... mert már Barcelonában vagyok.
Minden rendben
ment, aminek külön örülök, hogy a túrahátizsákom is átment mint
kézipoggyász. Santiagoból Barcelonába ugyanis repülünk, és nem szeretném
a hátizsákot poggyászként feladni. Sikerült beszereznem egy nagyon kis
hasznos "kulacsot": olyan, mint egy infúziós tasak, 1 literes az
űrtartalma, a hátizsákomon belül van számára egy zseb (tegnapig nem
tudtam, hogy ez a zseb erre szolgál), és egy hosszú szívószálon
keresztül lehet kivezetni a hátizsákból a folyadékot. Kicist bonyolultan
írtam le, de olyasmi, mint amilyen a Forma 1-es pilótáknak van (kis
túlzással). Vettem továbbá speciális zoknit (tegnapig nem tudtam azt
sem, hogy ilyen létezik). Állítólag elpárologtatja az izzadságot, nem
engedi, hogy a lábfej bemelegedjen, ami a vízhólyag ügyben jó hír,
hiszen ezáltal kevesebb az esély, hogy vízhólyagos lesz a lábam. Majd
meglátjuk.
Elgondolkodtam, hogy a középkori
zarándokoknak mennyivel nehezebb volt ezt az utat megtenni. Ma már a
technológiák a zarándok életét is "teljesen" megkönnyítik. Mert még nem
is írtam, hogy a kulacsom bizonyos szinten tartja a folyadék
hőmérsékletét, tehát nem fog egyből felforrni a vizem :)
A
zarándokútlevéllel kapcsolatban el kell mondanom, hogy még mindig
nincs. Mint kiderült, el kell menni a helyi "Amics del Cami" irodájába
("A Camino barátai"), ahol beszerezhetem ezt is, meg bizonyára ők is
ellátnak praktikus tanácsokkal :) az iroda csak este nyit ki, de majd
beszámolok, hogy milyen sikerrel jártam.
Az utóbbi napokban beleolvastam mindenféle zarándoknaplókba, de
aztán inkább nem folytattam, mert úgy hiszem, az én utam mindenképp más
lesz. Biztosan lesznek majd problémáim, és persze, nem árt, ha az ember
előre tudja, hogy mi minden fordulhat elő, de az én utam az enyém,
egyedi és személyes, nem összehasonlítható senkiével. Minden, ami
megtörténik majd velem, engem tesz erősebbé, nekem kell legyőznöm.
És már csak 3 nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése