Minél több időt töltöttünk el Santiagoban, annál inkább úgy éreztem (bármennyire furcsa is ez), hogy sajnálom, hogy vége, és, hogy még mennék tovább 1-2 nap pihenő után.
Este 9-ig a városban voltunk, csak utána mentünk vissza a szállásra, ahol végre addig aludtunk, ameddig akartunk- ez már kellett, ez tény. Időhiány miatt (és tényleg időhiány, nem kedvhiány, mert legszívesebben gyalogoltam volna még) a 13.napon buszra szálltunk, és elutaztunk Finisterréba (vagy Fisterra gallegoul, magyarul pedig a világ vége).
Igazából ez Spanyolország legnyugatibb pontja, és nagyon sok zarándok (már a Középkorban is) meghosszabbította a zarándoklatát egészen idáig. Még előtte pedig már a kelták es a druidák is vallási szertartásokat hajtottak végre ezen a helyen. Mindezt tudtam, de a valóság felülírt minden elképzelésemet. Tényleg van ott valami megfoghatatlan és leírhatatlan. Lehet ezt a valamit mágikusnak, misztikusnak vagy isteninek nevezni, csak azt tudom javasolni, hogy aki teheti, látogasson el ide.
A Fisterra-fok valójában egy sziklás hegy, ahol van egy világítótorony, a szikla falát az Atlanti-óceán mossa. A legszebb, ha naplementekor megyünk oda (mi ezt tettük), leülünk a sziklára, és hagyjuk, hogy a tekintetünk elvesszen a napfény és az óceán találkozásában. Az óceán olyan, mint a bársony, a nap pedig... hát, valami fantasztikus. Hálás vagyok, hogy ezt átélhettem. És, ahogy eltűnik a nap a horizonton, a semmibe... ekkor tényleg rádöbben az ember, hogy milyen ici-pici ebben a hatalmas és tökéletes univerzumban, és mennyire szerencsés, hogy ennek a tökéletes rendszernek a részét képezheti...
Most úgy érzem, még a határon vagyok: a valóság és a Camino között. Egyre jobban sajnálom, hogy vége, de másrészt minden élményt és emléket megpróbálok beleépíteni az életembe. Az a meggyőződésem, hogy időnként adnunk kellene saját magunknak 1-1 évet, amikor kiszakadunk a "rendszerből", visszatérünk olyan közel a természethez, ahogy csak lehet, elhagyjuk a civilizáció problémáit, a munkát, a közlekedést és a stresszt, és magunkkal vagyunk. Nagyon furcsa, de a Camino előtt nem tudom, mikor volt utoljára időm és lehetőségem arra, hogy gondolkodjak. Ez alatt azt értem, hogy ne a napi problémákon törjem a fejem, hanem hagyom, hogy ellepjenek azok a gondolatok, amit a környezetem ébreszt bennem.
Láttam sok-sok elhagyatott, elzárt kis falut, nagyon egyszerű embereket, akik nagyjából úgy élnek, mint a XX.század elején (persze ez némi túlzás, mert nyilván van tévéjük, telefonuk, autójuk, de a napi harapnivalót azzal keresik, amivel az őseik 100 évvel ezelőtt). Ezek az emberek nagyon kemény munkát végéznek, lehet, hogy még életükben nem voltak a fővárosban, de valószínűleg sokkal jobban élnek, mint sokan közülünk, akik a globalizáció és a rendszer rabjai vagyunk. Arra a követekeztetésre jutottam, hogy a rendszerből csak akkor szabadulhatunk, ha kipróbálunk valami teljesen mást, mint pl. a Camino, de legalábbis megpróbálunk huzamosabb időre elvonulni.
Sok olyan emberrel találkoztunk az út során, akik a korábbi életükkel teljesen szakítottak a Camino után. Ha emlékeztek, írtam, hogy Astorga előtt (2.nap), a semmi közepén van egy pajtából kialakított pihenő, amit egy bizonyos David tart fent. Mint kiderült, korábban Barcelonában dolgozott, egy jólmenő építkezési vállalkozása volt, felesége és gyerekei. Csakhogy a pénzét kokainra költötte, elég komolyan függő lett, emiatt pedig elvált tőle a felesége és vitte magával a gyerekeket is, persze. David rádöbbent, hogy ez nem mehet tovább így, megcsinálta a Caminot, aminek a végén elhatározta, hogy teljesen szakít az előző életével. Ekkor költözött ebbe az istállóba, amiből egy elég hangulatos kis kuckót alakított ki. Azóta itt él, egyedül, néha egy-egy zarándok csatlakozi hozzá és segít neki, de alapvetően boldog. A kis bárpult oldalára pedig a következő felirat van festve: "Semmi sem lehetetlen. Semmi sem az, aminek látszik."
Félre ne értsen senki, nem azt mondom, hogy ilyen radikális dolgot kell tennünk... csak azt gondolom, hogy el kell tudni szakadni a "rendes" világtól és a "rendes" életünktől.
Furcsa most megint visszacsöppeni lassacskán a normális kerékvágásba.A lábam már nem fáj, egy-egy apróbb sérülés nyomát még látni, de ami belül változott, az most már végig így marad.
2012. július 28., szombat
2012. július 26., csütörtök
12. nap Pedrouzo- SANTIAGO!!!!! avagy ennyi volt?
Tegnap a 33 legyalogolt km utan azt gondoltam, hogy ez a mai 20 mar semmiseg lesz. Igy is ereztem ma reggel kb az elso 8 km alatt. Aztan mar nagyon vartam, hogy vegre legalabb a latohataron tunjon mar fel a varos.
Az ut ide Santiagoba egyebkent nem nagyon szep. Az eleje meg jo, mert erdokon keresztul vezet, de aztan sajnos pontosan a repter mellett megy el. Ez durvan raebreszti a zarandokot arra, hogy bizony hamarosan visszacsoppen a civilizacioba. ATmentunk Lavacolla falucskan, ahol a kozepkorban a zarandokok megmosdottak, hogy picit tisztabban jaruljanak Szent Jakab ele :) Aztan felmentunk a Monte de Gozo kilatohoz, innen lehet eloszor meglatni a tavolban magasodo Katedralis tornyait. Sajnos ez a hely egyaltalan nincs jol feltuntetve, en csak azert tudtam, hogy ott van, ahol van, mert oktoberben feljottunk ide a gyerekekkel. Bar felhos volt az eg (tegnap este egy eleg komoly vihar volt, nagy villamcsapasokkal, dorgessel), latni lehetett a Katedralist, csak az volt szamomra furcsa, hogy egyaltalan semmilyen felemelo erzest nem ereztem, hogy lathatom... Picit megpihentunk, aztan kezdtuk keresni az utat lefele, ami a varosba visz. Na, hat ez meg egyaltalan sehogy sincs ott kijelolve. Az ut mellett jottunk be vegul, tehat ez a "megerkezes" minden volt, csak nem euforikus. A cuccokat lepakoltuk a szallon, hogy mar ne kelljen a Katedralisig cipelni, atvettuk a ciponket, mert a labunk mar nagyon-nagyonb fajt, es megkezdtuk az utolso 3 kmt a kozpontig. Az utcak csak kanyarodtak, mi meg csak mentunk es mentunk, minden sarkon mar a Katedralist vltem felfedezni, holott tudtam, hogy meg nem lehet az.
Es akkor vegre valahara, 12 hosszu nap utan ott voltam a Katedralis elott!!!!!!!!! az utolso 20 m-t futottam es ugraltam :) annyira jo volt, mintha valami hatalmas dolgot hajtottam volna vegre! Sikerult a deli misere is bemennunk, 11:45-re erkeztunk meg ugyanis. A mise jo volt, helyunk mar csak a foldon volt, es bizony leultunk, mert mar annyira faradtak voltunk (vagyunk), hogy nem birtunk allni. Az nem tetszett, hogy kozben a turistak (nem zarandokok) jarkaltak es fotoztak, nem volt meghitt a mise hangulata, de hat ez van. Nem memntunk rogton megolelni az apostolt, mert hatalams volt a sor. Inkabb kivaltottuk az okleveleket, nagyon szep, latinul deklinaltak a keresztnevem :D
Ebed utan visszamentunk a Katedralisba es atoleltuk a Szentet, ahogy kell. Kertem is, persze. Nem tudom, hogy el szabad-e arulni, hogy mit... de feluletesen megteszem. 2 embernek kivantam nagyon jo egeszseget.
Picit pihentunk a Katedralis elott, ez alatt azt kell erteni, hogy lefekudtunk a teren, ahogy a tobbi zarandok, es csak neztunk ki a fejunkbol. Meg mindig furcsa elhinnem, hogy holnap nem kell 5kor kelnem es gyalogolnom. Furcsa, hianyozni fog egy picit :)
Holnap atutazunk Finisterrebe, ahova most nem gyalog megyek, de biztos vagyok benne, hogy eljon ennek is az ideje. Holnap tehat neplemente a "vilag vegen" :)
Az ut ide Santiagoba egyebkent nem nagyon szep. Az eleje meg jo, mert erdokon keresztul vezet, de aztan sajnos pontosan a repter mellett megy el. Ez durvan raebreszti a zarandokot arra, hogy bizony hamarosan visszacsoppen a civilizacioba. ATmentunk Lavacolla falucskan, ahol a kozepkorban a zarandokok megmosdottak, hogy picit tisztabban jaruljanak Szent Jakab ele :) Aztan felmentunk a Monte de Gozo kilatohoz, innen lehet eloszor meglatni a tavolban magasodo Katedralis tornyait. Sajnos ez a hely egyaltalan nincs jol feltuntetve, en csak azert tudtam, hogy ott van, ahol van, mert oktoberben feljottunk ide a gyerekekkel. Bar felhos volt az eg (tegnap este egy eleg komoly vihar volt, nagy villamcsapasokkal, dorgessel), latni lehetett a Katedralist, csak az volt szamomra furcsa, hogy egyaltalan semmilyen felemelo erzest nem ereztem, hogy lathatom... Picit megpihentunk, aztan kezdtuk keresni az utat lefele, ami a varosba visz. Na, hat ez meg egyaltalan sehogy sincs ott kijelolve. Az ut mellett jottunk be vegul, tehat ez a "megerkezes" minden volt, csak nem euforikus. A cuccokat lepakoltuk a szallon, hogy mar ne kelljen a Katedralisig cipelni, atvettuk a ciponket, mert a labunk mar nagyon-nagyonb fajt, es megkezdtuk az utolso 3 kmt a kozpontig. Az utcak csak kanyarodtak, mi meg csak mentunk es mentunk, minden sarkon mar a Katedralist vltem felfedezni, holott tudtam, hogy meg nem lehet az.
Es akkor vegre valahara, 12 hosszu nap utan ott voltam a Katedralis elott!!!!!!!!! az utolso 20 m-t futottam es ugraltam :) annyira jo volt, mintha valami hatalmas dolgot hajtottam volna vegre! Sikerult a deli misere is bemennunk, 11:45-re erkeztunk meg ugyanis. A mise jo volt, helyunk mar csak a foldon volt, es bizony leultunk, mert mar annyira faradtak voltunk (vagyunk), hogy nem birtunk allni. Az nem tetszett, hogy kozben a turistak (nem zarandokok) jarkaltak es fotoztak, nem volt meghitt a mise hangulata, de hat ez van. Nem memntunk rogton megolelni az apostolt, mert hatalams volt a sor. Inkabb kivaltottuk az okleveleket, nagyon szep, latinul deklinaltak a keresztnevem :D
Ebed utan visszamentunk a Katedralisba es atoleltuk a Szentet, ahogy kell. Kertem is, persze. Nem tudom, hogy el szabad-e arulni, hogy mit... de feluletesen megteszem. 2 embernek kivantam nagyon jo egeszseget.
Picit pihentunk a Katedralis elott, ez alatt azt kell erteni, hogy lefekudtunk a teren, ahogy a tobbi zarandok, es csak neztunk ki a fejunkbol. Meg mindig furcsa elhinnem, hogy holnap nem kell 5kor kelnem es gyalogolnom. Furcsa, hianyozni fog egy picit :)
Holnap atutazunk Finisterrebe, ahova most nem gyalog megyek, de biztos vagyok benne, hogy eljon ennek is az ideje. Holnap tehat neplemente a "vilag vegen" :)
2012. július 25., szerda
11.nap: Melide- Pedrouzo, es mar csak 20 km Santiagoig
Ahelyett, hogy most hirtelen megprobalnek minden egyes napot gyorsan leblogolni, ugy dontottem, hogy leirom a mai napot, mert ma van az utolso elotti nap: holnap megerkezunk Santiagoba!
Termeszetesen utolsagosan leirom majd reszletesen az osszes fuggoben levo napot, az O Cebreioro-i nagy fordulatot, meg, hogy kikkel talalkoztunk, mi jart a fejemben, stb.
De akkor jojjon a mai nap. 33 km-t tettunk meg, es mivel tegnap is kb szinte ekkora tavon gyalogoltunk, a mai nap mar nagyon nehez volt neha. Iszonyatosan fajt a jobb talpam kulso resze (minden nap ujabb es ujabb fajdalmakat tapasztalok magamon :D bar, ez a talpam mar faj egy ideje), az utolso 3 km-t megtenni tenyleg nagyon nehez volt most is. Amire gondoltam az a holnap. Nem hiszem el, hogy ennyi ido utan holnap vegre megerkezunk! Egy reszrol nagyon varom, hogy milyen lesz, sokszor elkepzeltem utkozben... persze, aztan a valosag biztosan masmilyen lesz. Masreszt sajnalom, hogy vege. Nagyon jo volt, minden fajdalom ellenere, ugy erzem, hogy ezt en meg meg fogom ismetelni.
Szoval most ez a ket erzes kavarog bennem: nagyon varom, hogy ott legyek a Katedralis elott, de picit szomoru is vagyok, hogy ennyi volt, vege. A lelkem melyen persze tudom, hogy bar fizikailag vege lesz az utnak, de most kezdodik csak el (pontosabban folytatodik) a belso ut.
Ezen a mai szakaszon volt egy kis emlekmu, amit annak az zarandoknak az emlekere allitottak, aki 1993-ban a Camino kozben halt meg. Meg aztan egy masik egy nonek az emlekere, aki Santiagoban halt meg, miutan befejezte a 2. Caminojat...
Egyebkent biztosan sokaig fog meg tartani, hogy minden konkluziot levonjak az utbol, de van egy dolog, amire mar most radobbentem. Ez pedig a kovetkezo: minden kerdesre a valasz sokkal egyszerubb, mint gondolnank. (majd leirom, hogy minek kapcsan jottem erre ra...).
Holnap 20 km es Santiago.... hat, tenyleg nem hiszem el, hogy ilyen kozel vagyok... Nagy ut volt.
Termeszetesen utolsagosan leirom majd reszletesen az osszes fuggoben levo napot, az O Cebreioro-i nagy fordulatot, meg, hogy kikkel talalkoztunk, mi jart a fejemben, stb.
De akkor jojjon a mai nap. 33 km-t tettunk meg, es mivel tegnap is kb szinte ekkora tavon gyalogoltunk, a mai nap mar nagyon nehez volt neha. Iszonyatosan fajt a jobb talpam kulso resze (minden nap ujabb es ujabb fajdalmakat tapasztalok magamon :D bar, ez a talpam mar faj egy ideje), az utolso 3 km-t megtenni tenyleg nagyon nehez volt most is. Amire gondoltam az a holnap. Nem hiszem el, hogy ennyi ido utan holnap vegre megerkezunk! Egy reszrol nagyon varom, hogy milyen lesz, sokszor elkepzeltem utkozben... persze, aztan a valosag biztosan masmilyen lesz. Masreszt sajnalom, hogy vege. Nagyon jo volt, minden fajdalom ellenere, ugy erzem, hogy ezt en meg meg fogom ismetelni.
Szoval most ez a ket erzes kavarog bennem: nagyon varom, hogy ott legyek a Katedralis elott, de picit szomoru is vagyok, hogy ennyi volt, vege. A lelkem melyen persze tudom, hogy bar fizikailag vege lesz az utnak, de most kezdodik csak el (pontosabban folytatodik) a belso ut.
Ezen a mai szakaszon volt egy kis emlekmu, amit annak az zarandoknak az emlekere allitottak, aki 1993-ban a Camino kozben halt meg. Meg aztan egy masik egy nonek az emlekere, aki Santiagoban halt meg, miutan befejezte a 2. Caminojat...
Egyebkent biztosan sokaig fog meg tartani, hogy minden konkluziot levonjak az utbol, de van egy dolog, amire mar most radobbentem. Ez pedig a kovetkezo: minden kerdesre a valasz sokkal egyszerubb, mint gondolnank. (majd leirom, hogy minek kapcsan jottem erre ra...).
Holnap 20 km es Santiago.... hat, tenyleg nem hiszem el, hogy ilyen kozel vagyok... Nagy ut volt.
2012. július 22., vasárnap
5.nap Cacabelos-Vega de Valcarce- a melypont
Megint sajnos nincs idom sokat irni, es behozni a lemaradasom. Az 5.nappal kapcsolatban csak annyiit irok, hogy ez volt az abszolut lelki melypont, legalabbis volt 4 km, ami vegtelennek tunt. Az ut az autopalya mellett ment, nagyon meleg volt, unalmas, monoton, meg a zene sem segitett sokat. Azt mondtak, hogy mar csak 2-3 km a kovetkezo falu, ami lehet, annyi volt, de nekem 100-nak tunt...
Fontos volt minel kozelebb megszallni O cebreiorohoz, mert ez egy 1400 m magas hegy, eleg faraszto, 11 km-es emelkedovel, es szerettuk volna kora reggel letudni ezt a tavot. Igy valahogy nagy erot vettem magamon, es lekuzdottem a faradtsagot, de ez akkor inkabb mentalis faradtsag volt, nem annyira fizikai.
Vega de Valcare egyebkent egy nagyon kis helyes falu, van egy jeghideg folyocskaja, ami megint csodakat muvelt a terdemmel :)
Es ez volt az utolso ejszakank Castilla y Leonban, mert masnap vegre valahara megerkeztunk Galiciaba.... folyt.kov. a 6.nap kronikajaval holnap.
Fontos volt minel kozelebb megszallni O cebreiorohoz, mert ez egy 1400 m magas hegy, eleg faraszto, 11 km-es emelkedovel, es szerettuk volna kora reggel letudni ezt a tavot. Igy valahogy nagy erot vettem magamon, es lekuzdottem a faradtsagot, de ez akkor inkabb mentalis faradtsag volt, nem annyira fizikai.
Vega de Valcare egyebkent egy nagyon kis helyes falu, van egy jeghideg folyocskaja, ami megint csodakat muvelt a terdemmel :)
Es ez volt az utolso ejszakank Castilla y Leonban, mert masnap vegre valahara megerkeztunk Galiciaba.... folyt.kov. a 6.nap kronikajaval holnap.
2012. július 21., szombat
4.nap- Molinaseca-Cacabelos
Ahogy irtam, a 3.nap este, miutan megtettunk 37 km-t, nem ugy nezett ki a terdem, hogy masnap legyalogoljak ujabb killometereket. De mar ekkor eldontottem, hogy folytatni fogom :)
Azt viszont tegnap kihagytam, hogy Molinaseca elott tallakoztunk egy bilbaoi sraccal, aki a kutyajaval csinalta a Caminot. Azert irom mult idoben, mert kenytelen volt feladni a kutya miatt. Szegeny allat nagyon szenvedett a meleg miatt, teljesen kifaradt, ezert a srac ugy dontott, hogy hazamennek. Egyebkent nagyon szimpi volt, sajnalom, hogy nem tudtak folytatni. BArki, akivel eddig beszeltunk, es megtette ezt a bizonyos terdgyilkos szakaszt, azt mondta, hogy ez volt alegdurvabb, sot, akik mar ismerik az egesz Caminot, szerintuk is ez a legnehezebb. Magyaran, ugy nez ki, hogy a nehezen mar tulvagyunk. Remelem, ez igaz....
Folytatom ott, hogy 4.nap felkeltem :) A 3.nap ota minden reggelem a kov.modon zajlik: ebreszto reggel 5-kor (azert muszaj ilyen koran kelni, hogy a legnagyobb hosegben ne kelljen gyalogolni). Kb. 30 percet vesz igenybe a "szepitkezes", ami abbol all, hogy bekenem+megmaszirozom a terdem Radio Salillal (ez az a bizonyos sp.krem, amit a terdemre vettem). Compeeddel bekenem a labfejem, labujjaim, hogy ne legyen vizholyagom (ez eddig csodasan bevalt, mert egyikunknek sincs vizholyagja). Este pedig koromvirag kremet hasznalunk, ez is nagyon jol hasznal. Ezt kovetoen leragasztom sebtapasszal a butykeim, hogy a cipo ne nyomja nagyon. Eleg jol mukodik ez a dolog is, bar a butykom azert erzekeny nyomasra. Vegul pedig felhuzom es beigazitom a terdvedoket :) A legutolso lepes pedig a reggeli bemelegites, hogy ne huzodjon meg tovabbi izmom, ill. jo arra is, hogy az izomlazat elkeruljuk.
Visszaterek a 4.naphoz. Elmeletileg ez a szakasz 1-es erossegu, azaz a legkonnyebb besorolast kapta a konyvem szerint. Nos, es aznap reggel, amikor meglattam egy kisebb lejtot, lepcsot vagy emelkedot, sirni tudtam volna, de komolyan. Nagyon lassan haladtunk, annyira, hogy amikor Ponferradaban a varoson belul lepcson kellett lemenni, tobb oreg bacsi es neni valosaggal elsprintelt mellettem. Csak ugy tudtam lejonni, hogy rezsutosan, kozben pedig a botra tamaszkodtam. Meglattam magam valamelyik kirakatban, es annyira komikus volt ez a szituacio, hogy sajat magamon rohogve jottem le tovabb. Egyebkent minden napnak megvan a maga fenypontja, de ugyanigy a pokla is. Csodalatos modon (pontosabban, ahogy az izuletek bemelegedtek), egyre konnyebb volt gyalogolnom, kozben zenet hallgattam, ami szinten segit, mondhatni, nagyjabol elmult a fajdalom a terdemben. Sajnos azonban az egesz szakasz aszfalton es tuzo napon huzodik, igy mire a 23 km tajan jartunk, mar annyira elegem volt az egeszbol, hogy tobbszor megkerdeztem magamtol, hogy normalis vagyok-e, hogy ezt csinalom, meg, hogy minek csinalom, miert kell nekem itt a tuzo napon, fajos terddel, hulla faradtan gyalogolnom... Az utolso 3 km valosaggal szenvedes volt.Azt hittem, hogy nem fogok beerni.... Aztan egy kis erdos teruleten osszefutottunk egy emberrel, akinek ott az erdo kellos kozeben, egy kellemes kis arnyekban volt egy standja. A zarandokoknak kinalt dinnyet, vizet, ilyesmi... Allitolag 14-szer megcsinalta a Caminot. Kerdezte, hogy hogy vagyunk. Mondom, nezz a terdemre, mindketton terdmerevito, mar 20 km-t legyalogoltam, hulla vagyok, tok nehez ez az egesz... Erre azt mondta (es igaza volt), hogy senki se mondta, hogy a Caminot konnyu megcsinalni, mert olyan, mint az elet: nehez. Egyebkent azt kell megallapitanom, hogy altalaban olyan emberekkel akadtunk eddig ossze, akik nem eloszor csinaljak a Caminot. Valami olyan ez, hogy, ha egyszer elkezded, nem tudom abbahagyni, es mostanaban mar en is kezdek igy erezni. Persze, meg messze a vege, de szeretnem majd ujra megcsinalni.
Vlahogy lenyomtuk az utolso par km-t is, mire vegre megerkeztunk Cacabelosba. A szallon megismerkedtunk par emberrel: egy galiciai sraccal, meg Albertoval. A galiciairol annyit, hogy egy kicsit orult, de most nem reszletezem, hogy miert :) Sokat nevettunk aznap este, es ez mindig jo :)
Tovabba, a szallason volt az az oreg bacsika (kb 75 eves), akit meg par napja a keresztnel lattunk fent. Szegenyke alig docog, egyedul csinalja a Caminot, de megy, es nem adja fel o sem. A keresztnel en komolyan azt gondoltam, hogy elajul, mert annyira meleg volt, es szinte tantorgott szegenyke. De ezek szerint megiscsak sikerult neki lejonni a brutalis terdgyilkos lejton. Van egy oreg nenike is, aki szinten kb 75 eves. Eloszor azt hittem, hogy hajlektalan, mert egy kareval jarkal (pontosabban valami olyasmi,mint egy jarokeret, csak gurul). Kiderult, hogy o is zarandok! :O Es, hogy mar legyalogolta a Roma-Jeruzsalem utat... haaaat, na ilyenkor van az, hogy hisztisnek es kenyesnek erzem magam, hogy 27 evesen nem tudok napi 30 km-t megtenni.
Delutan meg lementunk a folyohoz (mert hal Istennek itt is van egy hideg folyocska), es a terdem lehutottem benne. Ez mindig annyira frissito, sokkal jobban vagyok utana.
Ennek a napnak az volt a tanulsaga, hogy mindenkinek faj valamilye, es bele kell torodni, hogy amig gyalogolni fogunk, addig ez a fajdalom velunk marad. Es igaz, hogy faj, de ez az, ami nemesit (legalabbis remelem).
Azt viszont tegnap kihagytam, hogy Molinaseca elott tallakoztunk egy bilbaoi sraccal, aki a kutyajaval csinalta a Caminot. Azert irom mult idoben, mert kenytelen volt feladni a kutya miatt. Szegeny allat nagyon szenvedett a meleg miatt, teljesen kifaradt, ezert a srac ugy dontott, hogy hazamennek. Egyebkent nagyon szimpi volt, sajnalom, hogy nem tudtak folytatni. BArki, akivel eddig beszeltunk, es megtette ezt a bizonyos terdgyilkos szakaszt, azt mondta, hogy ez volt alegdurvabb, sot, akik mar ismerik az egesz Caminot, szerintuk is ez a legnehezebb. Magyaran, ugy nez ki, hogy a nehezen mar tulvagyunk. Remelem, ez igaz....
Folytatom ott, hogy 4.nap felkeltem :) A 3.nap ota minden reggelem a kov.modon zajlik: ebreszto reggel 5-kor (azert muszaj ilyen koran kelni, hogy a legnagyobb hosegben ne kelljen gyalogolni). Kb. 30 percet vesz igenybe a "szepitkezes", ami abbol all, hogy bekenem+megmaszirozom a terdem Radio Salillal (ez az a bizonyos sp.krem, amit a terdemre vettem). Compeeddel bekenem a labfejem, labujjaim, hogy ne legyen vizholyagom (ez eddig csodasan bevalt, mert egyikunknek sincs vizholyagja). Este pedig koromvirag kremet hasznalunk, ez is nagyon jol hasznal. Ezt kovetoen leragasztom sebtapasszal a butykeim, hogy a cipo ne nyomja nagyon. Eleg jol mukodik ez a dolog is, bar a butykom azert erzekeny nyomasra. Vegul pedig felhuzom es beigazitom a terdvedoket :) A legutolso lepes pedig a reggeli bemelegites, hogy ne huzodjon meg tovabbi izmom, ill. jo arra is, hogy az izomlazat elkeruljuk.
Visszaterek a 4.naphoz. Elmeletileg ez a szakasz 1-es erossegu, azaz a legkonnyebb besorolast kapta a konyvem szerint. Nos, es aznap reggel, amikor meglattam egy kisebb lejtot, lepcsot vagy emelkedot, sirni tudtam volna, de komolyan. Nagyon lassan haladtunk, annyira, hogy amikor Ponferradaban a varoson belul lepcson kellett lemenni, tobb oreg bacsi es neni valosaggal elsprintelt mellettem. Csak ugy tudtam lejonni, hogy rezsutosan, kozben pedig a botra tamaszkodtam. Meglattam magam valamelyik kirakatban, es annyira komikus volt ez a szituacio, hogy sajat magamon rohogve jottem le tovabb. Egyebkent minden napnak megvan a maga fenypontja, de ugyanigy a pokla is. Csodalatos modon (pontosabban, ahogy az izuletek bemelegedtek), egyre konnyebb volt gyalogolnom, kozben zenet hallgattam, ami szinten segit, mondhatni, nagyjabol elmult a fajdalom a terdemben. Sajnos azonban az egesz szakasz aszfalton es tuzo napon huzodik, igy mire a 23 km tajan jartunk, mar annyira elegem volt az egeszbol, hogy tobbszor megkerdeztem magamtol, hogy normalis vagyok-e, hogy ezt csinalom, meg, hogy minek csinalom, miert kell nekem itt a tuzo napon, fajos terddel, hulla faradtan gyalogolnom... Az utolso 3 km valosaggal szenvedes volt.Azt hittem, hogy nem fogok beerni.... Aztan egy kis erdos teruleten osszefutottunk egy emberrel, akinek ott az erdo kellos kozeben, egy kellemes kis arnyekban volt egy standja. A zarandokoknak kinalt dinnyet, vizet, ilyesmi... Allitolag 14-szer megcsinalta a Caminot. Kerdezte, hogy hogy vagyunk. Mondom, nezz a terdemre, mindketton terdmerevito, mar 20 km-t legyalogoltam, hulla vagyok, tok nehez ez az egesz... Erre azt mondta (es igaza volt), hogy senki se mondta, hogy a Caminot konnyu megcsinalni, mert olyan, mint az elet: nehez. Egyebkent azt kell megallapitanom, hogy altalaban olyan emberekkel akadtunk eddig ossze, akik nem eloszor csinaljak a Caminot. Valami olyan ez, hogy, ha egyszer elkezded, nem tudom abbahagyni, es mostanaban mar en is kezdek igy erezni. Persze, meg messze a vege, de szeretnem majd ujra megcsinalni.
Vlahogy lenyomtuk az utolso par km-t is, mire vegre megerkeztunk Cacabelosba. A szallon megismerkedtunk par emberrel: egy galiciai sraccal, meg Albertoval. A galiciairol annyit, hogy egy kicsit orult, de most nem reszletezem, hogy miert :) Sokat nevettunk aznap este, es ez mindig jo :)
Tovabba, a szallason volt az az oreg bacsika (kb 75 eves), akit meg par napja a keresztnel lattunk fent. Szegenyke alig docog, egyedul csinalja a Caminot, de megy, es nem adja fel o sem. A keresztnel en komolyan azt gondoltam, hogy elajul, mert annyira meleg volt, es szinte tantorgott szegenyke. De ezek szerint megiscsak sikerult neki lejonni a brutalis terdgyilkos lejton. Van egy oreg nenike is, aki szinten kb 75 eves. Eloszor azt hittem, hogy hajlektalan, mert egy kareval jarkal (pontosabban valami olyasmi,mint egy jarokeret, csak gurul). Kiderult, hogy o is zarandok! :O Es, hogy mar legyalogolta a Roma-Jeruzsalem utat... haaaat, na ilyenkor van az, hogy hisztisnek es kenyesnek erzem magam, hogy 27 evesen nem tudok napi 30 km-t megtenni.
Delutan meg lementunk a folyohoz (mert hal Istennek itt is van egy hideg folyocska), es a terdem lehutottem benne. Ez mindig annyira frissito, sokkal jobban vagyok utana.
Ennek a napnak az volt a tanulsaga, hogy mindenkinek faj valamilye, es bele kell torodni, hogy amig gyalogolni fogunk, addig ez a fajdalom velunk marad. Es igaz, hogy faj, de ez az, ami nemesit (legalabbis remelem).
2012. július 20., péntek
3.nap-Santa Catalina-Molimaseca- avagy a brutalis terdgyilkos
...Pedig a regrel nagyon jol indult. Meg visszaterve a poloskakhoz, bizony bebizonyosodott, hogy a masik szallason tenyleg voltak, allitolag mar egy hete!!! Szoval szerencsere megusztuk a poloskakat, de ejjel nagyon rosszul aludtam, allandoan felebredtem, es amikor a poloskakra gonmdoltam, mindenem viszketett.
Regel koran elindultunk, mert a cel az volt, hogy probaljunk meg hozni a lemaradason. Volt egy unalmasabb, orszagut menti szakasz, de aztan jott az erdo, ami gyonyoru volt. Ismet felteem agamnak a kerdest, hogy ki vagyok, a valaszom pedig valtozot: a termeszet resze vagyok. Persze, ez nem tunmik nagy dolognak, mert ezt minmdenki tudja, de enek a felismerese igenis nagy dolog. Latni a tobbszaz eves fakat, a gyokereiket, az erintelen termeszetet es tudni, hogy en is a reszese vagyok ennek a csodanak...
Ezutan kezdodott az emelkedo. Kb 750 m-es szintkulonbseget kellett megtennunk, hogy feljussunk Cruz de Fierro-hoz, ami a Camino legmagasab pontja, 1500 m magasan van, es it talalhato egy kereszt, ahova a zarandokok a sajat hazajukbol hozot kovet helyezik le. Ekkor mar iszonyatosan tuzot a nap, semmi arnyek, felho, menedek nem volt, pedig meg csak f.11 volt reggel. Meghato pillanat volt megpillantani a keresztet 20 km gyaloglas utan... Leraktam a kovem, picit megpihentunk, es elkezdtuk az ereszkedest 600 m-re.
Na ez BRUTALIS volt. Semmi arnyek, szarazsag, egy kis elhagyatott osveny. 8 km-en keresztul nem volt SEMMI! se egy ember, se egy falu, se egy auto, elvetve par bringas zarandok. Az osveny iszonyatosan meredek, koves, csuszkaltunk jobbra-balra... szornyu volt. Belegondoltyam, hogy ha itt valami tortenik, nbem tudom, hogy lehetne a kulvilagal kapcsolatot teremteni, mert itt a mobilok se menek vm jol. Es vanak, akik ezt egyedul csinaljak vegig... bator emberek.
Vegre, nagy nehezen, fajos terddel lejutottunk El ACebo-ba. Ekkotr ugy ereztuk, hogy nbem megyunk tovab, ott alszunk. Csakhogy jott egy holgy, aki azt mondta, hogy a hatralevo, allitolag 8km MolinaSECAIG NEM OLYAN VESZES, ES MEG CSAK DU.2 ORA VAN, menjunk tovabb. Ebed utan ugy dontottunk (utolag elismerem, hogy valszeg nem volt eletem legjobb dontese, de hat most mar mindegy), hogy folytatjuk az uta, de most mar az orszaguton, mert allitolag a hagyomanyos foldut eleg gazos ott is. Az aszfalt a nagy hosegben megolvadt, a botom beleragadt, a cipom is, tovabbra is 0 arnyek es menedek, kb 37 fok, tuzo nap, es ekkorra mar nagyon fajt a terdem. De nem volt mit teni, ha mar elindultunk, nincs visszaut... Ami motivalt az az volt, hogy masnap nem kell folytanom az ereszkedest, ill. hogy Molinasecaban van patika, amire egyre nagyobb szuksegem volt....
Du.5-re erkeztunk meg, totalisan kifaradva, a terdem (mindkettot) valahol a kereszt es Molinaseca kozt hagytam, ugy ereztem, hogy masnap nem fogok tudni labra allni... ZUhanyzas utan az elso utam a patikaba vezetett, ahol vettem, 2 terdvedot (azota is csak ebben gyaloglok), meg vm spanyol kremet, ami jo az izuleteknek. A patikus azt tanacsolta, hogy menjek bele a kb16 fokos folyoba, mert nagyon jot tesz gyaloglas utan a labnak. Tenyleg isteni erzes volt a folyo hideg vize... De meg tovabbra sem tudtam, hogy fogok masnap gyalogolni. Egy valamit tudtam, hogy nem adom fel. Viszont be kellet latnom, hogy a napi 30 km tobbe nem fog menni. Ha tovabb eroltetem a labam, a korhazban kotok majd ki, es nem lesz modom eljutni Santiagoig. Tehat ujratervezes tortent, rovidebb szakaszok, napi 23-25 km.
Most nem tudom leirni a kovetkezo 3 nap torteneset, a lenyeg, hogy mar GAliciaban vagyunk, a fele utat mar megtettuk, a terdem sokat javult, bar lejtokon meg mindig csillagokat latok.
Remelem, holnap tudok jelentkezni. Folyt.kov.
Regel koran elindultunk, mert a cel az volt, hogy probaljunk meg hozni a lemaradason. Volt egy unalmasabb, orszagut menti szakasz, de aztan jott az erdo, ami gyonyoru volt. Ismet felteem agamnak a kerdest, hogy ki vagyok, a valaszom pedig valtozot: a termeszet resze vagyok. Persze, ez nem tunmik nagy dolognak, mert ezt minmdenki tudja, de enek a felismerese igenis nagy dolog. Latni a tobbszaz eves fakat, a gyokereiket, az erintelen termeszetet es tudni, hogy en is a reszese vagyok ennek a csodanak...
Ezutan kezdodott az emelkedo. Kb 750 m-es szintkulonbseget kellett megtennunk, hogy feljussunk Cruz de Fierro-hoz, ami a Camino legmagasab pontja, 1500 m magasan van, es it talalhato egy kereszt, ahova a zarandokok a sajat hazajukbol hozot kovet helyezik le. Ekkor mar iszonyatosan tuzot a nap, semmi arnyek, felho, menedek nem volt, pedig meg csak f.11 volt reggel. Meghato pillanat volt megpillantani a keresztet 20 km gyaloglas utan... Leraktam a kovem, picit megpihentunk, es elkezdtuk az ereszkedest 600 m-re.
Na ez BRUTALIS volt. Semmi arnyek, szarazsag, egy kis elhagyatott osveny. 8 km-en keresztul nem volt SEMMI! se egy ember, se egy falu, se egy auto, elvetve par bringas zarandok. Az osveny iszonyatosan meredek, koves, csuszkaltunk jobbra-balra... szornyu volt. Belegondoltyam, hogy ha itt valami tortenik, nbem tudom, hogy lehetne a kulvilagal kapcsolatot teremteni, mert itt a mobilok se menek vm jol. Es vanak, akik ezt egyedul csinaljak vegig... bator emberek.
Vegre, nagy nehezen, fajos terddel lejutottunk El ACebo-ba. Ekkotr ugy ereztuk, hogy nbem megyunk tovab, ott alszunk. Csakhogy jott egy holgy, aki azt mondta, hogy a hatralevo, allitolag 8km MolinaSECAIG NEM OLYAN VESZES, ES MEG CSAK DU.2 ORA VAN, menjunk tovabb. Ebed utan ugy dontottunk (utolag elismerem, hogy valszeg nem volt eletem legjobb dontese, de hat most mar mindegy), hogy folytatjuk az uta, de most mar az orszaguton, mert allitolag a hagyomanyos foldut eleg gazos ott is. Az aszfalt a nagy hosegben megolvadt, a botom beleragadt, a cipom is, tovabbra is 0 arnyek es menedek, kb 37 fok, tuzo nap, es ekkorra mar nagyon fajt a terdem. De nem volt mit teni, ha mar elindultunk, nincs visszaut... Ami motivalt az az volt, hogy masnap nem kell folytanom az ereszkedest, ill. hogy Molinasecaban van patika, amire egyre nagyobb szuksegem volt....
Du.5-re erkeztunk meg, totalisan kifaradva, a terdem (mindkettot) valahol a kereszt es Molinaseca kozt hagytam, ugy ereztem, hogy masnap nem fogok tudni labra allni... ZUhanyzas utan az elso utam a patikaba vezetett, ahol vettem, 2 terdvedot (azota is csak ebben gyaloglok), meg vm spanyol kremet, ami jo az izuleteknek. A patikus azt tanacsolta, hogy menjek bele a kb16 fokos folyoba, mert nagyon jot tesz gyaloglas utan a labnak. Tenyleg isteni erzes volt a folyo hideg vize... De meg tovabbra sem tudtam, hogy fogok masnap gyalogolni. Egy valamit tudtam, hogy nem adom fel. Viszont be kellet latnom, hogy a napi 30 km tobbe nem fog menni. Ha tovabb eroltetem a labam, a korhazban kotok majd ki, es nem lesz modom eljutni Santiagoig. Tehat ujratervezes tortent, rovidebb szakaszok, napi 23-25 km.
Most nem tudom leirni a kovetkezo 3 nap torteneset, a lenyeg, hogy mar GAliciaban vagyunk, a fele utat mar megtettuk, a terdem sokat javult, bar lejtokon meg mindig csillagokat latok.
Remelem, holnap tudok jelentkezni. Folyt.kov.
2012. július 16., hétfő
2.nap- Puente y Hóspital de Obrigo- Santa Catalina de Somoza- Hannának
Ma reggel eleg nehez volt felkelnem. Amikor nyujtani kezdtem, a combom, terdem, vadlim nagyon huzodott, szurt minden nyujto mozdulat. Komolyan azt hittem, hogy a mai napot nem fogom kibirni. Felvettem a cipom, nyomta a butykom. na, ekkor mar szinte biztos voltam benne, hogy ez nem fog menni. Leragasztottam a butykom specko sebtapasszal, de meg igy is fajt. Kinyitottam az ablakot, megcsapott a hideg, kegyetlenul hideg levego....
Osszepakoltunk, reggeliztunk (kave sajnos nem volt), aztan elindultunk. Nem tudom, minek koszonheto, de kb 1 km utan ereztem, hogy a butykom mar nem faj. Megtetteunk kb meg 1-2 km-t, es ugy ereztem, a terdem is jobb! Lehet, hogy a sok pozitiv energiat, amit felem kuldtetek, az segitett. Nagyon KOSZONOM! Mert mire Astorgaba ertunk (16 km), mar egyaltalan nem fajt a terdem, de a butykom sem!
Meg Astorga elott az ut dimbes-dombos volt, koves- es ez kifejezetten nem jo a terdnek, foleg lefele jonni a dombokon. Hosszu szakaszok, foldek mellett (de legalabb nem orszagut), es olyan hideg, hogy a leheletem is lattam, de tenyleg. Max 7-8 fok lehetett, volgyekben lehet, meg ennyi sem. Egyszer csak a semmiben feltunt egy pajta, amit atalakitottak egy pihenonek, de hippy stilusban. Van rola fenykeme, majd utolag feltoltom (most nem tudom megoldani a telefon-szamitogep kapcsolatot). Es mindez onkentes alapon, azaz ki ki annyi penzt ad, amennyit akar. Nagyon laza volt :)) Megittunk egy kavet, vegre, ettem egy banant is, egy-ket kekszet, es mar mentunk is tovabb megujult erovel Astorgaba.
Mar reggeltol arra gondoltam, hogy ma jul.16-a van. Ez a datum azert fontos, mert pontosan 1 evvel ezelott ezen a napon hazasodtak ossze Hanna szulei, es en lehettem a menyasszony tanuja. Szoval ma sokat gondoltam rajuk, mindharmukra, es csak remelni tudom, hogy jol vannak.
Astorgaban tizoraiztunk, kb 1 orat pihentunk, kozben megalltunk a patikaban gumifasliert, mert holnap mar eleg komoly szintkulonbseget kell megtennunk, megkezdjuk a hegyes szakaszt. Vegul nem jutottunk el El Gansoig. En birtam volna, ma kifejezetten jo fizikai allapotban vagyok, de mivel nem egyedul csinalom a Caminot, nem csak az en allapotomtol fugg, hogy mennyit megyunk. Es a tegnapi napbol kiindulva, jobb hamarabb megallni, tobbet pihenni, mint feleslegesen megterhelni magunkat. Santa Catalinaig az utolso szakasz igy is eleg nehez volt, mert mar del volt, iszonyatosan tuzott a nap, es megint minden arnyek, fa es menedek nelkuli uton kellett jonnunk kb 5-6 km-t.
Ez a Santa Catalina egy annyira kicsi tepelules, hogy meg csak egy kis uzletecske sincs, csak ket albergue (zarandokszallo). Mivel az egyik poloska gyanus volt, atjottunk ebbe a masikba, ez talan mentes poloskaktol. Mi voltunk az elsok itt, de most mar egy csomoan vannak, koztuk sok olyan, akivel mar valahol talalkoztunk. Ez a Camino tenyleg olyan, mint egy nagy csalad :) Van itt egy csalad, 2 gyerekkel, akik kb 8-10 evesek. Nagyon durva, hogy sokkal jobban birjak a zarandoklatot, mint a szuleik...
Amikor az apacaknal voltunk, az esti aldasnal feltette azokat a kerdeseket, amelyekre a zarandok keresi a valaszt: az 1. ez: Ki vagyok? Reggel a valaszom az volt, hogy fajdalom. Most mar nem, mostmar egyre jobban vagyok. Csak maradjon is igy.
Holnap megprobaljuk behozni a ma elmaradt 4 km-t. Majd jelentkezem.
Osszepakoltunk, reggeliztunk (kave sajnos nem volt), aztan elindultunk. Nem tudom, minek koszonheto, de kb 1 km utan ereztem, hogy a butykom mar nem faj. Megtetteunk kb meg 1-2 km-t, es ugy ereztem, a terdem is jobb! Lehet, hogy a sok pozitiv energiat, amit felem kuldtetek, az segitett. Nagyon KOSZONOM! Mert mire Astorgaba ertunk (16 km), mar egyaltalan nem fajt a terdem, de a butykom sem!
Meg Astorga elott az ut dimbes-dombos volt, koves- es ez kifejezetten nem jo a terdnek, foleg lefele jonni a dombokon. Hosszu szakaszok, foldek mellett (de legalabb nem orszagut), es olyan hideg, hogy a leheletem is lattam, de tenyleg. Max 7-8 fok lehetett, volgyekben lehet, meg ennyi sem. Egyszer csak a semmiben feltunt egy pajta, amit atalakitottak egy pihenonek, de hippy stilusban. Van rola fenykeme, majd utolag feltoltom (most nem tudom megoldani a telefon-szamitogep kapcsolatot). Es mindez onkentes alapon, azaz ki ki annyi penzt ad, amennyit akar. Nagyon laza volt :)) Megittunk egy kavet, vegre, ettem egy banant is, egy-ket kekszet, es mar mentunk is tovabb megujult erovel Astorgaba.
Mar reggeltol arra gondoltam, hogy ma jul.16-a van. Ez a datum azert fontos, mert pontosan 1 evvel ezelott ezen a napon hazasodtak ossze Hanna szulei, es en lehettem a menyasszony tanuja. Szoval ma sokat gondoltam rajuk, mindharmukra, es csak remelni tudom, hogy jol vannak.
Astorgaban tizoraiztunk, kb 1 orat pihentunk, kozben megalltunk a patikaban gumifasliert, mert holnap mar eleg komoly szintkulonbseget kell megtennunk, megkezdjuk a hegyes szakaszt. Vegul nem jutottunk el El Gansoig. En birtam volna, ma kifejezetten jo fizikai allapotban vagyok, de mivel nem egyedul csinalom a Caminot, nem csak az en allapotomtol fugg, hogy mennyit megyunk. Es a tegnapi napbol kiindulva, jobb hamarabb megallni, tobbet pihenni, mint feleslegesen megterhelni magunkat. Santa Catalinaig az utolso szakasz igy is eleg nehez volt, mert mar del volt, iszonyatosan tuzott a nap, es megint minden arnyek, fa es menedek nelkuli uton kellett jonnunk kb 5-6 km-t.
Ez a Santa Catalina egy annyira kicsi tepelules, hogy meg csak egy kis uzletecske sincs, csak ket albergue (zarandokszallo). Mivel az egyik poloska gyanus volt, atjottunk ebbe a masikba, ez talan mentes poloskaktol. Mi voltunk az elsok itt, de most mar egy csomoan vannak, koztuk sok olyan, akivel mar valahol talalkoztunk. Ez a Camino tenyleg olyan, mint egy nagy csalad :) Van itt egy csalad, 2 gyerekkel, akik kb 8-10 evesek. Nagyon durva, hogy sokkal jobban birjak a zarandoklatot, mint a szuleik...
Amikor az apacaknal voltunk, az esti aldasnal feltette azokat a kerdeseket, amelyekre a zarandok keresi a valaszt: az 1. ez: Ki vagyok? Reggel a valaszom az volt, hogy fajdalom. Most mar nem, mostmar egyre jobban vagyok. Csak maradjon is igy.
Holnap megprobaljuk behozni a ma elmaradt 4 km-t. Majd jelentkezem.
2012. július 15., vasárnap
1.nap- Leon- Puente y Hospital de Orbigo- avagy az uj sepru jol seper...
... csak nagyon gyorsan elkopik. De ezt meg ma reggel nem tudtam.
Kicsit kesobb indultunk, mint terveztuk. 6.45kor indultunk egy csomo mas zarandokkal Leonbol. Mivel nagyon hideg volt, tenyleg igaz az a reggeli 9 fok, gyorsan tudtunk haladni, meghaladtuk a 6 km/h sebesseget (hatizsakkal, aminek a sulyat redukaltam :)). Tehat az elso 20 km nagyjabol ebben a tempoban ment, igaz, sokszor monoton volt, mert az orszagut mellett haladtunk, hosszu, egyenes szakaszok, de akkoris. Azt hittem, nagyon kiralyak vagyunk.
21 km utan megalltunk enni es kavezni. Na utana nehez volt ujra felkelni, de akkor azt gondoltam, hogy mar csak 10 km van hatra a kiszemelt helyisegig.
Ez nem igy volt. Az a helyzet, hogy valszeg az utikonyvben a tavolsagokat a tablak kozott merik, nekunk pedig Leonon belul is meg kellett tennunk kb 4 km-t. Na meg ez a Villadangos is egy eleg hosszu varoska, azon belul is gyalogoltunk kb 3 km-t. A lenyeg, hogy elindultunk abban a remenyben, hogy mar csak 10 km, de ebbol 17 lett (!!!). Az utolso 8 km raadasul megint az orszagut mellett, arnyek es menedek nelkul, tok egyenes, vegelathatatlan ut. Es ekkorra mar tuzott a nap, mert del volt. Csak mentunk es mentunk. Mar mindenem fajt, de leginkabb a jobb labamon egy butyok, aminek a letezeserol eddig nem tudtam. Az utolso 2-3 km egyenesen brutalis volt. Mar csak arra tudtam gondolni, hogy ha ma letudom ezt a szakaszt, akkor holnap mar nem kell rajta vegigmennem. Ekkorra mar a hatsocomb es vadlim kozti terulet (ami izom, inszalag vagy nem tudom, mi) is nagyon fajt. De aztan vegre megerkeztunk Puente y Hospital de Obrigo-ba. A kohidon (ami nagyon szep mellesleg) mar tenyleg csak vonszolni tudtam magam. Szerencsere az elso helyen kaptunk szallast, a zuhanyzas, ebed es kave sokat javitottak az allapotomon, de sajnos tovabbra is faj a vadlim es combom kozti terulet. Igaz, miota pihent egy picit, mar sokat javult. Remelem, holnapra elmulik, mert meg csak az 1.napon vagyok tul.
Holnap a terv szerint 36 km-t kene menni, de ezt valszeg 30-ra redukaljuk, muszaj a tempobol visszavenni. A cel El Ganso.
Kuldjetek a pozitiv energiat a labam fele :)
Kicsit kesobb indultunk, mint terveztuk. 6.45kor indultunk egy csomo mas zarandokkal Leonbol. Mivel nagyon hideg volt, tenyleg igaz az a reggeli 9 fok, gyorsan tudtunk haladni, meghaladtuk a 6 km/h sebesseget (hatizsakkal, aminek a sulyat redukaltam :)). Tehat az elso 20 km nagyjabol ebben a tempoban ment, igaz, sokszor monoton volt, mert az orszagut mellett haladtunk, hosszu, egyenes szakaszok, de akkoris. Azt hittem, nagyon kiralyak vagyunk.
21 km utan megalltunk enni es kavezni. Na utana nehez volt ujra felkelni, de akkor azt gondoltam, hogy mar csak 10 km van hatra a kiszemelt helyisegig.
Ez nem igy volt. Az a helyzet, hogy valszeg az utikonyvben a tavolsagokat a tablak kozott merik, nekunk pedig Leonon belul is meg kellett tennunk kb 4 km-t. Na meg ez a Villadangos is egy eleg hosszu varoska, azon belul is gyalogoltunk kb 3 km-t. A lenyeg, hogy elindultunk abban a remenyben, hogy mar csak 10 km, de ebbol 17 lett (!!!). Az utolso 8 km raadasul megint az orszagut mellett, arnyek es menedek nelkul, tok egyenes, vegelathatatlan ut. Es ekkorra mar tuzott a nap, mert del volt. Csak mentunk es mentunk. Mar mindenem fajt, de leginkabb a jobb labamon egy butyok, aminek a letezeserol eddig nem tudtam. Az utolso 2-3 km egyenesen brutalis volt. Mar csak arra tudtam gondolni, hogy ha ma letudom ezt a szakaszt, akkor holnap mar nem kell rajta vegigmennem. Ekkorra mar a hatsocomb es vadlim kozti terulet (ami izom, inszalag vagy nem tudom, mi) is nagyon fajt. De aztan vegre megerkeztunk Puente y Hospital de Obrigo-ba. A kohidon (ami nagyon szep mellesleg) mar tenyleg csak vonszolni tudtam magam. Szerencsere az elso helyen kaptunk szallast, a zuhanyzas, ebed es kave sokat javitottak az allapotomon, de sajnos tovabbra is faj a vadlim es combom kozti terulet. Igaz, miota pihent egy picit, mar sokat javult. Remelem, holnapra elmulik, mert meg csak az 1.napon vagyok tul.
Holnap a terv szerint 36 km-t kene menni, de ezt valszeg 30-ra redukaljuk, muszaj a tempobol visszavenni. A cel El Ganso.
Kuldjetek a pozitiv energiat a labam fele :)
0.nap- 800 km-rel kozelebb :) Leon
Tegnap sajnos nem tudtam blogolni, de ezt ma potolni tudom (bocs,most egy ideig nem lesznek ekezetek).
Mikor tegnap reggel mindent bepakoltam (ebbe bele kell erteni a kajat+vizet az utra), a hatizsakom annyira nehez volt, hogy azt nem tudom leirni. Kicsit megijedtem, hogy mit fogok en ezzel a sullyal kezdeni.
Megerkeztunk Leonba, majd 8 ora vonatozas utan. Mivel mar este 6 is elmlut, mire a varosba gyalogoltunk, szinte minden szallo foglalt volt. Vegul sikerul egy szobat talalni, de ezt is csak azert, mert zarandokok vagyunk. Eleg rusztikus kis szoba volt, a kolostor mellett, ahol ma is apacak elnek, es ott van az egyik hivatalos zarandokszallo. A mi szallasunk is tulajdonkeppen resze az apacak kolostoranak, de ez mar at van alakitva egy panzionak. Mint kiderult, este f.10-kor minden nap a "Completa" utan (esti ima), megaldjak a zarandokokat- ezen mindenkepp reszt szerettunk volna venni. De gondoltuk, hogy elotte menjunk a belvarosba egy picit, mert a Katedralist is latni kell. Csak mire odaertunk, mar nem lehetett bemenni, mert a latogatas 6kor befejezodik.
Szerencsenkre eskuvok voltak aznap este, ezert 8kor visszasonfordaltam, es megkertem a sekrestyest, hogy legyen kedves megengedni, hogy bemenjek, mert masnap koran indulunk tovabb, es nagyon szeretnem latni a Katedralist. Beengedett :)))) Eeees a Katedralis gyonyoru!!!! Tobb mint 200 rozetta es mozaikablak... huuuu, annyira jo, hogy lathattam!!
Visszatertunk a Completara, nagy elmeny volt. Az egyik idosebb apaca felkeszitett minket zarandokokat, hogy mi is lesz, mit fognak imadkozni, nekunk mit kell csinalni. Es annyira meghato volt ott lenni, kb 50 masik zarandokkal.
Ezek utan nem maradt mas hatra, mint az alvas, mert masnap (ekkor meg nem tudtuk), 37 km vart rank...
Mikor tegnap reggel mindent bepakoltam (ebbe bele kell erteni a kajat+vizet az utra), a hatizsakom annyira nehez volt, hogy azt nem tudom leirni. Kicsit megijedtem, hogy mit fogok en ezzel a sullyal kezdeni.
Megerkeztunk Leonba, majd 8 ora vonatozas utan. Mivel mar este 6 is elmlut, mire a varosba gyalogoltunk, szinte minden szallo foglalt volt. Vegul sikerul egy szobat talalni, de ezt is csak azert, mert zarandokok vagyunk. Eleg rusztikus kis szoba volt, a kolostor mellett, ahol ma is apacak elnek, es ott van az egyik hivatalos zarandokszallo. A mi szallasunk is tulajdonkeppen resze az apacak kolostoranak, de ez mar at van alakitva egy panzionak. Mint kiderult, este f.10-kor minden nap a "Completa" utan (esti ima), megaldjak a zarandokokat- ezen mindenkepp reszt szerettunk volna venni. De gondoltuk, hogy elotte menjunk a belvarosba egy picit, mert a Katedralist is latni kell. Csak mire odaertunk, mar nem lehetett bemenni, mert a latogatas 6kor befejezodik.
Szerencsenkre eskuvok voltak aznap este, ezert 8kor visszasonfordaltam, es megkertem a sekrestyest, hogy legyen kedves megengedni, hogy bemenjek, mert masnap koran indulunk tovabb, es nagyon szeretnem latni a Katedralist. Beengedett :)))) Eeees a Katedralis gyonyoru!!!! Tobb mint 200 rozetta es mozaikablak... huuuu, annyira jo, hogy lathattam!!
Visszatertunk a Completara, nagy elmeny volt. Az egyik idosebb apaca felkeszitett minket zarandokokat, hogy mi is lesz, mit fognak imadkozni, nekunk mit kell csinalni. Es annyira meghato volt ott lenni, kb 50 masik zarandokkal.
Ezek utan nem maradt mas hatra, mint az alvas, mert masnap (ekkor meg nem tudtuk), 37 km vart rank...
2012. július 13., péntek
-1.nap - a lehetetlen nem létezik
Amikor valaki megkérdezi, hogy mégis hány kilométert fogok megtenni és mennyi idő alatt, és én megmondom, hogy a terv szerint 400 km/13 nap, két reakcióval találkoztam:
Ma megnéztem az előrejelzést. Leónban vasárnap reggel 9 (!!!) fok lesz, napközben a maximum 23 fok. Hétfőn nagyon hasonló idő lesz, kedden viszont melegszik, akkor akár már 30 fok is lehet. Fejből nem tudom megmondani, mikor lépem át Galicia határát, annyi bizonyos, hogy ott jelenleg esik (ami vízhólyag szempontból nagyon-nagyon rossz), csak reménykedem, hogy mire Ourense megyébe érkezem, felhős lesz az ég.
Nem tudom, írtam-e már, hogy Santiagoban abban a zarándokszállóban fogok aludni, ahol októberben a gyerekekkel is voltunk. Tegnap küldtem egy mailt a tulajnak, Miguelnek, akit nagyon megkedveltünk, mert egy hihetetlenül kedves, segítőkész és jó ember. Ma válaszolt, hogy vár sok szeretettel, sőt még ágyat is foglal arra az éjszakára (pedig általában nem lehet előre foglalni zarándokszállóban), mert júl.24. Szt. Jakab apostol ünnepének előestéje, ezért akkorra nagyon sok zarándokot várnak. Véletlenül alakult így, hogy pont akkorra kell nekünk is megérkeznünk, pontosabban, mivel véletlenek nincsenek, ezt is egy isteni jelnek veszem, hogy mi akkor érkezünk Santiagoba, amikor ott a város egyik legnagyobb és legfontosabb ünnepsége lesz.
Más: ma este csomagolom a cuccaim. Valahogy le kell csökkentenem a táska súlyát, mert vízzel együtt sajnos eléri a 7 kilót, ami nagyon sok, mert az én esetemben max.5,5 kiló lehetne. Nem tudom, hogy fogom csinálni, de remélem, sikerül.
Megtudtam, hogy a Decathlonban lehet venni olyan törölközőt, ami nagyon gyorsan szárad (ki gondolta volna, hogy ilyen is van?!), ezért ma még ezt beszerzem, mert ha éjjel csak 9 fok lesz, nem biztos, hogy az én klasszikus törölközőm reggelre megszárad. Ha pedig napközben esik, akkor még csak a táskámra erősítve sem száradna meg.
Holnap nagyjából ilyen tájban már Leónban leszek. El sem hiszem, hogy ennyire kevés választ el a kezdettől. És azt is tudom, hogy, bár többször is meg lehet csinálni a Caminot az életben, már soha nem lesz az és olyan, amilyen most lesz, az első alkalommal. Még nem tudom, mi vár rám, milyen lesz, de egy biztos: a lehetetlen nem létezik :)
- hát ez lehetetlen
- ezt meg lehet csinálni
Ma megnéztem az előrejelzést. Leónban vasárnap reggel 9 (!!!) fok lesz, napközben a maximum 23 fok. Hétfőn nagyon hasonló idő lesz, kedden viszont melegszik, akkor akár már 30 fok is lehet. Fejből nem tudom megmondani, mikor lépem át Galicia határát, annyi bizonyos, hogy ott jelenleg esik (ami vízhólyag szempontból nagyon-nagyon rossz), csak reménykedem, hogy mire Ourense megyébe érkezem, felhős lesz az ég. Nem tudom, írtam-e már, hogy Santiagoban abban a zarándokszállóban fogok aludni, ahol októberben a gyerekekkel is voltunk. Tegnap küldtem egy mailt a tulajnak, Miguelnek, akit nagyon megkedveltünk, mert egy hihetetlenül kedves, segítőkész és jó ember. Ma válaszolt, hogy vár sok szeretettel, sőt még ágyat is foglal arra az éjszakára (pedig általában nem lehet előre foglalni zarándokszállóban), mert júl.24. Szt. Jakab apostol ünnepének előestéje, ezért akkorra nagyon sok zarándokot várnak. Véletlenül alakult így, hogy pont akkorra kell nekünk is megérkeznünk, pontosabban, mivel véletlenek nincsenek, ezt is egy isteni jelnek veszem, hogy mi akkor érkezünk Santiagoba, amikor ott a város egyik legnagyobb és legfontosabb ünnepsége lesz.
Más: ma este csomagolom a cuccaim. Valahogy le kell csökkentenem a táska súlyát, mert vízzel együtt sajnos eléri a 7 kilót, ami nagyon sok, mert az én esetemben max.5,5 kiló lehetne. Nem tudom, hogy fogom csinálni, de remélem, sikerül.
Megtudtam, hogy a Decathlonban lehet venni olyan törölközőt, ami nagyon gyorsan szárad (ki gondolta volna, hogy ilyen is van?!), ezért ma még ezt beszerzem, mert ha éjjel csak 9 fok lesz, nem biztos, hogy az én klasszikus törölközőm reggelre megszárad. Ha pedig napközben esik, akkor még csak a táskámra erősítve sem száradna meg.
Holnap nagyjából ilyen tájban már Leónban leszek. El sem hiszem, hogy ennyire kevés választ el a kezdettől. És azt is tudom, hogy, bár többször is meg lehet csinálni a Caminot az életben, már soha nem lesz az és olyan, amilyen most lesz, az első alkalommal. Még nem tudom, mi vár rám, milyen lesz, de egy biztos: a lehetetlen nem létezik :)
2012. július 12., csütörtök
u.i.2
Elfelejtettem írni, hogy az útlevél megszerzésekor a hölgy, aki kiállította nekem a dokumentumot a következő meglepő infót adta: ne keljek korán reggel. Vannak olyanok, akik reggel 4-kor, 5-kor már elindulnak, és elég, ha 7-kor kelek... hát, azt hiszem, hogy ezt a tanácsot nem fogadom meg. Szerintem (és sokak szerint) sokkal jobb korán kelni. Egyrészt a szakaszt korábban be lehet fejezni, és még a nagy meleg előtt, ami nem elhanyagolandó szempont.
Tehát, lesz koránkelés :)
Tehát, lesz koránkelés :)
U.i. az előző bejegyzéshez
Még tegnap este szerettem volna kiegészíteni az előző bejegyzést, de ez a szándékom végül nem valósult meg. De ami késik, nem múlik, ezennel örömmel közlöm, hogy végre sikerült megszereznem a zarándokútlevelet!
Még az a szerencse, hogy mielőtt elmentem volna az "Amics del Cami" szervezethez, megnéztem a weben, hogy ki kell nyomtatnom és ki kell töltenem egy kérvényt. Sikeresen kinyomtattam, kitöltöttem és bevittem.
Mivel ez a szervezet önkéntes alapon működik, hetente egyszer van félfogadás este 8-tól. Nagyjából 8-kor érkeztem, éééés már ekkor sor volt. Na jó, nem nagy, de kb 3-4 ember volt előttem, aztán meg utánam is kb. ennyien vártak. Mindenféle emberek, idősebbek, fiatalabbak, alacsonyak, magasabbak, vékonykák és teltebbek, hippik, komolyak... egy valami mégis közös volt bennünk: az, hogy napokon belül belevágunk ebbe a hatalmas kalandba, és megkezdjük a zarándokutat. És komolyan, érezhető volt a levegőben az egymás iránti szimpátia. A zarándokok tényleg egy hatalmas családot alkotnak.
Ha belegondolok, hogy 2 hét múlva ilyenkor már Santiagoban leszek, meghallgathatom a déli zarándok misét a katedrálisban a többi zarándokkal, hát, fantasztikus lesz....
És már csak 2!!!
Még az a szerencse, hogy mielőtt elmentem volna az "Amics del Cami" szervezethez, megnéztem a weben, hogy ki kell nyomtatnom és ki kell töltenem egy kérvényt. Sikeresen kinyomtattam, kitöltöttem és bevittem.
Mivel ez a szervezet önkéntes alapon működik, hetente egyszer van félfogadás este 8-tól. Nagyjából 8-kor érkeztem, éééés már ekkor sor volt. Na jó, nem nagy, de kb 3-4 ember volt előttem, aztán meg utánam is kb. ennyien vártak. Mindenféle emberek, idősebbek, fiatalabbak, alacsonyak, magasabbak, vékonykák és teltebbek, hippik, komolyak... egy valami mégis közös volt bennünk: az, hogy napokon belül belevágunk ebbe a hatalmas kalandba, és megkezdjük a zarándokutat. És komolyan, érezhető volt a levegőben az egymás iránti szimpátia. A zarándokok tényleg egy hatalmas családot alkotnak.
Ha belegondolok, hogy 2 hét múlva ilyenkor már Santiagoban leszek, meghallgathatom a déli zarándok misét a katedrálisban a többi zarándokkal, hát, fantasztikus lesz....
És már csak 2!!!
2012. július 11., szerda
1800 km-rel közelebb a célhoz :)
... mert már Barcelonában vagyok.
Minden rendben ment, aminek külön örülök, hogy a túrahátizsákom is átment mint kézipoggyász. Santiagoból Barcelonába ugyanis repülünk, és nem szeretném a hátizsákot poggyászként feladni. Sikerült beszereznem egy nagyon kis hasznos "kulacsot": olyan, mint egy infúziós tasak, 1 literes az űrtartalma, a hátizsákomon belül van számára egy zseb (tegnapig nem tudtam, hogy ez a zseb erre szolgál), és egy hosszú szívószálon keresztül lehet kivezetni a hátizsákból a folyadékot. Kicist bonyolultan írtam le, de olyasmi, mint amilyen a Forma 1-es pilótáknak van (kis túlzással). Vettem továbbá speciális zoknit (tegnapig nem tudtam azt sem, hogy ilyen létezik). Állítólag elpárologtatja az izzadságot, nem engedi, hogy a lábfej bemelegedjen, ami a vízhólyag ügyben jó hír, hiszen ezáltal kevesebb az esély, hogy vízhólyagos lesz a lábam. Majd meglátjuk.
Elgondolkodtam, hogy a középkori zarándokoknak mennyivel nehezebb volt ezt az utat megtenni. Ma már a technológiák a zarándok életét is "teljesen" megkönnyítik. Mert még nem is írtam, hogy a kulacsom bizonyos szinten tartja a folyadék hőmérsékletét, tehát nem fog egyből felforrni a vizem :)
A zarándokútlevéllel kapcsolatban el kell mondanom, hogy még mindig nincs. Mint kiderült, el kell menni a helyi "Amics del Cami" irodájába ("A Camino barátai"), ahol beszerezhetem ezt is, meg bizonyára ők is ellátnak praktikus tanácsokkal :) az iroda csak este nyit ki, de majd beszámolok, hogy milyen sikerrel jártam.
Az utóbbi napokban beleolvastam mindenféle zarándoknaplókba, de aztán inkább nem folytattam, mert úgy hiszem, az én utam mindenképp más lesz. Biztosan lesznek majd problémáim, és persze, nem árt, ha az ember előre tudja, hogy mi minden fordulhat elő, de az én utam az enyém, egyedi és személyes, nem összehasonlítható senkiével. Minden, ami megtörténik majd velem, engem tesz erősebbé, nekem kell legyőznöm.
És már csak 3 nap.
Minden rendben ment, aminek külön örülök, hogy a túrahátizsákom is átment mint kézipoggyász. Santiagoból Barcelonába ugyanis repülünk, és nem szeretném a hátizsákot poggyászként feladni. Sikerült beszereznem egy nagyon kis hasznos "kulacsot": olyan, mint egy infúziós tasak, 1 literes az űrtartalma, a hátizsákomon belül van számára egy zseb (tegnapig nem tudtam, hogy ez a zseb erre szolgál), és egy hosszú szívószálon keresztül lehet kivezetni a hátizsákból a folyadékot. Kicist bonyolultan írtam le, de olyasmi, mint amilyen a Forma 1-es pilótáknak van (kis túlzással). Vettem továbbá speciális zoknit (tegnapig nem tudtam azt sem, hogy ilyen létezik). Állítólag elpárologtatja az izzadságot, nem engedi, hogy a lábfej bemelegedjen, ami a vízhólyag ügyben jó hír, hiszen ezáltal kevesebb az esély, hogy vízhólyagos lesz a lábam. Majd meglátjuk.
Elgondolkodtam, hogy a középkori zarándokoknak mennyivel nehezebb volt ezt az utat megtenni. Ma már a technológiák a zarándok életét is "teljesen" megkönnyítik. Mert még nem is írtam, hogy a kulacsom bizonyos szinten tartja a folyadék hőmérsékletét, tehát nem fog egyből felforrni a vizem :)
A zarándokútlevéllel kapcsolatban el kell mondanom, hogy még mindig nincs. Mint kiderült, el kell menni a helyi "Amics del Cami" irodájába ("A Camino barátai"), ahol beszerezhetem ezt is, meg bizonyára ők is ellátnak praktikus tanácsokkal :) az iroda csak este nyit ki, de majd beszámolok, hogy milyen sikerrel jártam.
Az utóbbi napokban beleolvastam mindenféle zarándoknaplókba, de aztán inkább nem folytattam, mert úgy hiszem, az én utam mindenképp más lesz. Biztosan lesznek majd problémáim, és persze, nem árt, ha az ember előre tudja, hogy mi minden fordulhat elő, de az én utam az enyém, egyedi és személyes, nem összehasonlítható senkiével. Minden, ami megtörténik majd velem, engem tesz erősebbé, nekem kell legyőznöm.
És már csak 3 nap.
2012. július 9., hétfő
Úton az út felé...
Vicces, de ahhoz, hogy 400 km-t gyalogolhassak, először repülnöm kell, aztán pedig vonatozni úgy 7-8 órát :)
Holnap kezdődik meg az utazás a Camino felé: reggel 6-kor száll fel a gépem Barcelona irányába, ahol szombatig folytatom a testi-lelki készülődést. Ez alatt csak annyit kell érteni, hogy majd megyek futni, és még egyszer átolvasom a betervezett útvonalról szóló leírást. Ja, meg persze be kell szereznem a zarándokútlevelet (Credencial), ami egyrészt feltétele, hogy megkapjam Santiagoban a zarándok oklevelet (La Compostela), másrészt a szállókban is csak akkor alhatunk, ha bizonyítani tudjuk, hogy zarándokok vagyunk.
Egyébként már minden mást beszereztem: körömvirág krém a vízhólyagra, krém poloska csípésre, szúnyog- és kullancsriasztó (reményeim szerint a viperákat is riasztja :D), egy millió sebtapasz (vízhatlan, vízhólyagra, nyílt sebekre....). ééés megvan a kavics is, amit a Dunától hoztam, meg is mártottam bennne.
Hát akkor, útra fel!
Holnap kezdődik meg az utazás a Camino felé: reggel 6-kor száll fel a gépem Barcelona irányába, ahol szombatig folytatom a testi-lelki készülődést. Ez alatt csak annyit kell érteni, hogy majd megyek futni, és még egyszer átolvasom a betervezett útvonalról szóló leírást. Ja, meg persze be kell szereznem a zarándokútlevelet (Credencial), ami egyrészt feltétele, hogy megkapjam Santiagoban a zarándok oklevelet (La Compostela), másrészt a szállókban is csak akkor alhatunk, ha bizonyítani tudjuk, hogy zarándokok vagyunk.
Egyébként már minden mást beszereztem: körömvirág krém a vízhólyagra, krém poloska csípésre, szúnyog- és kullancsriasztó (reményeim szerint a viperákat is riasztja :D), egy millió sebtapasz (vízhatlan, vízhólyagra, nyílt sebekre....). ééés megvan a kavics is, amit a Dunától hoztam, meg is mártottam bennne.
Hát akkor, útra fel!
2012. július 6., péntek
A kezdet kezdete- vagy egy picivel több
Amit már beszereztem: extra light hálózsák (600 g), könnyített, 40 literes hátizsák (1400 g), könnyű polifoam (140 g), esőkabát, hálózsákba behelyezhető, mosható "ágynemű", összecsukható bot a gyalogláshoz. Mini kozmetikai termékek (sampon, tusfürdő, krém, stb...)
Kipróbáltam, hogy mindennel együtt, amit vinni fogok, összesen 6,5 kg lesz a pakkom. Ez jó.
Amit még be kell szereznem: biztostű, füldugó, pár (alap)gyógyszer (pl. Fenistil gel a poloskacsípésre (!!!)).
Félelmek: poloskák, viperák. :S
Védekezés a poloskák ellen: mondjuk nem fogok ágyban aludni.... hát, ez nem tudom, mennyire jó ötlet, bár lesz polifoamom, ill. saját hálózsákom. Bízom az isteni Gondviselésben.
Védekezés a viperák ellen: Castilla y Leónban sajnos elég sok a vipera. Csak abban bízom, hogy a frekventált turistautakon azért mégsem gyakori, meg, hogy észreveszem, ha ott "megy" előttem. És persze marad a "bízom az isteni Gondviselésben" :D
Kipróbáltam, hogy mindennel együtt, amit vinni fogok, összesen 6,5 kg lesz a pakkom. Ez jó.
Amit még be kell szereznem: biztostű, füldugó, pár (alap)gyógyszer (pl. Fenistil gel a poloskacsípésre (!!!)).
Félelmek: poloskák, viperák. :S
Védekezés a poloskák ellen: mondjuk nem fogok ágyban aludni.... hát, ez nem tudom, mennyire jó ötlet, bár lesz polifoamom, ill. saját hálózsákom. Bízom az isteni Gondviselésben.
Védekezés a viperák ellen: Castilla y Leónban sajnos elég sok a vipera. Csak abban bízom, hogy a frekventált turistautakon azért mégsem gyakori, meg, hogy észreveszem, ha ott "megy" előttem. És persze marad a "bízom az isteni Gondviselésben" :D
Arról, hogy miért is...
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem keresésről szól számomra is a Camino. Hogy mit is keresek, azt nem tudom. Pontosabban, mégis: a helyes utat, a saját utam. Megerősítést, hogy jó helyen vagyok, vagy épp ellenkezőleg, ha nem jó úton járok az életben, akkor pedig ezt szeretném tisztán látni. Azt hiszem, fontos döntések előtt állok, ezért kell, hogy befelé fordulhassak egy kicsit, megtisztuljak, hogy jól dönthessek.
A cél természetesen Santiago, ill., ha erőm lesz és minden terv szerint halad, Finisterre (Fisterra), az Atlanti-óceán partja. 400 km-t szeretnék 14 nap alatt megtenni, pihenő nélkül (ez alatt azt értem, hogy nem lesz gyaloglásmentes nap :)). Napi kb 30 km-t kell gyalogolnom, hogy a tervet teljesítsem, remélem, az idő, az egészség és nem utolsó sorban az isteni Gondviselés is mellettem állnak majd.
Minden nap ezen a blogon követhetitek majd az utam, remélem, sikerül mindig netet találnom valahol. De már az előkészületekről is írni fogok, valamint lesz "utóhang" is. A gyaloglást júl.15-én kezdem, és annyi biztos, hogy júl.28-ra van vissza repjegyem Barcelonaba :)
Végezetül szeretnék egy felajánlást is tenni még mielőtt elkezdeném a Caminot. Felajánlom az összes megtett kilométert a kis Hanna teljes felépüléséért és boldog életéért. Rá és szüleire fogok gondolni, amikor nagyon nehéz lesz felkelni és folytatni a gyaloglást. Rájuk fogok gondolni, amikor feladnám, és abból fogok erőt meríteni, ahogy ez a pici lány is küzd és harcol nap, mint nap.
... hát, mindezért...
A cél természetesen Santiago, ill., ha erőm lesz és minden terv szerint halad, Finisterre (Fisterra), az Atlanti-óceán partja. 400 km-t szeretnék 14 nap alatt megtenni, pihenő nélkül (ez alatt azt értem, hogy nem lesz gyaloglásmentes nap :)). Napi kb 30 km-t kell gyalogolnom, hogy a tervet teljesítsem, remélem, az idő, az egészség és nem utolsó sorban az isteni Gondviselés is mellettem állnak majd.
Minden nap ezen a blogon követhetitek majd az utam, remélem, sikerül mindig netet találnom valahol. De már az előkészületekről is írni fogok, valamint lesz "utóhang" is. A gyaloglást júl.15-én kezdem, és annyi biztos, hogy júl.28-ra van vissza repjegyem Barcelonaba :)
Végezetül szeretnék egy felajánlást is tenni még mielőtt elkezdeném a Caminot. Felajánlom az összes megtett kilométert a kis Hanna teljes felépüléséért és boldog életéért. Rá és szüleire fogok gondolni, amikor nagyon nehéz lesz felkelni és folytatni a gyaloglást. Rájuk fogok gondolni, amikor feladnám, és abból fogok erőt meríteni, ahogy ez a pici lány is küzd és harcol nap, mint nap.
... hát, mindezért...
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)