Ahogy irtam, a 3.nap este, miutan megtettunk 37 km-t, nem ugy nezett ki a terdem, hogy masnap legyalogoljak ujabb killometereket. De mar ekkor eldontottem, hogy folytatni fogom :)
Azt viszont tegnap kihagytam, hogy Molinaseca elott tallakoztunk egy bilbaoi sraccal, aki a kutyajaval csinalta a Caminot. Azert irom mult idoben, mert kenytelen volt feladni a kutya miatt. Szegeny allat nagyon szenvedett a meleg miatt, teljesen kifaradt, ezert a srac ugy dontott, hogy hazamennek. Egyebkent nagyon szimpi volt, sajnalom, hogy nem tudtak folytatni. BArki, akivel eddig beszeltunk, es megtette ezt a bizonyos terdgyilkos szakaszt, azt mondta, hogy ez volt alegdurvabb, sot, akik mar ismerik az egesz Caminot, szerintuk is ez a legnehezebb. Magyaran, ugy nez ki, hogy a nehezen mar tulvagyunk. Remelem, ez igaz....
Folytatom ott, hogy 4.nap felkeltem :) A 3.nap ota minden reggelem a kov.modon zajlik: ebreszto reggel 5-kor (azert muszaj ilyen koran kelni, hogy a legnagyobb hosegben ne kelljen gyalogolni). Kb. 30 percet vesz igenybe a "szepitkezes", ami abbol all, hogy bekenem+megmaszirozom a terdem Radio Salillal (ez az a bizonyos sp.krem, amit a terdemre vettem). Compeeddel bekenem a labfejem, labujjaim, hogy ne legyen vizholyagom (ez eddig csodasan bevalt, mert egyikunknek sincs vizholyagja). Este pedig koromvirag kremet hasznalunk, ez is nagyon jol hasznal. Ezt kovetoen leragasztom sebtapasszal a butykeim, hogy a cipo ne nyomja nagyon. Eleg jol mukodik ez a dolog is, bar a butykom azert erzekeny nyomasra. Vegul pedig felhuzom es beigazitom a terdvedoket :) A legutolso lepes pedig a reggeli bemelegites, hogy ne huzodjon meg tovabbi izmom, ill. jo arra is, hogy az izomlazat elkeruljuk.
Visszaterek a 4.naphoz. Elmeletileg ez a szakasz 1-es erossegu, azaz a legkonnyebb besorolast kapta a konyvem szerint. Nos, es aznap reggel, amikor meglattam egy kisebb lejtot, lepcsot vagy emelkedot, sirni tudtam volna, de komolyan. Nagyon lassan haladtunk, annyira, hogy amikor Ponferradaban a varoson belul lepcson kellett lemenni, tobb oreg bacsi es neni valosaggal elsprintelt mellettem. Csak ugy tudtam lejonni, hogy rezsutosan, kozben pedig a botra tamaszkodtam. Meglattam magam valamelyik kirakatban, es annyira komikus volt ez a szituacio, hogy sajat magamon rohogve jottem le tovabb. Egyebkent minden napnak megvan a maga fenypontja, de ugyanigy a pokla is. Csodalatos modon (pontosabban, ahogy az izuletek bemelegedtek), egyre konnyebb volt gyalogolnom, kozben zenet hallgattam, ami szinten segit, mondhatni, nagyjabol elmult a fajdalom a terdemben. Sajnos azonban az egesz szakasz aszfalton es tuzo napon huzodik, igy mire a 23 km tajan jartunk, mar annyira elegem volt az egeszbol, hogy tobbszor megkerdeztem magamtol, hogy normalis vagyok-e, hogy ezt csinalom, meg, hogy minek csinalom, miert kell nekem itt a tuzo napon, fajos terddel, hulla faradtan gyalogolnom... Az utolso 3 km valosaggal szenvedes volt.Azt hittem, hogy nem fogok beerni.... Aztan egy kis erdos teruleten osszefutottunk egy emberrel, akinek ott az erdo kellos kozeben, egy kellemes kis arnyekban volt egy standja. A zarandokoknak kinalt dinnyet, vizet, ilyesmi... Allitolag 14-szer megcsinalta a Caminot. Kerdezte, hogy hogy vagyunk. Mondom, nezz a terdemre, mindketton terdmerevito, mar 20 km-t legyalogoltam, hulla vagyok, tok nehez ez az egesz... Erre azt mondta (es igaza volt), hogy senki se mondta, hogy a Caminot konnyu megcsinalni, mert olyan, mint az elet: nehez. Egyebkent azt kell megallapitanom, hogy altalaban olyan emberekkel akadtunk eddig ossze, akik nem eloszor csinaljak a Caminot. Valami olyan ez, hogy, ha egyszer elkezded, nem tudom abbahagyni, es mostanaban mar en is kezdek igy erezni. Persze, meg messze a vege, de szeretnem majd ujra megcsinalni.
Vlahogy lenyomtuk az utolso par km-t is, mire vegre megerkeztunk Cacabelosba. A szallon megismerkedtunk par emberrel: egy galiciai sraccal, meg Albertoval. A galiciairol annyit, hogy egy kicsit orult, de most nem reszletezem, hogy miert :) Sokat nevettunk aznap este, es ez mindig jo :)
Tovabba, a szallason volt az az oreg bacsika (kb 75 eves), akit meg par napja a keresztnel lattunk fent. Szegenyke alig docog, egyedul csinalja a Caminot, de megy, es nem adja fel o sem. A keresztnel en komolyan azt gondoltam, hogy elajul, mert annyira meleg volt, es szinte tantorgott szegenyke. De ezek szerint megiscsak sikerult neki lejonni a brutalis terdgyilkos lejton. Van egy oreg nenike is, aki szinten kb 75 eves. Eloszor azt hittem, hogy hajlektalan, mert egy kareval jarkal (pontosabban valami olyasmi,mint egy jarokeret, csak gurul). Kiderult, hogy o is zarandok! :O Es, hogy mar legyalogolta a Roma-Jeruzsalem utat... haaaat, na ilyenkor van az, hogy hisztisnek es kenyesnek erzem magam, hogy 27 evesen nem tudok napi 30 km-t megtenni.
Delutan meg lementunk a folyohoz (mert hal Istennek itt is van egy hideg folyocska), es a terdem lehutottem benne. Ez mindig annyira frissito, sokkal jobban vagyok utana.
Ennek a napnak az volt a tanulsaga, hogy mindenkinek faj valamilye, es bele kell torodni, hogy amig gyalogolni fogunk, addig ez a fajdalom velunk marad. Es igaz, hogy faj, de ez az, ami nemesit (legalabbis remelem).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése