A leghosszabb és elvileg legnehezebb nap következett az Angol Úton. Ahogy ilyenkor lenni szokott, rosszul aldutam, mert már fejben úton voltam, mit és hogy kell csinálni, hogy tuti legyen hely az albergueben. Ráadásul valaki (nem derült ki, hogy ki volt) éjszaka zörgött, dörömbölt az albergue ajtaján. Horkoltak is... na szóval, szép éjszaka volt.
A terv szerint 5kor keltünk. Már este szinte mindent bekészítettünk a zsákokba, hogy ezzel se legyen reggel gond. A ruha még száradt, ráadásul nagyon magas a páratartalom ezekben a napokban, vagy esik, vagy be van borulva. Csak bízni tudtam benne, hogy reggel száraz ruhát vehetek fel- nem így lett.
Elsönek keltünk fel, de basszus, egy csomó más is felkelt! Na ekkor kezdtem el félni, hogy milyen ritmusban fogom bírni a 28 km-t, ráadásul elvileg a legnehezebb 28 km-t. Reggli menetközben volt, szó szerint, gyalogolva. Egy elözö esti kávét ittam gyorsan, kb 1 perc alatt, és ennyi, irány.
Úgy mentem, mint egy robot, abszolút nem figyeltem, hogy megy a lábam, nem éreztem semmit, csak mentem. Még tök sötét volt, 5.35-kor már mentünk, fejlámpával, ahogy kell. A tájékozódás viszont így elég nehéz volt. A nyomunkban pedig a portugálok, 6an. Mivel 12 km lemaradásban voltunk azokkal, akik az elözö napon tovább mented Presedoba, és elvileg 15en voltak (kiderült, csak 14en), eleve úgy számoltam, hogy öket nem tudjuk behozni, tehát a brumai albergue 22 helyéböl már csak 7 kiadó. Mentünk megállás nélkül, és hirtelen kit látunk: a presedoiakat! Behoztuk öket! Ez volt az elsö alkalom a Caminon, amikor megint bebizonyosodott, hogy nincs lehetetlen! Amit akarsz, azt elérheted. Szépen mindenkit beértünk, mert persze, késöbb indultak, és nem tudták, hogy mennyien jönnek Betanzosból. 18 km-nél volt egy bár, az egyetelen, Egy nagyon gyors kávé, és már mentünk is az utolsó, elvileg legnehezebb 10 km felé. Hegymenet volt, de nem olyan durva, mint mondjuk a Primitivon. Persze, kif´radatam, izzadtam, alig kaptam levegöt, de én ezt szeretem, ha nem unalmas, egyenes szakaszon kell mennem.
Kielöztek a sevillaiak, akik segédkocsival mennek. meg az egyik santanderi lány, de 3.-4. helyen értünk be Brumába! Mire jöttek az elberguerok, 13 órakor már mind a 22 hely betelt. A faluban, ami 2 km-re volt, megnyitottáka sportcsarnokot a többi zarñandoknak, aki elbergue nélkül maradt. Egyébként szuper albergue volt, egy kis patak mellett, jó is volt a fáartdt lábakat belelógatni. Mivel egy csomó idönk volt, begyalogoltunk a faluba (igen, igen:2 km oda és 2 km vissza a 28 után....). Ettünk, vásároltunk. összeségében 22 eurot költöttem ezena napon :)
Hát ennnyi volt Bruma. Nincs lehetetlen. Másnap elvileg egy laza 24 km-es szakasz várt. Este nem volt gond az alvással, elf´radtam :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése