Jott, aminek jonnie kell! Eloszor picit lefele, aztan hegymenet 1100 m-re, ahol megint zihaltam egy kicsit, viszont a kilatas ismet gyonyoru volt. A nap mar reggel tuzott, intenziven, hol voltak mar a jo kis kodos reggelek...
Ha egyszer fel, akkor aztan jon a lefele is... De egyaltalan nem volt olyan veszes, mint hittem. Egy uj strategiara is szert tettem: lefele apro lepesekkel, gyorsan kell haladni, mintha futnek. A sulyt a popsira helyezni, kicsit roggyantott terddel. Ez ugy nez ki, mint amikor a Jobaratokban Phoebe futni megy Rachellel, nagyon vicces, de a terdnek hatarozottan sokkal jobb! Igy "futva" jottem lefele, ahol a terep engedte. Erdosse valt a taj, volt arnyek, es mar latni lehetett a 12 km-rel odebb fekvo Grandas de Salime telepulest. Egy to tunt fel lent, kod vol felette, mi meg meg magasabban, de a to szintjere kellett lejutni. Gyonyoru volt. Olyan bekes, kristalyosan csillogo. Szepseges. A to igazabaol egy vizszabalyozo zsilipkapu mogott van, hiszen a folyonak is ezt a hatalmas, tobbszaz meteres szintkulonbseget kell megtennie.
Az ut levitt a zsilipig, megkerultuk a tavat, aztan ujra felfele kellett menni a varosig. Szerencsere volt egy szalloda, ahol tudtunk pihenni, kavezni, es onnan mar csak 5 km volt hatra, igaz, nagy melegben es az orszagut mellett. Megsem ereztem magam faradtnak, sot, ugy ereztem, akar egy honapig is tudnek meg gyalogolni, es meg ezen a napon is tobb km-t meg tudnek tenni.
Megerkeztunk a varoskaba, ha lehet annak nevezni a maga 250 lakosaval :) Az albergue uj, szep, tiszta, az hospitalero kedves, kozvetlen. Olyan hippy, kicsit idos hippy :) Azt mondta, ha megtelik a 38 ferohely, akkor vannak matracok, a garazsban is lehet aludni, ill. szemben egy hazikot is kibereltek, mert mostanaban sokkal tobben jovunk ezen az uton. Elmeseltem neki a La Mesa-i hospitalerot. Azt mondta, hogy ne aggodjak, azt az embert holnap kirugjak. Csodalkozva neztem ra, mire igy szolt: en vagyok a felelos a La Mesa-i szalloert, es mar tobb panasz volt. Szoval annak az embernek mennie kell, ezt nem szabad igy hagyni.
Mondtam, mindenki megkapja a melto bunteteset vagy jutalmat! Az elet szigoru bira.
Este egy szerencsetlen zarandok hogutaval erkezett. Vegul mentonek kelelett elvinnie, annyira rossz allapotban volt. Pedig mar tobb Caminot megcsinalt. Nem szabad felelotlennek lenni, ez a tanulsag. Koran kell kelni, meg ha nehez is.
Na, most mennem kell, mert ki akarnak dobni a konyvtarbol. A lenyeg, hogy aznap minden zarandok tudott aludni valahogy, valahol, hogy aztan a 7. napon jo koran kelhessunk, es megerkezzunk Fonsagradaba.
Ez majd talan holnap jon.
Folyt.kov.valamikor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése