-1.nap - a lehetetlen nem létezik

Amikor valaki megkérdezi, hogy mégis hány kilométert fogok megtenni és mennyi idő alatt, és én megmondom, hogy a terv szerint 400 km/13 nap, két reakcióval találkoztam:

1. hát ez lehetetlen
2. ezt meg lehet csinálni

Korábban már írtam, hogy már nem olvasom azokat a blogokat, amelyek mások zarándoklatáról szólnak, így igazából az én tervemmel kapcsolatos reakciókat is nagy rezervával veszem. Persze, amikor egy tesitanár azt mondja, hogy ezt ő nem bírná megcsinálni, akkor azért picit megijedtem, de mint mindig, itt is mentálisan kell először legyőzni saját magam. Azt gondolom, hogy ha valaki tényleg elhiszi, hogy meg fogja csinálni, akkor képes bármilyen nehéz helyzetben, vízhólyagos lábbal, izomlázzal és fáradtan felkelni és lenyomni 30 km-t. Akár egymás után 13 napon keresztül is. Jelenleg pedig úgy érzem, hogy én képes leszek agyban megnyerni a saját magammal vívott csatát. Ha pedig már féltávon túl leszek, nem fog semmi sem megállítani az Atlanti-óceánig :)

Ma megnéztem az előrejelzést. Leónban vasárnap reggel 9 (!!!) fok lesz, napközben a maximum 23 fok. Hétfőn nagyon hasonló idő lesz, kedden viszont melegszik, akkor akár már 30 fok is lehet. Fejből nem tudom megmondani, mikor lépem át Galicia határát, annyi bizonyos, hogy ott jelenleg esik (ami vízhólyag szempontból nagyon-nagyon rossz), csak reménykedem, hogy mire Ourense megyébe érkezem, felhős lesz az ég.

Nem tudom, írtam-e már, hogy Santiagoban abban a zarándokszállóban fogok aludni, ahol októberben a gyerekekkel is voltunk. Tegnap küldtem egy mailt a tulajnak, Miguelnek, akit nagyon megkedveltünk, mert egy hihetetlenül kedves, segítőkész és jó ember. Ma válaszolt, hogy vár sok szeretettel, sőt még ágyat is foglal arra az éjszakára (pedig általában nem lehet előre foglalni zarándokszállóban), mert júl.24. Szt. Jakab apostol ünnepének előestéje, ezért akkorra nagyon sok zarándokot várnak. Véletlenül alakult így, hogy pont akkorra kell nekünk is megérkeznünk, pontosabban, mivel véletlenek nincsenek, ezt is egy isteni jelnek veszem, hogy mi akkor érkezünk Santiagoba, amikor ott a város egyik legnagyobb és legfontosabb ünnepsége lesz.

Más: ma este csomagolom a cuccaim. Valahogy le kell csökkentenem a táska súlyát, mert vízzel együtt sajnos eléri a 7 kilót, ami nagyon sok, mert az én esetemben max.5,5 kiló lehetne. Nem tudom, hogy fogom csinálni, de remélem, sikerül.
Megtudtam, hogy a Decathlonban lehet venni olyan törölközőt, ami nagyon gyorsan szárad (ki gondolta volna, hogy ilyen is van?!), ezért ma még ezt beszerzem, mert ha éjjel csak 9 fok lesz, nem biztos, hogy az én klasszikus törölközőm reggelre megszárad. Ha pedig napközben esik, akkor még csak a táskámra erősítve sem száradna meg.

Holnap nagyjából ilyen tájban már Leónban leszek. El sem hiszem, hogy ennyire kevés választ el a kezdettől. És azt is tudom, hogy, bár többször is meg lehet csinálni a Caminot az életben, már soha nem lesz az és olyan, amilyen most lesz, az első alkalommal. Még nem tudom, mi vár rám, milyen lesz, de egy biztos: a lehetetlen nem létezik :)