Reggel csodalatos modon nem fajt a terdem! Magam sem nagyon hittem, de igy volt. Magyarazatot adni megint nem tudok, azt gondolom, hogy sikeres volt a jegeles, es nem volt annyira leterhelve, mint mondjuk tavaly a 3.napon.
Koran keltunk, szerencsere az egyik bar mar 6kor nyitott, pedig vasarnap volt. Eljott a nap, hogy megmasszuk a legmagasabb hegyet, 1146 m volt a cel. Picit reggel eltevedtunk, mar mondtam, hogy Asturiasban nem valami jol vannak kijelolve az utak. Nem sokat mentunk foloslegesen, de akar 100 m is megbosszulhatja magat a nap vegere.
Azt mondtak, ez a legszebb szakasza a Camino Primitivonak.
Es tenyleg! Annyira csodalatos volt a felfele ut, hogy azt nem tudom szavakban leirni. Patakok, csodas erdok, illatok, szinek, pici kod, friss levego, viragok minden szinben es formaban. Es ahogy egyre feljebb ertunk, egyre szebb es szebb volt minden. Kar, hogy a fenykepek sem tudjak visszaadni a pillanat csodajat. Ezt at kell elni, csak az az igazi. Nem volt konnyu a hegy, neha kikoptem a tudomet, de felertunk. Es hegyre fol szinte mindig mi vagyunk a leggyorsabbak. Persze, nem verseny ez, de igy van :)
Azt gondoltam, hogy majd itthagyom a kovem, amit otthonrol hoztam. Meg abbol van, amit a kedves "potosztalyomnak" gyujtottem a Dunanal :) (Innen is puszi Nektek, 4.C!) De fent nem volt semmi, ahol hagyhattam volna. Helyette kegyetlenul fujt a szel, nagyon eros lokesekkel helyenkent. A kilatas pedig... huuu, fantasztikus! Igaz, nem 360ºos, de lehetett latni alattunk a felhoket es a kodot, olyan volt, mint egy hatalmas tejszinhab :) Az volt a terv, hogy majd itt fent tizoraizunk, de nem lehetett a szel miatt, igy elindultunk lefele. Na, az volt a nem semmi! 400-500 m-en iszonyatosan brutalis, koves, csuszos es nagyon keskeny osveny, szakadek mellett! Neha meg-megcsusztam, egyszer majdnem el is estem, es ettol annyira megijedtem, hogy a kezem kb 5 percig remegett. A szel pedig ugy megdobott neha, hogy meg azt is ki kellett egyensulyoznom valahogy. Szerencsere az ereszkedes tobbi resze mar normalisabb volt, legalabbis nem szakadek mellett kellett menni.
Meg fent a hegyen megeloztunk egy csoportot, akiket kocsival vittek fel a hegyre, es kis hatizsakkal (vagy sokan anelkul) csinatlatak az utat, kvazi zarandokkent, de akinek a cuccat auto szallitja, sot az auto vegig mellettuk magy, ha esetleg valaki be szeretne szallni, az minden, csak nem zarandok. Arrol beszletek, hogy Berbucedooban fognak megszallni (ahol mi is akartunk). Igen, csak a gond, hogy 12 helyes a szallas, illetve meg egy maganszallas van, de a csoporttal egyutt sokkal tobben voltunk.
Kieloztuk oket, es picit sietosebbre vettuk a dolgot, mert nem mindegy, hogy lesz-e nekunk hely vagy nem. Tuzott a nap kegyetlenul, de rottul a km-ket, hogy minel hamarabb megerkezzunk. Mar nem volt sok hatra, de a meleg nagy ellenseg.
Elsokent ertunk a szallora Berbucedoban. Meg be volt zarva, elmentunk a barba, ahol a kulcsot lehetett atvenni. Be is iratkoztunk, lebelyegezte a Credencialt, es ki is fizettuk az 5 eurot fejenkent. Azt mondta, hogy ahogy jonnek a tobbi zarandokok maradhatnak, amig meg nem telik a szallas. Mire visszaertunk mar sokan megerkeztek, zuhanyoztunk, pihgengettunk, mire hirtelen jon a tulaj lanya, hogy, akik fizettunk, maradhatunk, akik nem, azok menjenek el. Mert megerkezett egy csoport (a hulye kvazi zarandokok!!!), es nekik adjak ki. Erre felhaborodtunk, hogy az a csoport nem zarandok, es a zarandokszallo elosorban azoknak van, akik teljesen maguk, gyalog, segitseg nelkul csinaljak az utat, aztan a biciklisenken es a lovasoknak, vegul pedig, ha van hely, akkor a turistaknak. A csaj kototte az ebet a karohoz, de mi is, olyaninnyira, hogy megfenyegettuk, hogy feljelentjuk a szallot. A csaj elment beszleni az anyjaval, majd visszajott, hogy igazunk van, es maradhat mindenki. Azert megmondtam neki, hogy nem ertem, Asturiasban miert panaszkodnak, hogy nincs eleg zarandok naluk, mert mindenki a Francia utra megy, aztan pedig igy bannak velunk. Magyarazkodott, de ezt nem lehet megmagyarazni. Jottek a tobbiek is, mar nem volt hely a privat szallon sem, vegul a foldon aludtak a mi alberguenkben, amiert 3 eurot szamlaztak neki, es meg csak egy takarot, matracot sem kaptak! Felelmetes...
Elmentunk vacsorazni, es ekkor jott a hab a tortan! Beszelgettunk a tobbiekkel az esemenyekrol. Volt egy szallo La Mesaban, kb 5km-re Berbudecotol, de allitolag az is megtelt, legalabbi telefonon azt mondtak. ERre a pincer segedje odaszol, hogy nem tudja, honnan vesszuk ezt, de La Mesaban meg van 5-6 hely! Es hogy miert nem ot kerdeztuk, mert o ott az hospitalero. Mondom, ember, hat a telefont hivtak, ami ki van teve, es ott mondtak, hogy megtelt, nem menjenek! De hogy ez nem igaz, bla, bla. Mondom, akkor szoljal a zarandokoknak, akik a foldon alszanak, hogy meg van hely, vagy itt ez a daniai csalad, akik epp egy taxiba szallnak be, hogy 30 km-rel odebb megszallhassanak, mert mar sehol sincs hely. Erre azt mondja, hogy o aztan nem fog senki utan menni, miert nem kerdezik meg ot szemleyesen. De hat honnan tudja, egy zarandok, hogy o a La Mesa-i hospitalero, nincs a homlokara irva!! Meg egyebkent is, mit keres Berbucedoban, miert nem vegzi a dolgat az albergueben, helyette itt sorozget! Felhaborito. Ennyit az asturiasi banasmodrol,. gondoltam. De mindenki megkapja melto bunteteset, csak ezt ekkor meg nem tudtam.
Aludtunk, ahogy tudtunk. Kicsit feltem attol, hogy masnap jon a legnagyobb ereszkedes: 1100 m-rol 200-ra...
Folyt.kov....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése