mondjam, sokkal jobban szeretem a kis falvakat, varoskakat, sokkal emberibb. Ott mindenki koszon mindenkinek, nincsenek nagy tavolsagok, mindig talalkozunk ismerossel... egy nagyvarosban ez nem igy van. Megbamulnak az utcan, mert ugye mar elegge latszik rajtunk, hogy 9 napja gyaloglunk es tabori korulmenyek kozott elunk. Engem nem zavar, csak vicces, ahogy meregetnek az utcan :)
Holnap pedig a 10.nap, egy rovidebb szakasz, kb 20 km San Roman de Retorta-ig. Nem fogok tudni irni, mert ez is egy kis telepules, az utolso kicsi Santiagoig. Hihetetlen, hogy 4 nap mulva megerkezunk. Sajnalom, hogy vege lesz ilyen hamar. Minden fajdalom ellenere, ahogy irtam, nagyon jo a Caminon lenni. Itt elek igazan.
Foly.kov.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése