6.nap: Vega de Valcarce- O Cebreiro, avagy a fordulópont

(Ez most visszaugrás időben. Bizonyára hűséges olvasóim emlékeznek, hogy pár nap kimaradt, mert vagy nem volt internet, vagy nem volt erőm internetet keresni- de általában inkább ez előbbi volt az érvényes).

Az 5.nap leírását azzal fejeztem be, hogy szerettünk volna minél közelebb kerülni "A hegyhez", hogy másnap még a nagy hőség előtt megcsinálhassuk a 800 m-es szintkülönbséget. Szádnékosan nem terveztünk erre a napra sok km-t, mindösszesen 12 km választott el minket O Cebreirotól, úgy döntöttünk, hogy ott maradunk, nem indulunk el lefele. Utólagosan azt kell mondanom, helyes döntés volt.

Mielőtt még bármi is történt volna a térdemmel azon a bizonyos térdgyilkos szakaszon, mindigis tudtam, hogy sokkal jobban és könnyebben megyek felfelé, mint lefelé. Viszont miután a 3.napon lesérültem, és a könyvem szerint ez az O Cebreiro-s szakasz 3-as erősségű (ez a legnehezebb besorolást jelenti), nem voltam biztos benne, hogy olyan simán menni fog.

Korán keltünk szokásosan, és elindultunk a hegy felé, ami egyben azt is jelentette, hogy elhagyjuk Castilla y Leónt, és végre-valahára megérkezünk Galiciába. Lelkileg nagy szükségem volt már erre a tudatra. Mindenki mondta, hogy megérkezni Galiciába olyan, mint a mesékben, és be kell valljam, tényleg olyan volt! Bár már az utolsó kasztíliai falvak is igazából inkább galíciaiak, de amikor az ember felér a határhoz vezető hegy tetejére, meglátja a felhőkbe burkolózó csúcsokat, a békésen legelésző teheneket, akkor azt gondolja, hogy már csak ezért megérte megcsinálni ezt az egészet. Ekkor még nem tudhattam, milyen érzés lesz megérkezni Santiagoba, de a természet által elém varázsolt látvány lenyűgöző volt, és mindenért kárpótolt. Erdős emelkedőkön mentünk át, ami olyan volt, mint a "Faun labirintusa" c. filmben látható erdők. Olyan, mint egy elvarázsolt, mágikus tündérvilág... csupa zöld, de a zöld legkülönfélébb árnyalatai, picit ködös, párás levegő, ami méginkább mesebeli hangulatot kölcsönzött a tájnak.
Nem mondom, hogy nem volt nehéz felmenni, de úgy gondolom, hogy ehhez a szakaszhoz inkább kondi kell, nem pedig térd :) Beigazolódott, hogy sokkal jobban megy a felfelé, mint a lefelé, nem beszélve arról, hogy mindezt a fantasztikus környezet is megkönnyítette.

Végre előttünk volt a Galiciát beharangozó kőtábla, még utoljára összefutottunk kedves gallego barátunkkal, aki a lábujján keletkezett csontrepedés következtében hátizsák nélkül folytatta útját (ezért sokkal gyorsabban ment, mint mi a pakkokkal terhelve). Még utoljára ellátott pár bölcsességgel, bár ekkor még nem tudhattuk, hogy Santiago felé egy fára akasztva majd találunk tőle egy üzenetet.

Igaz az, hogy Galiciához és Santiagohoz közeledve egyre több a "zarándok". Azért írom idézőjelesen, mert nagyon sokan csak azért csinálják a Camino utolsó 100 km-t, hogy megkapják a Compostelát. Sokan nem is hátizsákkal, hanem csak lightosan, max. kis vizet visznek magukkal, a többit 5 euroért átvitetik egyik célállomásról a másikra. Persze, így is lehet, de nem ez az autentikus szerintem. Mindenesetre megérkezésünk Galiciába tökéletesre sikeredett, hiszen alig futottunk össze más zarándokkal. Csak mi voltunk, a hegy, a legelő tehenek és a felhők...

Megérkeztünk O Cebreiroba, ami az első falucska Galiciában (mármint, a francia Camino alatt). Nagyon kis takaros település, tipikus épitkezéssel: kőházak, kőutcák... és természetesen a legutolsó lakos is igyekszik kiaknázni a zarándokturizmust, de ezt nem feltétlenül rossz értelemben írom. Finom polipot ettünk, ittunk mellé egy kis orujot (kb. olyan, mint a pálinka, van gyógynövényes, kávés és sima), aztán úgy gondoltuk, hogy megtekitjük a templomot és a misét. Ezek a misék azért voltak különlegesebbek számomra, mint a santiagoi mise, mert itt tényleg csak zarándokok voltak, nem volt gyakorlatilag "egyéb" turista, aki nem azért jött volna, hogy részt vegyen a misén. A templomban szinte minden nyelven volt Biblia, magyarul is!! Valaki magyar hagyta ott, mert volt benne magyarul egy mondat. Ezekiel könyvénél volt kinyitva, a 43. fejezetnél, és én ezeket a "véletlenül" dolgokat nagyon becsben tartom, mert mindig úgy gondolom, hogy az üzenetet vennem kell...
A mise alatt pedig kit láttunk meg? Képzeljétek, a Cacabelosban megismert (pontosabban már a keresztnél találkoztunk), kb 75-80 éves bácsikát!! ezek szerint ő si felért a hegyre, de hogy hogy csinálta, elképzelni sem tudom, hiszen, mint írtam, elég jó kondiba kell lenni, hogy ezt a 3-as erősségű szakaszt megcsináljuk. De ő mégis megcsinálta!! Ennyit jelent, ha valaki mentálisan képes legyőzni a fizikális állapotát...

Délután egy tök jót aldudtam, ami szinte teljes mértékben regenerálta a térdem- Bár gondolom, az is sokat jelentett, hogy aznap csak 12 km-t gyalogoltunk. Még tettünk egy-két-há kört a faluban (elég kis település, ahogy mondtam), vettem magamnak egy másik botot, hogy könnyebb legyen a továbbiakban a gyaloglás (ez be is igazolódott: sokkal könnyebb 2 bottal gyalogolni, mitn 1-el), és aztábn végül 1-1 újabb kör orujo után aludni mentünk, mert másnap egy újabb ereszkedés várt ránk, de szerencsére ez alkalommal nem olyan durva, mint az a bizonyos a 3.napon :)

1Aztán elvitt a kelet felé néző kapuhoz. 2És lám, Izrael Istenének dicsősége bevonult kelet felől. Hangja olyan volt, mint a nagy vizek zúgása, és fönségétől tündöklött a föld. 3A jelenés, amit láttam, hasonló volt ahhoz, amelyet akkor láttam, amikor eljött, hogy elpusztítsa a várost, mint az a jelenés, amelyet a Kebár folyónál láttam, és arcra borultam. 4Az Úr dicsősége bevonult a templomba a kapun át, amely keletre nézett. 5Ekkor a lélek fölemelt, bevitt a belső udvarba, és lám, a templomot betöltötte az Úr dicsősége. 6És hallottam, hogy valaki a templomból beszélt hozzám, és a férfiú még mellettem állt. 7Így szólt hozzám: "Emberfia, ez az én trónom helye, lábam nyomának helye, ahol Izrael fiai között akarok lakni örökké. Nem fogja többé megszentségteleníteni Izrael háza, sem ők, sem királyaik szent nevemet paráznaságukkal, királyaik holttestével, 8mint amikor küszöbüket az én küszöböm mellé, oszlopaikat az én oszlopaim mellé építették, úgyhogy csak egy fal volt köztem és köztük. Meggyalázták szent nevemet iszonyatos tetteikkel, ezért is semmisítettem meg őket haragomban. 9Most majd távol tartják tőlem paráznaságukat és királyaik holttestét, én meg közöttük lakom mindörökké. 10Te pedig, emberfia, írd le Izrael házának a templomot, hogy szégyelljék magukat iszonyatos tetteik miatt. Mérjék meg az épületet, 11és ha szégyellik magukat azokért, amiket tettek, mutasd meg nekik a templomot és berendezését, kijáratait és bejáratait és egész fekvését, ismertesd meg velük egész rendjét és törvényét, és írd le ezeket a szemük láttára, hogy ezeket a törvényeket és rendelkezéseket mind figyelembe vegyék és megtartsák. 12Ez a templom törvénye: a hegy tetején az egész terület, amely körülötte van, igen szent terület."