Pénteken szerettem volna írni, de akkor sajnos nem jött össze. Július 25-e Szent Jakab apostol
napja, azaz día de Santiago. Ez Santiago de Compostela legnagyobb ünnepe, tavaly
azonban egy tragédia beárnyékolta, ami miatt az ünneplés elmaradt.
2013 egy furcsa év volt... július 24-én, egy nappal Santiago napja előtt, a város előtt pár kilométerrel
kisiklott egy vonat, ami a megengedett sebesség sokszorosával szágoldutt a veszélyes szakasz
felé. 78 ember
vesztette ott életét. A vonat Madridból Ferrolba tartott, vagyis ugyanazt az útvonalat tette volna meg a vonat,
amit idén én. Akkor még nem sejthettem, hogy a munkám során közvetve megismerem az egyik áldozat élettörténetét, aki a
budapesti Cervantes Intézetben dolgozott, nyári szabadságát töltötte volna Galiciában, de Ferrolba már nem érkezett meg...
Azóta az a bizonyos kanyar a spanyol vasút egyik legbiztonságosabb része.
Bebizonyosodott, hogy nem csak a mozdonyvezető hibázott, rossz volt az automatikus fékrendszer beállítása is. Ma már úgy van kalibrálva a rendszer,
hogy előbb 60, majd 30 km/h-ra kényszeríti a vonatot, ezt a sebességet nem tudja átlépni, még ha akarná sem. Furcsa dolog az élet. Ez a baleset 1 évvel később is történhetett volna, máskor, mással, más helyen. A miértekre nincs válasz, kérdezni felesleges és helytelen. Csak arra gondolok, hogy többször ott egy ilyen baleset
nem történhet. Az áldozatok nyugodjanak békében.
Félelmetes (leginkább önmagunk miatt), de az élet megy tovább. És menni fog, mindig. Mintha semmi sem történt volna. A
nap újra felkel, a
hajók a kikötőből kihajóztak, a köd
felszáll, a hullámok tovább mossák a sziklák szélét, és bármennyire fájó, az
univerzum nem érzékeli a hiányt... ez az élet rendje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése