El sem hiszem, hogy ennyi nap utan vegre talaltam egy helyet, ahol van internet, es tudok irni. Igyekszem bepotolni az elmaradt napok kronikajat. Tehat akkor vissza az idoben, ime a 4. nap.
A reggel a mar-mar szokasos koddel kezdodott, ami sajnos hamar felszallt, de azt majd kesobb. Nem volt semmi bajom. Mintha eddig egyetlen km-t sem gyalogoltam volna. Sem izomlaz, sem faradtsag, semmi. Nem tudom, hogy ez minek volt koszonheto, de kezdem azt hinni, hogy a rozmaringos cucc tenyleg mukodik!
A kodos, friss idoben, a 4. napon vegre az agy is teljesen kikapcsol, pontosabban a monoton gyaloglas es a fizikai megterheles hatasara csak ugy aramolnak reggelente a gondolatok.
Azon gondolkodtam, hogy miert ismetlodnek meg bizonyos sorsok? Hogy lehet az, hogy szinte ujra atelem, ami pontosan egy eve volt. Vagyis, nem konkretan en, de szinte ugyanaz lejatszodik, csak egy masik szemellyel. Mi az univerzum uzenete ezzel
annak, aki az egyetlen kapocs a ket sors kozott? Arra jutottam, hogy nem csak azoknak kell tanulni az esemenyekbol, akikkel konkretan megtortenik, hanem talan nekem is, aki osszekoto elem. De mit kell nekem tanulnom?
Ha ket sors lehet
egyforma, akkor a csodak is megismetlodhenek?
15 km utan vegre talaltunk egy nyitott bart Campielloban. EKkor mar kezdett a nap is egyre jobban melegiteni. Ahogy elindultunk es megtettunk par km-t, hirtelen a terdem elkezdett szurni. Aztan minden lepesnel es egyre intenzivebben. Kivetelesen nem a jobb, hanem a bal, ami az orvos szerint stabil... Hat, talan megsem annyira az. Es egyre melegebb volt, szinte mar vizunk sem maradt. EGy kis faluban egy nenike mondta, hogy van egy forras nem messze, de vegul nem mentunk feltolteni a kulacsokat, mert egy eleg meredek lejton kellett volna lemenni. Gondoltuk, hogy majd megallunk a barban, ami par km-re van. Igen am, csakhogy az bar zarva volt! Hat ennyi, ha kapsz egy jelet fenntrol, akkor azt eszre is kell venni. A mi hibank volt, hogy "lustasagbol" nem mentunk a forrashoz, aztan szenvedhettem a meleg es szomjusagtol egy darabig. Jo kis lecke megint.
Nagyon hosszura nyult a delutan, majdnem 30 km-t gyalogoltunk, mire megerkeztunk Pola de Allandebe. Az albergue annyira gaz volt, mocskos matracokkal, hogy inkabb nem kockaztattunk, es egy panzioba mentunk. A jo kis ebed, a zuhany csodakra kepes, bar a terdem nem volt az igazi. Jegeltem egesz delutan es este is, ami hatarozottan segitett a dolgon. Mar csak egy kerdes volt: hogy fogom birni a masnapot, amikor a Camino Primitivo legmagasabb pontjara kell majd felmaszni?
De ez mar az 5.naphoz tartozik...
Folyt.kov.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése