Ahelyett, hogy most hirtelen megprobalnek minden egyes napot gyorsan leblogolni, ugy dontottem, hogy leirom a mai napot, mert ma van az utolso elotti nap: holnap megerkezunk Santiagoba!
Termeszetesen utolsagosan leirom majd reszletesen az osszes fuggoben levo napot, az O Cebreioro-i nagy fordulatot, meg, hogy kikkel talalkoztunk, mi jart a fejemben, stb.
De akkor jojjon a mai nap. 33 km-t tettunk meg, es mivel tegnap is kb szinte ekkora tavon gyalogoltunk, a mai nap mar nagyon nehez volt neha. Iszonyatosan fajt a jobb talpam kulso resze (minden nap ujabb es ujabb fajdalmakat tapasztalok magamon :D bar, ez a talpam mar faj egy ideje), az utolso 3 km-t megtenni tenyleg nagyon nehez volt most is. Amire gondoltam az a holnap. Nem hiszem el, hogy ennyi ido utan holnap vegre megerkezunk! Egy reszrol nagyon varom, hogy milyen lesz, sokszor elkepzeltem utkozben... persze, aztan a valosag biztosan masmilyen lesz. Masreszt sajnalom, hogy vege. Nagyon jo volt, minden fajdalom ellenere, ugy erzem, hogy ezt en meg meg fogom ismetelni.
Szoval most ez a ket erzes kavarog bennem: nagyon varom, hogy ott legyek a Katedralis elott, de picit szomoru is vagyok, hogy ennyi volt, vege. A lelkem melyen persze tudom, hogy bar fizikailag vege lesz az utnak, de most kezdodik csak el (pontosabban folytatodik) a belso ut.
Ezen a mai szakaszon volt egy kis emlekmu, amit annak az zarandoknak az emlekere allitottak, aki 1993-ban a Camino kozben halt meg. Meg aztan egy masik egy nonek az emlekere, aki Santiagoban halt meg, miutan befejezte a 2. Caminojat...
Egyebkent biztosan sokaig fog meg tartani, hogy minden konkluziot levonjak az utbol, de van egy dolog, amire mar most radobbentem. Ez pedig a kovetkezo: minden kerdesre a valasz sokkal egyszerubb, mint gondolnank. (majd leirom, hogy minek kapcsan jottem erre ra...).
Holnap 20 km es Santiago.... hat, tenyleg nem hiszem el, hogy ilyen kozel vagyok... Nagy ut volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése